Az oktatást sürgősen át kell alakítani, egyre több a hiányszakma az országban – hallani egyre többször –, mégis közfelháborodás kíséri, ha a kormány hozzá mer nyúlni valamihez is. Múlt héten napvilágra került az EMMI terve, mely szerint az induló szakgimnáziumokban megnövelik a szakmai tantárgyakat és csökkentik a közismereti tárgyakat, ezzel együtt pedig a természettudományos tárgyakból mindenki csak egyet fog tanulni szakmájához kapcsolódóan. A hír hallatán együtt kárognak „demokraták” és Árpád-sávukat ölebre cserélők.

Schulz elvtárs megint nyilatkozott. Természetesen Martin Schulzról van szó, az Európai Parlament baloldali német elnökéről. A balliberális demokrácia mindenre elszánt védelmezője úgy véli, a magyar és a lengyel kormány egyaránt ellensége a mélyebb európai integrációnak. Schulz úgy fogalmazott, hogy a magyar és a lengyel állami vezetők jobboldali nacionalisták – e két jelző a legszörnyűbb szitokszavak közé tartozik egy balliberális brüsszeli csinovnyik számára. Ugyebár vannak az unió szívében a liberális európai demokraták, és valahol a peremen vandálkodnak a szalonképtelen jobboldali nacionalisták. Pontosan úgy, ahogy hazánkban a Horn-kormány idején volt a szakértő, demokratikus SZDSZ-es szürkeállomány, és velük szemben a bőgatyás, fütyülős barackos mucsai magyarok… Visszatérve Schulz elvtársra, szerinte az a legfőbb baj a lengyelekkel és a magyarokkal, hogy „kizárólag a rövid távú taktikákra összpontosítanak”, jóllehet igazán tisztában lehetnének azzal, hogy milyen előnyökkel járna egy még erősebben központosított Európai Unió.

Győrfi Károly: Keresztényüldözés a 21. század elején

A Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg az Óbudai Evangélikus Egyházközség felügyelőjének legújabb kötete. Győrfi Károly legújabb könyvében keresztény holokausztnak nevezi a napjainkban egyre jobban terjedő keresztényüldözést, amely a világ legkülönbözőbb pontjain zajlik Krisztus hívei ellen. A szerző dokumentált, konkrét eseteket mutat be. A kötetből kiderül: korunkban a kereszténység üldözése sok országot és több százmillió keresztényt érint. Az író kutatásai alapján megállapítható, hogy az extrém erősen vagy erősen üldözött keresztények 400 millióan vannak a világban. A hitük miatt megölt Krisztus-hívők száma folyamatosan növekszik, egyházi vezetők – többek között a pápák – nyilatkozatai szerint manapság minden ötödik percben megölnek egy keresztényt a hite miatt. Általános vélemény szerint az újkori keresztényüldözés történetében a 2014. év volt eddig a legtragikusabb.

A hétköznapi délutánok hangulata a mindenfelől hazaigyekvő diákok, alkalmazottak, nyugdíjasok surranó, fecsegő tömkelegében múlik. Pozsony utcái ilyenkor föllélegzenek. A lépésekben kevesebb az idegesség, több a kötelesség végeztével elérkezett megnyugvás. A barokk kori polgárházak is elfogadóbban simulnak oldalukkal üveg-beton szépunokáikhoz. A városon ívelő délutáni napfény az utcákról a házak falaira kúszatja a hosszabbodó árnyakat. Okkerek tombolnak méla filajlomok mellett, míg a nap nyugodásáig élteti őket erejével.

Janus római istenség volt az ókori mitológiában, ma a kétarcúság, kettősbeszéd szinonimájaként ismert. A kezdet és a vég megtestesítője. A történeti munkákban többször olvashatjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok [továbbiakban: Egyesült Államok, vagy Amerika] politikája janus-arcú volt 1956-ban. Máshogy cselekedtek a tengerentúli szuperhatalom politikusai, mint, ahogy beszéltek. Nem nyújtottak segítséget a magyar forradalomnak, miközben a propagandájuk arra sarkalta a magyar szabadságharcosokat, hogy a végsőkig kitartsanak. Van alapja ennek az elgondolásnak? Több tényezőt meg kell vizsgálnunk, ahhoz hogy belássuk, nem lehet tisztán janus-arcú politikának nevezni azt, amelyet sokkal inkább a biztonságérzet hiánya, és a kommunizmus terjedésétől való félelem motivált. A II: világháború alatt, azonban korántsem a baloldali radikalizmustól félt Washington. Japán és szövetségese, a náci Németország adott okot az aggodalomra.

A VERITAS vitaestje Ferenc Józsefről

Április 5-én, tartották a VERITAS-estek sorozat tizenhatodik vitáját a Budapesti Gazdasági Egyetem aulájában, Ferenc József, az alkotmányos király címmel. A témát Gergely András kutatócsoport-vezető moderálása mellett Anka László, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa és Schwarczwölder Ádám, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos segédmunkatársa mutatták be.

Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: A Szabadság térről Washingtonon át a Vatikánba – és vissza

„…Tartozom azonban az igazságnak és lelkiismeretemnek, hogy kifejezetten is leszögezzem: nem voltam és nem is lehettem az egyház és az állam viszonya méltányos rendezésének az akadálya, hacsak nem olyan értelemben, hogy az egyház alapvető jogaihoz ragaszkodtam. Ez kötelességem volt.” (Részlet Mindszenty József VI. Pál pápához írt leveléből, Budapest, 1971. június 28.)

Forrásértékű, exkluzív válogatás jelent meg Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érseknek az Apostoli Szentszékkel 1956–1971 között folytatott követségi levelezéséből. A kötet szerzőpárosa: Somorjai Ádám, egyháztörténész, Pannonhalmi Szent Benedek Benedek-rendi (OSB) szerzetes és Zinner Tibor, a VERITAS Történetkutató Intézet a magyar történelem 1945 utáni időszakát kutató csoportjának vezetője. A VERITAS Intézet és a Magyar Napló közös kiadásában napvilágot látott kötetet 2016. március 22-én mutatták be a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében.

Három történet, melyek sajátosan járják körbe a hivatás gondolatát.

– Volt egyszer egy palack. De ez a palack nem volt sem üvegből, sem alumíniumból, sem műanyagból. A Palack egy tanárnak volt a gúnyneve. A diákokkal nem bírt. Minden óráján káosz uralkodott. Hatalmas felfordulás kísérte minden megmozdulását.

Az egyik gyerek az egyik órájára bevitt egy bélyeggyűjteményt. A tanár, amikor meglátta, egészen megváltozott, elmosolyodott és csak csöndben annyit súgott a diáknak: De jó, hogy bélyegeket gyűjtesz, én is azt teszem.

A tanár hamarosan elkerült az iskolából, és a diákja sok esztendőn keresztül nem tudott semmit róla. Egyszer, már felnőttként, hallotta azt, hogy egy barátja meglátogatott egy idős, beteg embert, aki tele volt panasszal, szomorúsággal. Arra panaszkodott, hogy rossz hivatást választott, mert pedagógus pályára ment, pedig semmi érzéke nem volt a gyerekekhez. Ez az öreg Palack volt.

Ahogy arról két héttel ezelőtt beszámoltam, lengyel életvédő szervezetek kidolgoztak egy törvénytervezetet az abortusz újraszabályozására. Ennek lényege, hogy szigorítaná az eddigi szabályozást – pedig már a jelenleg hatályos abortusztörvény is Európa egyik legszigorúbb rendelkezése. A tervezet parlamenti tárgyalásához százezer támogató aláírás összegyűjtése szükséges, és a közel negyvenmillió lakosú országban ez minden bizonnyal hamar megvalósul. Többé-kevésbé érthető tehát, hogy az ügy heves reakciókat váltott ki a közvéleményből. A „kevésbé” szó arra vonatkozik, hogy az ellenzékben lévő, amúgy társadalmilag teljesen súlytalan baloldali pártok meglovagolták ezt a vitát, és hetek óta tüntetéseket szerveznek, templomi botrányokat rendeznek, ordítoznak, fenyegetőznek. Vagyis politikai hajcihővé alakítottak egy orvosi és etikai kérdést.