A mohamedán inváziótól Magyarország képtelen egyedül megvédeni magát és Európát, ha csak nem fog össze a balkáni országokkal. Tudta ezt jól Hunyadi János is, aki korában az elsők között észlelte a török veszélyt, és az ország védelmét kiválóan szervezte meg.

Az óriásira növekedett Hunyadi-birtokok rendet jelentettek a rendetlenségben, a főúri ligákra oszló magyar nemességben, a polgárháborús viszonyok közepette Hunyadi János minden erejét és pénzét a török elleni küzdelemre fordította. Felismerte, hogy a balkáni államokat az ország szövetségi rendszerébe kell vonni, ami igen csak hozzájárult sikereihez, és az életében már kijutó világhírnévhez. Érdemes kicsit megnézni, hogy hadjáratait hova vezette a törökverő hadvezér és kikkel kötött szövetséget.

Ezúttal Krakkóból jelentkezem. A magyarországi négynapos hosszú hétvégén, nemzeti ünnepünk idején Dél-Lengyelországot valósággal ellepték a magyarok. Két nappal március 15. előtt Zakopanéban jártam, és a híres sétálóutcán jóformán csak magyarok nézelődtek. Az étteremben, ahol vacsoráztam, körülöttem magyarok ültek, és a cukrászdában, ahová krémesezni mentem, szintén. Meg is állapítottam, hogy Lengyelországban több magyar szót hallani, mint Budapesten… És ez a keserű tréfa nem is rugaszkodik el túlságosan a valóságtól: Pesten, példának okáért a hetedik kerületben orosz, kínai, angol és különféle balkáni nyelveken beszélő járókelőkkel találkozunk, a magyar anyanyelvűek már-már kisebbségben vannak. Hanem most térjünk vissza Krakkóba – március 15-én itt is lépten-nyomon magyarokba botlani. Ez most roppant szerencsés, ugyanis számítógépem bármiféle előzmény nélkül tönkrement, és ezt a cikkemet egy kedves honfitársunk gépéről küldhettem el a szerkesztőségbe. Ha ő nem segített volna, Önök most nem olvashatnák e soraimat.

Schéner Mihály kiállítása a B 32 Galériában

A közelmúltban meghalt Schéner Mihály (1923–2009) a kortárs magyar képzőművészet talán legizgalmasabb egyénisége volt. Sokoldalú, a szellem minden táját vagabund bölcsességgel bejáró – meghódító? – alkotó. Az ördög (angyali ördög) és az angyal (ördögi angyal) egyként virult benne. Festőművész volt, grafikus volt, szobrász volt. Bábokat és díszleteket tervezett, köztéri szobrokat készített, szerepelt filmben, írt verseket, esszéket, tudományos jellegű dolgozatokat. Maga köré szervezett egy költőkből álló társaságot, amely különféle ünnepeire – tavaszköszöntő, templom-festmények bemutatója, békéscsabai kiruccanás – elkísérte, és műsorral szolgálta a teremtő szellemet.

Az egyháznak hősökre van szüksége a liberalizmussal szemben

Schneider püspök úr határozottan kiáll a házasság szentségének és felbonthatatlanságának katolikus tanítása mellett, ellene mond az egyházi tanítást lazítani szándékozó külső és belső kísérleteknek, valamint bátran vitába száll a gender-ideológiával. Budapesti előadásán pedig azt hangoztatta: a liberálisok azt mondják, hogy nincs pozitív igazság a vallásban, és az egyik hitvallás ugyanolyan jó, mint a másik.

Ami bizonyos! –Joó Sándor igehirdetései

Joó Sándor református lelkész Kecskeméten születet 1910-ben és Veszprémben halt meg 1970-ben. 1932-nem szerzett oklevelet a budapesti Református Teológiai Akadémián. Ezt követően két évig volt ösztöndíjas Amszterdamban, s hazatérve budapesti, kecskeméti, majd újra budapesti segédlelkész. 1939-ben gyakorlati teológiából a budapesti Református Teológiai Akadémia magántanárává képesítették, 1942-ben pedig a debreceni tudományegyetemen doktorált. Megszervezte a Budapest-pasaréti Református Egyházközséget, melynek haláláig lelkipásztora. Neves igehirdető volt. Cikkei, fordításai, igehirdetései egyházi lapokban jelentek meg. Körülbelül ezer prédikációja maradt fenn.

A nagyböjtben sokszor megemlített tékozló fiú története így hangzik: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.” (Lk 15, 11–24)

Nem tagadom, örömmel töltött el az a múlt heti sajtóhír, hogy a lengyelek nem kérnek Gyurcsány Ferenc cégéből. A varsói kormány a magyar kabinet hivatalos megkeresésére szó szerint azt felelte: „Az Európai Bizottságnak magyarázatot kell adnia az Altus Zrt. megbízásáról, és meg kell állapítania az összeférhetetlenséget.” Az ügy lényege, hogy a lengyel állami vezetők nem fognak együttműködni Gyurcsány cégével, amelyet az Európai Bizottság úgynevezett adatelemzéssel bízott meg, többek között Lengyelország területén is. Az állítólagos kutatás témája a lengyel fejlesztéspolitika lett volna, mindössze 400 ezer euróért, azaz nagyjából 120 millió forintért. A varsói kormány egyértelműen közölte a brüsszeli illetékesekkel, hogy támogatja a magyar kabinet érvelését: az uniós forrásokból nem szabad pártpolitikai törekvéseket támogatni, ezáltal beavatkozva egyes tagországok belügyeibe. Márpedig az Altus Zrt. nyilvánvalóan Gyurcsány, az ő személyén keresztül pedig a Demokratikus Koalíció érdekeit szolgálja. A lengyelek egyúttal felszólították az Európai Bizottságot, hogy indokolja meg a Gyurcsány-cég kiválasztását.

„A belső reakció elleni harc kérdése”

Március 1-jén Budapesti Gazdasági Egyetem aulájában került sor a Veritas-estek sorozat tizenötödik vitaestjére Az egyházak és az MSZMP az 1960-as években címmel. A témát Dr. Zinner Tibor kutatócsoport-vezető moderálása mellett Dr. Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja és a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa, Dr. Tóth Eszter Zsófia mutatták be. Beszélgetésük során az érdeklődők bepillantást nyerhettek abba, hogy a diktatúra szorításában milyen mozgástere volt az egyházaknak. Milyen jellegű állambiztonsági intézkedések történtek, miről jelentettek a titkos ügynökök egyházi kérdésekkel kapcsolatban. Milyen volt a szerzetesrendek helyzete és milyen perek folytak egyházi személyek ellen a hatvanas években.

Soos Géza jubileumi kötet – „A hitet megtartottam”

Dr. Soos Géza még 41. évét sem töltötte be, amikor megszűnt földi pályafutása, de a Mindenható olyan életet adott neki, melynek alapján hittel mondhatjuk, hogy ő Jézus Krisztusnak jó vitéze volt, futását elvégezte, a hitet megtartotta. Soos Géza hitvallásában a Soli Deo Gloria Református Diákszövetségbe (későbbiekben SDG) való belépésekor megtett fogadalmát erősítette meg: „Hálát adok Istennek azért a különleges és meg nem érdemelt kegyelemért, hogy engem, szegény bűnöst megváltott az Úr Jézus Krisztus drága vérével, aki el is hívott engem az ő dicsőségének szolgálatára. Krisztusé lévén mind életemben, mind halálomban, mind testemben, mind lelkemben a református keresztyén életformát szeretném megvalósítani. A református teológiát vallom és a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás nyomán célom az, hogy Isten szuverén jogainak érvényt szerezzek az élet minden vonatkozásában.” Az SDG alapigéje: „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze”.( Tim 2,3) Ez a hitvallás, ez a fogadalom, elkötelezettség meghatározta Soos Géza földi életét. Tudatában volt, hogy akié az ifjúság azé a jövő, és azt is tudta, hogy a magyar nemzet jövendője függ attól, hogy milyen az ifjúsága. Szerteágazó munkája, feladatai között éppen ezért sokat jelentett a Soli Deo Gloria diákmozgalomban való részvétele és annak irányítása.