Gyökössy Endre: Adventi utaink

Gyökössy Endre írásaiból válogatva advent minden napjára kapunk egy életre vezető Igét és hozzá tartozó elmélkedést. Amikor Gyökössy Endre lelkész leírja, hogy advent, azaz a várakozás gyógyító erő, rögtön hozzáteszi, hogy többen erre azt mondhatják, ez mind szép és igaz, de nem túlságosan szubjektív, lélektani szempont ez? Gyökössy Endre szerint igen sajnálatos, sőt szomorú, hogy azok, akik hisznek Isten országában, mint egy eljövendő aranykorszakban, valamiféle földi paradicsomban, amely általuk megvalósítható, azok nem hisznek Istenben. Azok pedig, akik hisznek Istenben, furcsa módon mintha nem hinnének igazán Isten országában! Vagy: ha hiszünk is benne mint teológiai tételben, valójában nem tudunk vele mit kezdeni. Mindig meghökkent, hogy mi hívők hiszünk is Jézus Krisztusban, meg nem is. Például, amikor azt mondja: Isten országa benne van ebben a világban, akkor fölhúzzuk vállunkat, és azt mondjuk: „Talán. Lehet. De hátha nem így van?”

Arra a kérdésre, hogy mikor van advent, a lelkész így írt: azt hiszem, advent lényegét a Jelenések könyvéből kiemelt két szó fejezi ki leginkább; az ígéret, amit Jézus a filadelfiai gyülekezetnek adott. „Hamarosan eljövök.” Az eredeti görög szöveg hamarosan kifejezése számunkra is ismerős, így hangzik: taxu. Ki ne ismerné föl benne a kissé elmagyarosított taxi szavunkat. Tuxu = hamarosan, villámgyorsan. De ebben a görög szóban az is benne van, hogy szüntelenül jön, soha meg nem áll. Gyökössy Endre úgy véli, hogy Jézusban az Isten szeretete közeledik az ember felé – ez az advent. Másrészt az ember közeledik Isten felé, mert meg akarja ragadni, s ez is az advent. Ebből az következik, hogy Jézus szüntelenül közeledik, és advent csak akkor lehetséges, ha mi is keressük a gyorsan közeledő Istent, és amikor jelentkezik, mi is jelentkezünk. Mikor van advent? Amikor a közelgő Isten Szentlelke, megragad téged, és te megragadott emberré leszel. Egy kis kitérővel vizsgáljuk meg azt, kitől is származnak ezek a sorok.

Megalakult az új lengyel parlament, a kommunista idők lezárulta óta szám szerint a nyolcadik. Érdemes röviden áttekinteni e legújabb nemzetgyűlés adatait. Az országgyűlés alsóházában, a szejmben 460 képviselő foglal helyet. A most kormányra került Jog és Igazságosság (PiS) 235 képviselőt delegál, az ellenzékbe került Polgári Platform (PO) pedig 138-at. A rockzenész Pawel Kukiz párttá sem alakult mozgalma, a Kukiz’15 42 főt, a baloldali Modern Párt 28-at. A lengyelországi német kisebbség egy képviselővel lesz jelen a szejmben. A képviselők átlagos életkora negyvenkilenc év. Tizenhét politikus még a húszas éveiben jár, nyolcvan képviselő a harmincas éveiben. A mezőny közel harmada az ötvenes éveit tapossa, negyede pedig elmúlt hatvanéves. A parlament felsőházában, a szenátusban kereken százan foglalnak helyet. A PiS 61 szenátort delegál, a PO csupán 34-et, a fennmaradó politikusok úgynevezett függetlenek. A szejm elnöke a PiS által jelölt Marek Kuchcinski lett – a pártok egyetértettek abban, hogy méltó szokás a legerősebb kormánypárt soraiból választani elnököt. A három alelnök a PiS, a PO és a Kukiz’15 színeit képviseli. A felsőház, azaz a szenátus elnöke is a PiS-ből került ki, Stanislaw Karczewski személyében.

Erkel Ferenc: Bánk bán – Kolozsvári Magyar Opera

A Janovics Jenő Napok keretében, november 5-én tűzte műsorára Erkel Bánk bánját a Kolozsvári Magyar Opera. Ami Dehel Gábor rendező legnagyobb érdeme, hogy a cselekményt nem helyezte át más korba, a koncepció mentes minden lila ködös modernizmustól. A jelmezek a történet korát idézték. Az viszont érthetetlen volt számomra, hogy a magyar uraknak, az úgynevezett békétleneknek miért kell leadniuk kardjukat, mielőtt a királyi udvarba beléptek. Ilyenre a magyar történelemben nem volt példa. Szintén nem tudott sokat kezdeni a rendező a Tisza-parti jelenettel, ahol valami vízi tündérek, vagy boszorkányok, mint Melinda őrületének kivetülései hajszolják öngyilkosságba a meggyalázott nőt. Mindezeken kívül maga a rendezés nem volt öncélú, és a zene elsőbbségét szolgálta.

Barsi Balázs: Krisztus, a mi reménységünk

Balázs atya többször figyelmeztet bennünket, nem attól vagyunk szentebbek, hogy minél kevesebb pénzünk van. Jézus boldognak mondta a szegényeket, de aki a létminimum alatt, nyomorban él, és minden gondolata akörül forog, honnan teremtse elő a napi betevőjét, s ezért esetleg a lopástól, sőt a gyilkosságtól sem riad vissza, azt aligha nevezhetjük evangéliumi értelemben boldognak. A gazdagság önmagában nem bűn, de igenis veszélyforrás, amennyiben megakadályozza, hogy az ember tovább lásson a jelennél, és felismerje az ő igazi érdekét, az üdvösséget; másodszor, amennyiben bezárja önmagába, s érzéketlenné teszi mások szüksége és szenvedése iránt; harmadszor pedig, amennyiben átveszi Isten helyét az ember szívében, és bálvánnyá lesz. Ezért mondja Jézus, hogy a gazdagnak nagyon nehéz, majdnem lehetetlen bejutnia Isten országába (Lk 28,24–27). Barsi Balázs emlékeztet rá: A kereszténység első hatszáz évében ezt még értették. A gazdagok nem úgy adtak alamizsnát, mint akik kegyet gyakorolnak, hanem szinte könyörögtek a szegénynek, hogy fogadja el tőlük, és ezáltal bocsánatot nyerhessenek bűneikre. A későbbi korok nemes urai, iskola- és kórházalapító mecénásai még örököltek valamit ebből a mentalitásból, a mai milliárdosok már nem, vagy csak alig.

– Arany Bálint és a Magyar Közösség –

Az 1945. évi novemberi demokratikus országgyűlési választásokon – immár 50 évvel ezelőtt – 57%-os győzelmet aratott a Független Kisgazdapárt, és kormányt alakíthatott. A kommunista párt nem várt – és döbbenten fogadott – 17,4%-os kudarcát Kun Béla Moszkvából idesompolygott utódai fogcsikorgatva vették tudomásul. Törvényesen nem tudván megszerezni a politikai hatalmat, megkezdték törvényellenes akcióikat, egyre nehezebb helyzetbe hozva a kisgazdapárti vezetőket, semmiben sem mutatva hajlandóságot a velük való együttműködésre. Bátorságukat a megszálló Vörös Hadsereg jelenlétéből merítették.

Harminc-harmincöt év nagy úr: mostanság sorra távoznak az élők sorából a nyolcvanas évek politikai szereplői. Lassan a legmakacsabb kommunista vezetők is befejezik földi pályafutásukat – jelzem, emberi szemmel igazságtalannak érezhetjük, hogy eme elvtársak évtizedekkel túlélték kivégzett-agyonvert-megnyomorított-kisemmizett áldozataikat. Most például Czeslaw Kiszczak (ejtsd: Kiscsak) tábornok hunyt el Varsóban, kilencvenévesen. Lengyel kommunista belügyminiszterként ő volt az 1981-es hadiállapot bevezetésének egyik kulcsfigurája. Ne féljünk a szótól: felelőse. Vörös érzelmű családban született 1927-ben, és a második világháborús náci, illetve szovjet megszállás idején a kommunista mozgalom aktivistája volt. Érdekes módon csak a nácik elleni harcot érezte fontosnak, Sztalin egyenruhásaival nem volt baja. A béke beálltával sietve belépett a Lengyel Munkáspártba, és a katonai elhárítás ügynöke lett. Ottani pályafutása 1981-ben ért a csúcspontra, amikor Wojciech Jaruzelski tábornok a közeli munkatársai közé fogadta. 1986-tól egészen a rendszerváltásig a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Központi Bizottságának tagjaként rontotta a levegőt. A belügyminiszteri tisztséget 1981 és 1990 között töltötte be, és képzelhetjük, milyen dicsőséges „munkát” végzett. A minisztérium vezetőjeként részt vett a több tucat ember halálával és tízezrek elhurcolásával járó 1981-es hadiállapot bevezetésében. Két sziléziai szénbányában, a Wujek és a Manifest Lipcowy üzemben kimondottan az ő parancsára fojtották vérbe a bányászok sztájkját – halálos áldozatok is voltak.

A magyarországi kommün megítélése

Miért jöhetett létre a Tanácsköztársaság Magyarországon? Átadta-e a hatalmat Károlyi a kommunistáknak? Puccs, vagy forradalom? Volt-e tömegbázisa a kommünnek? Milyennek látta a nyugati diplomácia Kun Béláék rendszerét? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ november 3-án a Budapesti Gazdasági Főiskola aulájában Dr. Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, Vörös Boldizsár, a történelemtudomány kandidátusa és Révész Tamás, a Veritas tudományos munkatársa.

A Vízivárosi Galéria kiállítása

A fény a modern képzőművészetben is, műfajoktól függetlenül és egy-egy műalkotáson belül, hatalmas utat jár be. Ennek az útnak magassága is van, mélysége is van, sőt kiterjedése is. Avval, hogy – legalábbis a nagyoknál – szakrális körökkel érintkezik, az értelmezés köre kitágul, s az ég és a föld együtt valaminő ismeretlen tartományt nyit meg – az istenembert ugyancsak magában foglaló lélekét. Még a reneszánszig sem kell visszamennünk, hogy lássuk: a tenger imazsámolyára térdeplő ember – nyakában a földi élet koloncaival (ma valóságdaraboknak mondjuk) – éppúgy a kozmosz része, ideértve a mennyei tulajdonságokat is, mint a rá visszaható – mert arcát őrző – Mindenség Ura.

Janovics Jenő Napok – Kolozsvár

Erdély, s azon belül, Kolozsvár egykori színészére, színigazgatójára és filmgyárosára, Janovics Jenőre gálaestekkel, kiállítással, könyvbemutatóval, filmvetítéssel emlékeztek meg a „kincses városban” november 5. és 10. között.