A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria kiállítása

A rejtélyes cím – KOMP4ART – négy képzőművész, két festő és két szobrász szövetségét jelzi. A kis csoportot a magyarországi Varga György és Lebó Ferenc, valamint a szlovákiai Dolán György és Lipcsey György alkotja. Mind a négyen, életművel a hátuk mögött, karakteres művészek. Mi állhat összefogásuk hátterében? Városaik közelségén kívül – Mosonmagyaróvár és Győr testvérkezet nyújtott Nagymagyarnak és Dunaszerdahelynek – a határon átívelő értéktudat megőrzése, s minél nagyobb körben való tudatosítása.

Ahogy arról már néhány héttel ezelőtt ugyanitt beszámoltam, az új lengyel kormány bankadót készül bevezetni, méghozzá cseppet sem titkoltan magyar példára, a 2010-ben alakult második Orbán-kormány nyomán. Ez mindeddig csak a frissen hatalomra került Jog és Igazságosság (PiS) párt választási ígérete volt, és a pontos részleteket nem lehetett tudni. Most viszont megtört a jég. Henryk Kowalczyk tárca nélküli miniszter, a miniszterelnöki tanács elnöke egy tévécsatornának adott interjúban bejelentette: a kormány januártól bevezeti a bankadót, és 2016 folyamán a kiskereskedelmi áruházláncokra is kivet egy új adónemet. A bankadó törvénytervezete elkészült, ezen a héten teszik közzé, mondta a miniszter.

Négy évtizede tart Németh Alajos rockzenei pályája – kezdte a Miniben, utána Dinamit és 1982 óta Bikini – így épp itt volt az ideje, hogy szólólemezzel álljon elő, melynek címe a Sóhajok lépcsőháza lett. Két évig dolgozott az albumon, a számok zenéjét és szövegeit mind ő írta (egy dalban társszerző Nagy Feró), valamint az ő basszusgitár és szintetizátor játékát hallgathatjuk végig. A többi hangszeren a Bikini zenészeit hallhatjuk, Lukács Petát (gitár), Mihalik Viktort (dob) és Makovics Dénest (szaxofon). Négy dalt a marosvásárhelyi születésű Keresztes Ildikó énekel, négyet Sipos Péter, egyet pedig közösen a szintén erdélyi származású Nagy Feró, Huszti Béla, valamint Pacziga Linda, a Bikini vokalistája.

A régebbi tervek szerint nem véletlenül Szerelmem, Erdélyország címmel jelent volna meg a lemez. „A Sóhajok lépcsőháza fő témája régóta bennem bujkált. Székely lányt vettem feleségül, a székelykeresztúri lakodalom olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem, meg kell zenésítenem. Egy dal őrzi az emlékét a lemezen, s még több másik szól Erdélyről, leginkább Székelyföldről.”

A sokszínű magyar emigráció újabb érdekes esete

Nincs olyan nemzet, népcsoport, amelynek ne volnának szórványban élő részei, olyan közösségei, amelyek az óhazától akár sok ezer kilométerre élik hétköznapjaikat. Bár a magyarság nem vetekedhet mondjuk az örményekkel, amely közismerten a leginkább szétszóratott nemzetisége a világnak, azért a magyar diaszpóra is igencsak számottevő, és bár elsőre hajlamosak volnánk rávágni, mégsem igaz, hogy ennek csak Trianon az oka. A magyar szórványközösségek létéért ugyanis az országcsonkítás mellett legalább annyira felelős a XIX–XX. század fordulójának sajátos viszonyrendszere, amelyben magyarok százezrei „tántorogtak ki” az anyaországból, majd aztán a második világháború, még később pedig 1956 vérbe fojtása, és az azt követő kádári „puha diktatúra” is sokat hozzátett a több milliós magyar diaszpóra kialakulásához.

A RETÖRKI hármas könyvbemutatója

November 26-án mutatták be a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum három új kötetét az intézet konferenciatermében. Ez a három könyv összesen 25 szerző munkája – kezdte megnyitó beszédét M. Kiss Sándor. A Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában című könyv, melyet Szekér Nóra és Nagymihály Zoltán szerkesztett, három részből áll. Az első a diktatúra és a hit, a második a diktatúra és a nemzet, a harmadik a diktatúra és a külvilág. „Ez a könyv 12 szerző tanulmányait gyűjti egy csokorba. Nem véletlenül, mert a RETÖRKI iskolában gondolkodik, tehát nem csupán saját munkatársait foglalkoztatja. Lehet-e egy társadalom, egy nemzet történetét érték mentén felvázolni? Három alapérték ismérve egy nemzet fejlődésének: a szabadság iránti vágy, a tulajdonhoz és a hithez való viszony. A magyar történelemben a szabadság iránti vágynak hihetetlenül fontos a szerepe. 1867-től alapvető rendszerváltás történt, és ezzel együtt járt a szabadság fogalmának megváltozása. A függetlenségnek sajátos formáját értük el a Monarchiában. A korlátozott függetlenség állapotát, és 1920-ra eljutottunk a nemzeti függetlenséghez. Amikor pedig a szabadság megvalósul, akkor következik a tulajdonhoz és a hithez való viszony kérdése” – mondta M. Kiss Sándor, majd hozzátette: „izgalmas körüljárni azt a témát, hogy az elmúlt száz évben miként változott meg az emberek gondolkodása a hitről, hogyan rabolta meg a vallás tartalmát a bolsevizmus, miként próbálta meg lehozni »az égi boldogságot a földre«.”

Botka József: A láthatatlan Isten

A délvidéki Msgr. Botka József prelátus, esperes úgy véli, hogy a háború előtti nemzedékek egymást szerető, harmonikus közösségében nőttek fel. A keresztény családok szilárd erkölcsi házasságban éltek. A gyermekek jól neveltek, a szülők dolgos, szorgalmas falusiak, munkaszeretők. Testileg és lelkileg egészséges erkölcsi családi kör. Káromkodásról, lopásról, hazugságról, hitetlenségről szó sem lehetett. Ebben az egyensúlyos életközösségben súlyosabb megbetegedés szinte nem is fordult elő. A rákos betegség ismeretlen fogalom volt. A lelki kiegyensúlyozottság alapja az egészséges testi életnek. Korunk istentagadása Botka atya szerint bizony nem ártatlan dolog. De miért is? Mert a vallástalan immunrendszere hamarabb feladja a küzdelmet. Az Istennel való kapcsolat elveszítése céltalansághoz vezet. Legyengül az egészségvédelmi rendszer, s ha a lélek feladja a küzdelmet, akkor akár egy ártatlannak nevezett vírus is megrendítheti, leszerelheti az embert.

A Gulag és a malenkij robot magyar áldozataira emlékezünk

Hivatalosan éppen három évtizedig, valójában azonban tíz évvel hosszabb ideig működött az egykori Szovjetunióban a Javító- és Munkatáborok Főigazgatósága, azaz a Gulag. A négy évtized leforgása alatt a legóvatosabb becslések szerint is legalább 10 millió embert tartottak fogva a Gulag-táborokban, de egyes számítások ennél jóval nagyobb létszámról is említést tesznek. A foglyok közül több mint félmillióan honfitársaink közül kerültek ki. Rájuk, valamint a malenkij robotra elhurcoltakra emlékeztek szerte a Kárpát-medencében november 25-én.

Mindenekelőtt arról ejtsünk néhány szót, hogy a győztesek népszerűsége mindig hirtelen megnő. Általában megfigyelhető, hogy az úgynevezett közemberek a győztesek mellé állnak – csak nagyon kevesen szeretnek a vesztesek közé tartozni. Persze elvhűség is létezik a világon… Akárhogyan is, a lengyelországi parlamenti választások után két héttel a TNS közvélemény-kutató intézet felmérést készített, reprezentatív jelleggel ezer fős mintán, és ez kevéssé meglepő eredményt hozott. Kiderült, hogy a most kormányra került Jog és Igazságosság (PiS) tíz százalékkal növelte támogatottságát az októberi országgyűlési választások eredményéhez képest. A kutatás szerint a PiS jelenleg 48 százalékos népszerűséget élvez, míg a számára választási győzelmet hozó szavazáson a szavazatok 37 százalékát szerezte meg. A parlamentbe jutott pártok közül a jobboldalinak minősített Kukiz’15 mozgalom, valamint a balliberális, mások szerint szimplán baloldali Nowoczesna párt növelte támogatottságát. A Kukiz’15 a választásokon 8,81 százalékos, a TNS felmérésében 10,3 százaléknyi támogatottságot kapott. A Nowoczesna kedveltsége fél százalékkal javult a 7,6 százalékos választási eredményhez képest. A kormányzásból kikerült, jobbközép Polgári Platform (PO) kicsivel több mint öt százalékot veszített a 24 százalékos választási eredményhez képest, jelenleg 18,7 százalékon áll. Veszített a PO volt kormánykoalíciós partnere, a Lengyel Parasztpárt (PSL) is, amely októberben 5,1 százalékos eredménnyel éppen csak átjutott az ötszázalékos választási küszöbön, jelenleg azonban csak a polgárok 4,7 százaléka szavazna rá. A jó hírek közé sorolom, hogy a parlamenten kívül rekedt lengyel baloldali pártok tömörülése, az Egyesült Baloldal október óta további két százalékot veszített. Tehát folytatódik a mélyrepülésük.

Rostás Árpád vándorasztalos csodálatos neogótikus bölcsőt készített ajándékul az idén született Sarolta cambridge-i hercegnő számára. A bölcső mintegy három hónap alatt készült el, anyaga tölgyfa, 200 éves diófa-borítással, gyönyörű intarzia-faberakással, esztergamunkákkal, faragott, aranyozott kis koronával ékítve, 3000 éves egyiptomi technikával kivitelezve. Az indulást megelőző vasárnap a bölcső a Szent István-bazilikában áldást kapott.