Barna Gábor: Táji kapcsolatok, helyi sajátosságok – Néprajzi írások a jászok és kunok földjéről

Az idei könyvhét egyik újdonsága volt a Jászságért díjas Dr. Barna Gábor néprajzi tanulmányait tartalmazó kötet. Dr. Barna Gábor tanszékvezető egyetemi tanár életútja a Szolnok Megyei Damjanich Múzeumból indult. Dolgozott a debreceni egyetem néprajzi tanszékén, az MTA Néprajzi Kutatóintézetében, 1993-tól pedig a József Attila Tudományegyetemen. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékét vezeti. Egész pályafutása a vallási néprajz kutatásához kötődik, a boldog emlékezetű tudós, Bálint Sándor méltó szellemi örököse. Fő kutatási területei a szokáskutatás, a búcsújárás, a vallási egyesületek története. Foglalkozott szülővárosa, Kunszentmárton újratelepítésével, így a népességet kibocsátó Jászapáti történetével is. Tudományos közleményeinek száma megközelíti az ötszázat. Számos, a Jászkunsággal foglalkozó konferenciát szervezett vagy előadóként vett részt azokon. Közérthető, népszerű stílusa megbecsült, kedvelt előadóvá teszi. Munkásságát 1994-ben Nagykunságért Díjjal ismerték el. Tudományszervező tevékenysége révén az általa vezetett tanszék a magyar néprajzi kutatás fellegvárává vált. Iskolateremtő személyiség: egykori tanítványai hazánk számos tudományos, oktatási központjában jelen vannak. Lételeme a terepmunka. Gyűjtői tevékenysége legendás, egykori adatközlői évtizedek múlva is nagy szeretettel idézik találkozásaikat. Generációkat vezetett be a tudományos kutatás rejtelmeibe, a magyar néplélek kiváló ismerője. Kutatásai helyezték el a Jászságot a magyar szakrális néprajz térképére.

„Non scholae, sed vitae discimus!” Vége a „tavaszi vakációnak”! A Tavasz, mint minden évben, most is kegyes volt hozzánk. Már nem fáztunk. Örökölt ruháink és cipőink kibírták a Telet, bár a cipőtalpak, már peremig lekoptak, a hártyává vedlett talpakat, - Édesapánk fizetéséig - a peremekhez drótoztuk, és így indultunk, a tavaszi szünet után szeretett Iskolánkba...

Április 20-a volt, és ma, öcsémmel, étolajjal átitatott kenyeret vittünk, „tízóraira”. Tízórainkat, a szokástól eltérően, Nagymamánk készítette el, ugyanis Édesanyánkat tegnap délután két bőrkabátos ember fekete színű, lefüggönyözött autóval valahova elvitte, és még reggelre sem érkezett haza a lakásba, amely „vagontípusú” kétszobás volt, és amelyben heten éltük az embersorsot. És, amelyben sem fürdőszoba, sem éléskamra, sem konyha, sem W. C. nem volt. Egy idő óta Nagymamánk viselt gondot reánk. Édesapánk, már két hete hiányzott. Mi gyermekek, nem tudtuk hol van?!

A felvidéki magyar habitus és fejlődésének hátterei

VIII. rész

Bár kelta, avar, szláv, magyar vagy német eredetűek településneveink, tükrözik a történelem folyamán a Kárpát-medencében élő népek, népcsoportok, nemzetek tájainkon való lábamegvetését, létét, váltakozását, elmúlását. Ezért a Felvidéken 710 azon falu, város neve, mely száműzettetett a közhasználatból, ősi adathordozó, melynek hangsorát kiejtve, nyelvünkkel ízlelhetjük, fülünkkel neszelhetjük, a magyar nyelv történelmen átnyúló teremtő erejét, mely falvakat, városokat, erősségeket alapított, emelt, foglalt és fölvirágoztatott. A Hajnalgyep, Vízkelet, Füss hangsor pogány szokást idéz. A Tallós, Menyhe, Madar, Csönke, Fegyvernek, Taksony, Förgepatony, Födémes, Magyarád, Fehéregyház, Hidvég hangsorban ott az idő atyai rögbe ágyazódott magyar nyoma. Rozgony, Dévény, Körmöc, Ujvár, Komárom, Majthény, Fülek, Pozsony, Nagyszombat, Kassa: nemzeti nagyságunkat idéző hangsor.

Amióta nyilvánosságot kapott, hogy az Orbán Viktor által alapított felcsúti Puskás Ferenc Akadémia megvásárolta az egykori Bicske–Székesfehérvár vasúti szárnyvonal egy részét és ott kisvasutat szándékozik kiépíteni, a szélsőségesen liberális médiában folyamatosan megújuló össztűz zúdult a beruházásra. Igaz volt ez a tervezés és a kivitelezés szakaszában, és igaz az elmúlt hónapokban is, amikor a létrehozott keskeny nyomközű vonalon immár megindult a vasúti forgalom. Kíváncsi voltam, hogy vajon mi az igazság a balliberálisék által „felcsúti kisvasútként” aposztrofált vonat körül, ezért néhány napja felkerekedtem, hogy személyesen szerezhessek tapasztalatokat. Ezeket írom le most annak érdekében, hogy a sok ferdítés után végre reális kép szülessen a kisvasútról.

Ki volt Körmöczi Zoli? Hol van a Homokgödör? Hogyan vettek részt a hatvani polgárok a szabadságharcban? Mindezekre a kérdésekre válaszol nekünk gyöngyössolymosi olvasónk, dr. Kovács István, aki örömmel csatlakozott felhívásunkhoz és írta le 1956-hoz kapcsolódó emlékeit.

A nyári uborkaszezon kellős közepén járunk; a napi politika szűkösen csordogáló híreiből ezúttal egyet ajánlok figyelmükbe. A lengyel kormány múlt kedden bejelentette, hogy támogatja Andrzej Duda köztársasági elnök javaslatát a nyugdíjkorhatár leszállításáról. Az elképzelés szerint az új korhatár jövő októberben lépne életbe. Eszerint a nők hatvan, a férfiak hatvanöt éves korukban mehetnének nyugdíjba. Ez a terv alaposan megváltoztatná a tavaly leváltott előző kormány nyugdíjreformját, amely nem a csökkentésre, hanem az emelésre épült: a férfiak és a nők esetében is a hatvanhét éves korhatárt vette célba. A Jog és Igazságosság párt által vezetett mostani kormány annak dacára támogatja a tervet, hogy a sajtó értesülései szerint a gazdasági, a felsőoktatási és a pénzügyminiszter ellenzi, arra hivatkozva, hogy ez a reform túl sokba kerülne. Duda államfő számára ez a nyugdíjreform, a korhatár leszállítása rendkívül fontos.

A felvidéki magyar habitus és fejlődésének hátterei

VII. rész

A név meghatározza az ember, a család, a közösség tudatát. Keresztnév, családnév, helységnév, földrajzi megnevezés mind jelkép. Írott és kimondott alakjában ősiség, korszak lerakódás, eredetnyom. Keresztnevünk által tudatosulunk, egyéniségünk általa leli helyét a közösségben. Családnevünk a társadalom alapsejtjéhez, a családhoz való tartozásunkat tudatosítja velünk. Nemzeti eredetünket, népnemzethez való hovatartozásunkat is tükrözi, ugyanúgy, mint nevei azon falvaknak, városoknak, tájaknak, melyek földjében családfáink gyökerei összefonódva nyúlnak el a létforrást és eredetet rejtő atyai rög mélyén.

A Quimby ezzel a fellépéssel végkép kiírta magát a naptáramból. Aki egy mocskos diktátornak hajlandó a zenéjével asszisztálni az emberileg vállalhatatlan.

Kíváncsi vagyok, hogy mikor figyel majd be a Kossuth-díj. Már jövőre, vagy ahhoz még el kell menni párszor Orbán előzenekarának...

Szégyen, gyalázat! Gondoljátok meg, Tibor, mihez adtátok a neveteket. Ez a helyszín az Európát megtagadó, ócska, visszataszító nacionalizmus és hazug, szégyenletes, demagóg diktatúra posványa.

Hát, fiúk, felfordult a gyomrom.

Példát vehetnétek a nagy öreg Bródy Jánostól.

A kivétel erősíti a szabályt, tartja a közhely. A legtöbb közhely viszont igaz. Ezek szerint a történelmi magyar–lengyel barátság még erősebb lett attól a bűnügytől, amely három évvel ezelőtt történt Írországban, de a bírósági folyamat lassúsága miatt csak most kerekedett belőle sajtóhír. A tragikus esetben a lengyel fél egy 29 éves nő, Marta Herda, a magyar szereplő pedig egy cigány ember, a 31 éves Orsós Csaba. A nyugati sajtó felületessége miatt bizonyos médiumok az Orsós nevet úgy röpítették világgá: Orsas – de rövid utánajárással egyértelműen megtudtam, hogy a helyes változat az Orsós. Mi több, a brit médiában az úriember fényképét is megtaláltam, és az bizony napnál világosabban mutatja, mely etnikai csoport tagjáról van szó.