Egy számomra igen kedves történetet szeretnék megosztani Karácsony közeledtével. Talán jó útmutatás arra, hogyan is érdemes az ünnepre készülve a saját helyzetünket értékelni, és másokra figyelni.

WASS ALBERT: ÓLOMÖNTÉS

A vénülő karácsonyfán valaki sorra meggyújtotta a gyertyacsonkokat. Közeledett az éjfél. Fehér fején fekete csipkefőkötővel ott ült nagymama a kandalló melletti karosszékben, térdén a bolyhos takaró, lába alatt a zsámoly, s a nagy bükkfahasábok halkan pattogtak a tűzben. A dédunokákat rendre ágyba tették, s már csak mi voltunk nagymama körül, az unokák. Tizenhatan.

– Kezdhetitek az ólomöntést – adta ki nagymama a parancsot. – Hadd lássuk hát, kinek mit hoz az új esztendő!

Az évtizedekig megdönthetetlennek hitt neoliberális dogmák sorra estek el

Magyarország egyértelműen a 2010 óta folytatott gazdaságpolitikának köszönhetően teljesít jól, idén három százalék körüli növekedés várható – mondta Boros Imre közgazdász. Az elmúlt években folyamatos a növekedés, alacsonyabb a kamat, több a költségvetési bevétel. December 8-án a Polgárok Házában mutatták be Boros Imre legújabb munkáját, a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent Nemzeti szellemű olvasókönyv I–II.-t. Juhász Zsolt szerkesztő először az olvasókönyvre mint „műfajra” kérdezett rá. Boros Imre elmesélte, hogy „amikor kisdiákok voltunk, kaptunk a tanárainktól olvasókönyveket, melyek sok tanulságos olvasmánnyal voltak teli. Voltak benne kalendáriumok is.” Ezt az olvasókönyvet elsősorban gondolatébresztőnek szánja a szerző, és amint mondta, megpróbálta benne röviden, érthetően megfogalmazni a két-három oldalas olvasmányok mondatait. A köteteket elsősorban nem közgazdászok számára írta Boros Imre, illetve közülük csak azoknak, akiknek már kételyeik vannak tudásuk nemzetgazdasági használhatóságában. A Nemzeti szellemű olvasókönyv anyagai az évek során gyűltek, ezeket rendezte kötetbe a szerző. „2008 végétől, a nemzetközi pénzügyi válság kezdetén írt dolgozataimmal kezdődik, és a 2015-ös év kora teléig született írásokkal fejeződik be a kötet.”

Népmese a Nemzeti Színházban? Egyetlen mesemondótól? Egy teljes estén át?

Bizony, igen!

Hisz az első parancsolata a mesealkotásnak: lekötni a hallgatók figyelmét! Mert a művészet legnagyobb ellensége az unalom.

A második parancsolat – nem fogom felsorolni a többi nyolcat! –, hogy a mese, mindenkihez szóljon! Gyermekhez és felnőtthöz egyaránt. Igazi jó mesét éppen ezért csak közösség alkothat, hiszen a történet szájhagyomány útján apáról fiúra öröklődik, s így csiszolódik érdekessé, mindenkihez-szólóvá.

Szín Forma Tér

Geometrikusok a Pécsi Galéria m21 kiállítótermében

Lantos Ferenc, a közelmúltban elhunyt pécsi alkotó szenzációs művész volt. Előtte tiszteleg – a szelleméhez közeli műformában – harminchét művész a Zsolnay-negyedben rendezett tárlaton. Katalógusuk alcíme, a Geometrikus tendenciák a kortárs magyar képzőművészetben, nyíltan kijelöli azt a húzóáramlatot, amelynek mesterei és tanoncai néha ugyan kevesebb fényt kapnak, mint amit értékük megkövetelne, de a tartós jelenlét tagadhatatlanná teszi voltukat. Avval, hogy vannak, valamiképp a geometria álorcájában megjelenő letisztult gondolkodás, konstruktív léthagyomány is teret nyer.

Kétségkívül, itt-ott nyomokban fölvillan a huszadik század nagy magyar művészeihez fűződő termékeny kapcsolat – elég legyen itt Kassák Lajos és Moholy-Nagy László hatását említenem (az előbbi Fajó Jánosnak, az utóbbi Mengyán Andrásnak volt pápája) –, ám az átszellemítés hatékonysága számít. Az, ami a szigorúnak is mondható irányzaton belül egyedivé teszi a műveket.

Ilyés Gábor: Hősök temetője – Nyíregyháza

Amikor Ilyés Gábor helytörténész könyvét olvastam, azon kezdtem el gondolkodni, hogy kik is ma a hősök. Kiket tartanak hősöknek az emberek? Egyes kutatások szerint a bankárokat, a milliárdos vállalkozókat, mások szerint pedig a celebeket. Mennyire jellemző egy civilizációra, hogy kik a hősei? Pontosabban, hogy kik az eszmények. Kik a példaképek. Honnan és hova mutatnak. Mit fejeznek ki a testükkel, a szavaikkal, a tetteikkel, a gondolataikkal. Kik veszik körül őket, és hogyan. Miért harcolnak és milyen eszközökkel. Mi az alapvető üzenetük. Mit fognak megmutatni az utókornak: milyen volt az a világ, amelyik épp őket emelte piedesztálra. Eleve elgondolkodtató a kérdés, lehet-e hős valaki a saját korában? A hősöket nem épp az teszi hősökké, hogy valami, a saját személyük számára fontos dologról, önmaguk előrejutásáról, hírnevéről, kényelméről, jólétéről önként lemondanak egy rajtuk túlmutató eszmény érdekében? De ha ez így van, lehet-e sikeres, elismert személy egy hős a saját világában? Nem keverjük mi egy kicsit a fogalmakat mostanság? Egyáltalán fel tudjuk-e ismerni annak a szellemi nagyságát, akivel egy buszon utazunk reggelente, vagy kell némi időbeli és térbeli távolság is – mint például egy értékes festmény esetében – ahhoz, hogy rálássunk, mit is képviselt az adott ember a maga korában? Jeanne d’Arc egy melldöngető, sikeres selfmade hős volt az életében? Dehogy! Az igazi hősök készek voltak meghalni általuk szentnek tartott eszmékért. Korcs korunk „hősei” meg minden áron élni akarnak, sőt: minél életképtelenebb, annál nagyobb hős.

Rendszeresen foglalkozunk a visegrádi együttműködéssel, hiszen bízunk benne, hogy ez a szövetség lesz az, amely kivezet minket Európa válságából. Azt, hogy ez az egész nem csak egy magyar vágyálom, jelzi a négy ország közti találkozók számának a növekedése, valamint az egyre több bírálat, mely az együttműködést éri. Hétvégén a Frankfurter Allgemeine Sonntagzeitungban közöltek hosszas elemzést a visegrádiakról, a terjedelmes írás riogatásnak lett szánva, pedig valójában elismerés.

Elhunyt v. Krasznay Béla, a Recski Szövetség országos elnöke

Krasznay Béla 1923-ban született. Fiatalon katonai pályára lépett, tüzér hadnagyként végzett a Ludovikán. A második világháború alatt tíz hónapot töltött hadműveleti területeken, majd másfél évet hadifogságban. Egyetemistaként csatlakozott egy antikommunista ellenállási csoport katonai szárnyához, amiért letartóztatták és internálták. 1950 őszén szállították Recskre. Egészen a tábor felszámolásáig ott raboskodott, ráadásul mindvégig a büntetőbarakkban. Elmondása szerint az Istenbe vetett hit, a mély nemzeti elkötelezettség és a jó értelemben vett „csak azért is megmutatom” érzés adhatott erőt és belső tartást az embernek a recski pokolban. A haláltábor 1953-as felszámolásakor sem nyerte vissza szabadságát, előbb Kistarcsára, majd a Gyűjtőfogházba került, ahonnan 1955 szeptemberében szabadult. Ezután a kőbányai fésűsfonó festőüzemében helyezkedett el és egészen 1968-ig kizárólag csak fizikai munkát végezhetett.

Magyar kormányzati tisztségviselők (államtitkárok, minisztériumi vezetők) az utóbbi hetekben visszatérően hangoztatják sajtószerepléseikben, hogy az új lengyel kormány nagyon erősen rokonszenvez az Orbán-kabinet célkitűzéseivel. Valóban, a Jog és Igazságosság (PiS) által létrehozott kormány számos kérdésben követendő mintának tekinti a budapesti vezetés lépéseit, az elmúlt öt évben hozott döntéseit. Az új varsói kormány határozottan egy húron pendül velünk, magyarokkal. Többek között a multinacionális kereskedelmi hálózatok megadóztatásának gondolatát is a második Orbán-kormánytól kölcsönözte. Az elmúlt hetekben (a PiS az október 25-i választások során győzedelmeskedett) a varsói illetékesek jogalkotási előkészítő lépéseket is tettek az új adónem bevezetése érdekében. A 250 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletek megadóztatásáról van szó, és ez az előzetes számítások szerint 3,5 milliárd zloty többletet hozhat az államháztartás számára.

Manapság nagyon nehezünkre esik a várakozás. Szeretünk mindent itt és most megkapni. Valahol pedig mégis érezzük, hogy azok az események, amelyekre készültünk, amit nagy várakozás előzött meg, bensőségesebbek, tartalmasabbak, mint az azonnal megszerzett dolgaink. Advent, a Karácsonyra való várakozás ideje is erre szolgál: készüljünk, hogy meghittebb legyen az ünnepünk.