Az elmúlt napokban Budapesten vendégeskedett a lengyel külügyminiszter, Witold Waszczykowski, magyar kollégája, Szijjártó Péter meghívására. Szerda délután Orbán Viktor miniszterelnök is fogadta őt az Országházban. Megbeszélésük egyik célja volt, hogy előkészítsék a lengyel kormányfő, Beata Szydlo közelgő budapesti látogatását. A két külügyminiszter közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a két ország együtt kíván állást foglalni a schengeni övezetet és Nagy-Britannia az EU-ból történő esetleges kilépési szándékát illetően. A visegrádi együttműködés szorosabbá tételéről is egyeztettek. Waszczykowski leszögezte: Szijjártó Péterrel folytatott tárgyalásain még nem találtak olyan témát, amelyben a nézeteik különböznének. A magyar tárcavezető is a teljes egyetértést hangsúlyozta. Majd közölte: elfogadhatatlan az a hangnem és eljárás, amellyel az EU vezető intézményei hetek óta támadják Lengyelországot. Minden európai politikusnak tiszteletben kell tartania a törvényes lengyel kormányt, a lengyel nép demokratikus választásokon hozott döntését. Brüsszelnek nem a lengyel belügyekkel kellene foglalkoznia, hanem más, sokkal fontosabb összeurópai kérdésekkel. Például a schengeni zóna fennmaradásával. Ez kulcskérdés. Ha a schengeni övezet felbomlik, az egész Közép-Európa számára felmérhetetlen károkat okozna. Waszczykowski végül kiemelte: nagyon hálás Magyarországnak, amiért a lengyelek mellé álltunk az uniós támadások idején, hagyományos fegyverbarátságunk szellemében.

Több évtized után, 2015 elején végre rehabilitálták Hóman Bálintot, majd úgy nézett ki, hogy szobrot is állítanak a tiszteletére Székesfehérváron. El is kezdődött a befeketítése, amelyben élen jár a liberális áltörténész, Ungváry Krisztián. Érdemes fellapozni a Rubicon februári számát többek között Ujváry Gábor Történettudomány vagy törvényszék? c. írása miatt. A Horthy-kor kiváló kutatója ugyanis rámutat arra, hogy milyen szemenszedett hazugságokkal, csúsztatásokkal és hamis adatokkal ferdíti el Ungváry Krisztián a történelmet és sározza be Hóman Bálintot. Az áltörténész már a Horthy-korszak mérlegét is egyedül a zsidókérdést vizsgálva vonta meg, Hóman Bálint ügyében sem tesz másként. Ungváry túlszárnyalja az 1946-os álláspontot is, az egykori kiváló történészt és politikust a holokauszt egyik előidézőjének nevezi. Felkészületlen diák nem tudná ilyen magabiztosan félremagyarázni a történelmet, azonban Ujváry Gábor írásában tényekkel, idézetekkel és számos adattal cáfolja meg Ungváry hazugságait.

A Führer kérdezett, Kállay válaszolt

Február 2-án került sor a Veritas Történetkutató estjére a Budapesti Gazdasági Egyetem aulájában; a téma pedig Kállay Miklós miniszterelnök külpolitikája volt. Dr. Ujvári Gábor, a Veritas kutatócsoport vezetője, az est moderátora kifejtette, hogyha Kállay Miklós külpolitikájáról beszélünk, akkor mindenképpen szót kell ejteni az előzményekről is. Főleg arról, hogy milyen állapotban vette át Kállay 1942 márciusában Magyarországot. Milyen volt hazánk külpolitikai helyzete, illetve mit „örökölt”, elődjétől, Bárdossy Lászlótól.

Pritz Pál, egyetemi magántanár úgy kezdte beszédét, hogy „gúzsban táncolni nagyon nehéz”. Kállaynak ez adatott meg. Ha szerencsésebb a magyar história, akkor a kormányzó úr 1941. április 3-án őt kéri föl kormányfőnek. De azt a Bárdossyt kérte föl, aki Pritz Pál szerint kitűnő diplomata volt, hatalmas ésszel áldotta meg a Teremtő, remekül tudott fogalmazni, de elég rossz politikus volt. Bárdossy nagyon nehéz helyzetben lett kormányfő. 11 hónap alatt három világhatalommal került hadiállapotba. Ez Pritz tanár úr véleménye szerint olyan szörnyű örökség volt, mely lényegében lehetetlenné tette Kállay Miklós számára, hogy valamilyen kilábalást el tudjon érni.

Manapság nagy divatja van a méregtelenítő kúráknak, a léböjt kúráknak. Sokan áldoznak nem keveset azért, hogy szervezetüket megtisztítsák a káros anyagoktól. Az egyházban már hosszú-hosszú ideje él a böjti időszak. Adventet kisböjtnek is hívták, a húsvét előtti 40 napot pedig nagyböjtnek nevezték el. Mit jelent a böjt? Mi az értelme? Semmiképpen nem azt jelenti, hogy valakinek az elgondolása miatt vállaljunk bármiféle önmegtagadást teljesen öncélúan.

Csorba Dávid: A zászlós bárány nyomában – a magyar kálvinizmus 17.századi világa

A koraújkorban Debrecen vált a kálvinista hitvallás fellegvárává, ami természetesen nem jelent kizárólagosságot. Csorba Dávid A zászlós bárány nyomában című tanulmánykötetében a helvét hitvallásról és annak társadalmi- politikai vetületeiről szóló írásokat olvashatunk. Megtudhatjuk: hogyan változtak a református prédikátorszerepek a 17.század során, egészen a Rákóczi-szabadságharc végéig. A szerző az 1664-1681.közötti időszakot nevezi a „ felekezeti küzdelmek korá”-nak. Ezt azzal egészíthetjük ki, hogy a katolikus- protestáns felekezeti küzdelmek a mindennapokban az egész magyar történelem során végigvonultak, országgyűlési határozatok ide vagy oda. A könyv második nagy egysége Debrecen jelképeivel foglalkozik. Megtudhatjuk, hogyan alakult ki a város jelenleg is használt címere, s hogyan váltak a város jelképrendszerének részévé olyan tárgyak, mint a makrapipa, vagy olyan álatok, mint a színpompás jégmadár. Nem maradhat el a templom sem: 1628-ban szentelték fel az új református templomot (Szentháromság-templom), mely egészen az 1802-es nagy tűzvészig funkcionált. A Református Kollégium tanárainak is volt saját címerük, a kálvinista identitás szempontjából ezekre is figyelnünk kell. A kálvinista identitás kataklizmái című fejezet a leginkább megrázó: arról szól, hogyan reagáltak a kálvinista lelkipásztorok a történelem megpróbáltatásaira. Megrendítő érzés olvasni a könyvben a 1671-1681. közötti úgynevezett „vészkorszak”-ból származó szövegeket. A könyv negyedik tematikai egysége a korszak könyvterméséről szól. A kálvinizmus nem egyszerűen vallási irányzat, hanem olyan vallási irányzat, mely sajátos közösségszervező erővel bíró, egyedi kultúrát is hozott létre. Ezért kellene jobban ismernünk a reformátusság történetét. E sorok írójának meggyőződése, hogy ha beszélhetünk magyar földből sarjadt kultúráról, akkor az mindenképp a kálvinizmushoz köthető. Csorba Dávid könyve nem könnyű olvasmány: elmélyülést, aprólékos tanulmányozást igényel.

Fekete István füveskönyve

Különleges könyvet tart kezében az olvasó. Mégpedig Fekete István legszebb mondatainak, leginkább időt álló gondolatainak gyűjteményét. Bányász István több mint ötven kötetből válogatta össze azokat az idézeteket, amelyekben a szerző önmagával vívódva, gyakran melankolikus hangon, bölcsen vall önmagáról és a világról. Fekete Istvánnak alapvető élménye a természetben megtalált harmónia, ezt a harmóniát kereste aztán az élet minden területén, s gyakran megrázó őszinteséggel ír annak hiányáról. Megismerhetjük gondolatait a születésről és az elmúlásról, múltról és jövendőről, a háború borzalmairól, barangolásokról, vidám magányról, az évszakok változásáról, Istenről. S miközben elmélkedik, emlékezik is, és az idézetekből kibontakozik egy ember élete a maga minden szépségével és nyomorúságával a gyermekkortól az öregségig.

A jelenlegi kormányzat egyik legfőbb törekvése a bürokrácia csökkentése. Az irány jó, és már az első lépések meg is történtek, a céltól azonban még messze vagyunk. Különös, de célnak megjelölhetjük a dualizmus kori Magyarországot, azt az időszakot, amikor történelmünk folyamán talán a legdinamikusabban fejlődött a gazdaság. Javarészt a bürokráciától való mentesség és a hazai ipart védő törvények miatt.

Bizonyos szempontból hasonló a mai helyzet, mint a kiegyezés korában. 1867-ben az áprilisi törvények életbe lépésével hazánk végre megszabadult a feudális kötöttségektől és jó száz éves késéssel elértek hozzánk az ipari forradalom találmányai. A magyar ipar addig alig létezett, viszont a kiegyezés okozta béke és az iparvédelmi törvények a századfordulóra óriási fellendülést okoztak. Napjainkban pedig hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a magyar gazdaságnak uniós pénzek és nemzetközi multik nélkül is működnie kell, minél több sikeres magyar vállalkozásra és hazai tőkésosztályra van szükség.

Most aztán magyarázkodhatnak a lengyelek, amennyit csak akarnak, Brüsszel szemében úgyis rosszfiúk maradnak, a demokrácia komisz ellenségei, csúnya kirekesztők, diktátorok, pfúj. Jelzem, roppant találó ez a nyelvi egybeesés: a lengyelek MAGYARázkodnak. Hiszen csakugyan arról van szó, hogy az unió bizonyos vezetői a lengyeleket ugyanarra a pellengérre állították, amelyen mi, magyarok is eltöltöttünk néhány évet. (Talán még le sem léphettünk róla.) Tehát a lengyel állami vezetők most törölgethetik hazájukról a balliberális oldalról dobált sarat, és e feladatuknak szorgosan eleget is tesznek.

Akár a magyar kultúra napjához fűződő eseménynek is tekinthetjük, hogy Gdanskban élő honfitársunk, a 98 éves Elek István múlt szombaton igen magas lengyel állami kitüntetésben részesült. A Lengyelország Újjászületése Érdemrend lovagkeresztjét nem osztogatják csak úgy, bárkinek… Ebben az esetben is méltó kézbe került. Elek Istvánt a II. világháború idején, amikor huszárként szolgált a magyar hadseregben, Varsó környékére vezényelték, a parancs szerint azért, hogy egységével lezárja a menekülési útvonalakat a fővárosban rekedt lengyel felkelők előtt. Történhetett ez azért, mert a magyar hadsereg hivatalosan a megszálló Németország szövetségese volt. Ezzel szemben Elek István és katonatársai ott segítették a lengyeleket, ahol tudták. Személyesen több felkelő életét is megmentette, méghozzá a saját élete kockáztatásával. A világháború lezárásakor Elek Lengyelországban maradt, és évtizedeken át munkálkodott a lengyel–magyar kapcsolatok érdekében, szervezte a Gdansk környéki magyarság kulturális életét. 1956-ban ő szervezte azt a gyűjtést, amelynek eredményét eljuttatták Budapestre, a forradalom résztvevőinek. A háborút követően alaposan kivette a részét Gdansk újjáépítéséből. E stratégiailag fontos kikötővárost a különböző légitámadások szinte porig rombolták, az épületek jelentős százaléka megsemmisült. Az óvárost fényképek alapján állították helyre, mondhatni eredeti szépségében – ugyanúgy, ahogy Varsó óvárosát. Elek István mérnökként kiemelkedő szerepet vállalt a város új szerkezetének újragondolásában, és például a gdanski állatkertet is az ő tervei szerint alakították ki.