A mögöttünk álló hét megindító eseménye, hogy Budapesten, a Medve utcában emléktáblát avattak az 1956-os poznani „fekete csütörtök” legfiatalabb áldozata, Romek Strzalkowski tiszteletére. Megjegyzendő, hogy e tizenhárom esztendősen meggyilkolt fiú emlékére már 1981 júniusában utcát neveztek el Lengyelországban, a kilencvenes években pedig Miskolcon egy közteret. Strzalkowski most leleplezett táblája a Medve utcai iskola homlokzatán Mansfeld Péteré mellé került, aki az 1956-os magyarországi forradalmat követő megtorlás legfiatalabb áldozata volt. Az avatóbeszédet a Magyar Országgyűlés házelnöke, Kövér László mondta. A szabadságért folytatott küzdelem fontosságát hangsúlyozva leszögezte: Strzalkowski és Mansfeld Péter emléke megerősít bennünket abban, hogy a függetlenségért vívott harcunkat soha ne adjuk fel, lengyelek és magyarok egymást soha cserben ne hagyjuk. Majd arról beszélt, hogy szabadságküzdelmeink összekötnek minket, magyarokat és lengyeleket. Például az 1956-os magyarországi forradalom nyitányát is a júniusi poznani munkásfelkelés jelentette. Utalt arra, hogy múltunk bővelkedik az egymás melletti kiállásban, egymás segítésében, a középkortól egészen napjainkig. Emlékezetes, hogy idén március 15-én is lengyelek ezrei fejezték ki szolidaritásukat a magyar nemzettel és kormánnyal. „Az ezeréves magyar–lengyel barátság ereje olyan erő, amellyel élnünk kell, amelyből merítenünk kell mindennapjaink közös problémáinak megoldásakor” – jelentette ki Kövér László. Hanem 1956-os küzdelmeink is bizonyítják: a szabadságnak ára van, és ez az ár olykor csak emberéletekben mérhető.

A VERITAS vitaestje az ’56-os megtorlás kutatásairól

Máig nem tudni, hányan estek áldozatul Magyarországon a kommunista megtorlásoknak, a kérdést kutatók előtt pedig komoly akadályok tornyosulnak – hangoztatták a VERITAS Történetkutató Intézet május 3-ai beszélgetésének résztvevői. Szakály Sándor, az est moderátora közölte, olyan témát választottak, mely szorosan kötődik a 60 évvel ezelőtti történtekhez, 1956 forradalmához és szabadságharcához. Többen feltehetik a kérdést, miért is kell kutatni a kommunista megtorlásokat? Hiszen elég csak megnézni, ki volt a két oldalon. De a helyzet nem ennyire egyszerű – mondta a főigazgató. Lehet-e azt mondani, hogy mára tudjuk azt, hogy nem a harcokban elesetteknek, hanem a megtorlás áldozatainak mennyi számuk, ráadásul akkor, mikor bizonyos személyeket köztörvényessé tettek, hogy másként mutasson a statisztika?

A város aszfalt-, betonrengetegében üvegpaloták közé ékelt sétáló utcák morajában hallik Boldi Laci klarinétmuzsikája. Örökzöld sláger, magyar tangó, nóta, népdal. A gömöri Rozsnyóról származó zenészfamília tagja Közép Európa közelebbi-távolabbi városai után Pozsonyba keveredett és utcazenészként éli pozsonyi hétköznapjait. A Hodzsa téri aluljáró Pósta utcára torkolló mozgólépcsőjénél árad a méla klarinéthang a pozsonyi délutánba. Boldi Laci klarinétján bárzene és sláger mellett vidékének, Gömörnek sajátos hallgatói és csárdásai is megélednek. Kalapos, kurta bajszos, klarinétot fúvó alakját józan gondolatvilága, szerény jelleme egészíti ki. Vidékének embere, eredeti gömöri zenész. Népzenész a szó legnemesebb értelmében. Szavait a falusi ember egészséges alázata és életbölcsessége hatja át. Értékes ember, kinek ajkáról előttünk a gömöri hegy-völgy rengeteg szülte, mondákba vesző történetek és a gömöri népélet képei elevenednek meg. Családjától, elődeitől kapta örökül a zenét, annak szeretetét. Édesapja rozsnyói kávéházi zenész. Bárzongorista. Fiát is saját lépteiben szerette volna vezetni. Erről az időszakról szóljanak Boldi barátom szavai.

Idén tavasszal több megtiszteltetés is érte a Mágikus Magyarokat

Gyakran elhangzik, hogy ideje volna már elfelejteni az Aranycsapatot, illetve az általuk elért káprázatos sikereket, hiszen az ő rendszeres pályára lépésük óta eltelt hat évtized. Az kétségtelen, hogy az Aranycsapat egykori csodálatos játékától még nem lesz jobb a mai magyar futball, ám újra és újra bizonyságot nyer, hogy igenis van létjogosultsága minden emlékezésnek, amely felidézi a külföldön csak Mágikus Magyaroknak hívott csapat teljesítményét. Példa erre az elmúlt két hónap, amelynek során rendkívüli elismeréseket kapott az egykori Aranycsapat több tagja. Sportrovatunkban a héten ezeket gyűjtöttük csokorba.

Sportrovatunkban a héten a válogatott vb-esélyeit vesszük górcső alá.

Nemzeti együttesünk a 2008-as a szapporói divízió I-es vb megnyerésével 70 év után szerzett ismét jogot arra, hogy a legjobbak között, az A-csoportban szerepelhessen. Ezzel a sikerrel joggal érdemelte ki az a korosztály az Aranygeneráció nevet. 2009-ben a svájci vb-n több szoros meccsre is képes volt csapatunk, ám az igazi bravúr, a bennmaradás elmaradt, így ismét a divízió I mezőnyének tagjai lettünk. Azóta évről-évre sikertelenül próbálkoztunk a visszajutással, mígnem tavaly, Krakkóban, felejthetetlen világbajnokságon, a mindent eldöntő meccset üres kapus góllal megnyerve ismét összejött a feljutás. Mivel a 2009-es csapatból a mai keretben csupán néhány hírmondó maradt, és teljesen új válogatott épült fel az elmúlt években, érdemes alaposabban szemügyre venni a jelenlegi csapatot, valamint elemezni azt is, hogy mennyire reális az A-csoportos tagságunk megőrzésében reménykedni.

Egy tündéri, egyszersmind meghökkentő esetről számolhatok be. Egy héttel ezelőtt a magyar sajtóban is felbukkant róla egy tömör híradás, ám ez – máskor is előfordult már hasonló – meglehetősen hiányos és pontatlan. Ezért alaposan utánanéztem a lengyel híroldalakon, hogy felkészülten tájékoztathassam Önöket. A helyszín az egyik legnagyobb város, az ország nyugati részén található Poznan. (1956-os forradalmunk nyitó napján, október 23-án a Bem térre vonuló tüntetők eredeti szándékuk szerint a poznani munkásfelkelés iránti rokonszenvüket akarták kinyilvánítani.)

Hétfőn a magyar írásbelivel megkezdődtek az érettségi vizsgák. Az oktatás átformálása és a 2018-ra megígért új Nemzeti Alaptanterv felveti a kérdést: mit ér ma egy gimnáziumi érettségi bizonyítvány? Az biztos, hogy az elmúlt évtizedekben óriásit esett az értéke, nemhogy az érettségi nem ér sokat, amíg 30-40 éve nagy szó volt gimnáziumba járni, addig ma már bárki bejuthat egyik-másikba. Azok a munkákhoz, amelyekhez a 90-es években elegendő volt a 8 általános – mint egy bolti eladónak –, ma már érettségi szükséges.

 Az 1956. október 23-i események, a forradalom, a fegyveres harc híre lassan, akadozva érkezett vidékre, különösen a messze fekvő térségekbe, mint Békés megye is. Az akkori hírközlés lassú, homályos és ellentmondó információiból nehéz volt a tényeket kihámozni.

Az október 25-én délelőtt történt Parlament előtti, több mint száz fegyvertelen áldozatot követelő gyilkos ÁVH-s sortűzről (pl.) hallgattak az újságok, de a rádió is. Két-három nap viszont már elegendő volt ahhoz, hogy kialakuljon a viszonylag tiszta kép, amit vasutasok, hazaérkező, ingázó munkások, egyetemisták tettek még egyértelműbbé. A szeretett földtől megfosztott, tsz-be pofozott, tagosításokkal kisemmizett, fizikai-lelki terror révén nincstelenné süllyesztett parasztok, üzletükből, műhelyükből kiebrudalt kiskereskedők, iparosok, a másodosztályú társadalmi alakulattá leminősített, alulfizetett és megfélemlített értelmiségek, adópréssel, gyenge bérekkel, további fizetést kitevő és kötelező békekölcsön jegyzéssel, létminimumhoz, vagy az alá kényszerített emberek sokasága, a rosszul fizetett és szinte teljesíthetetlen normákkal sanyargatott munkások a tehetetlenségből és mindennapi megalázottságukból kiemelték fejüket, felcsillanó szemmel néztek össze, mélyet lélegeztek a frissülő levegőből, és egy-két nap alatt üzemtől állami gazdaságig, falutól városig átvették a vezetést, elküldték rákosista igazgatóikat, vb-elnökeiket, s helyükbe a bizalmat élvező, köztiszteletben álló embereket állítottak. Egy láthatatlan rendező működött itt, és csodát tett. A forradalom vidéken – igen kevés kivétellel – gyorsan és ellentmondás nélkül foglalta el a pozíciókat.

A RETÖRKI könyvbemutatója az Írószövetség ’86-os közgyűléséről

Április 27-én mutatták be a Magyar Írószövetség székházában a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum legújabb kötetét, A másik Magyarország hangját, amely az Írószövetség 1986-os közgyűlésének dokumentumait tartalmazza.