A külpolitikai szempontból eseménydús 2015-ös esztendő óriási pozitívuma a visegrádi négyek egyre szorosabb együttműködése, amelylyel együtt mintha kezdene barátibbá válni a magyar–szlovák viszony. Nagyon bízunk benne, hogy kihasználja a magyar kormány ezt a kegyelmi pillanatot arra, hogy előmozdítsa a két nép közötti megbékélést, ezzel együtt pedig elérje a felvidéki magyarság helyzetének rendezését. Kérdés, hogy van-e történelmi alapja a békés együttélésnek, van-e realitása a kiegyezésnek északi szomszédainkkal. E heti cikkemben a magyar–szlovák együttélés ezer évéről, a szlovák nép történetéről próbálok meg átfogó képet adni 1993-ig bezárólag, jövő héten pedig az együttélés jelen állapotát és a helyzet rendezésének esélyeit kísérelem meg felvázolni.

A szlovák nép 1993-ig nem rendelkezett független állammal, az emberek identitástudata pedig igen sokrétű volt az évszázadok során. Egyesekben a pánszláv tudat dominált, mások a csehekhez húztak, megint másokban a szlovák öntudat erősödött, és sokan elmagyarosodtak, de szinte mindenkiben élt a XIX. századig az ún. hungarus tudat, vagyis a magyar állammal való azonosulás.

A lengyelországi parlamenti választások eredményét elemeztem a múlt heti cikkben, és azt ígértem, ezúttal beszámolok a varsói kormányváltás magyar vonatkozásairól. Ismeretes, hogy a választásokon a mérsékelt jobboldali Polgári Platform (PO) nyolc év kormányzás után elvesztette a hatalmat. Az eddigi legjelentősebb erő, a Jaroslaw Kaczynski vezette polgári konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) kerül kormányra, Beata Szydlo miniszterelnöki irányításával. Lengyelország budapesti nagykövete, Roman Kowalski egy televíziós interjúban kijelentette: már most látható, hogy az új varsói kormány a magyar tapasztalatokat fogja felhasználni a reformintézkedések bevezetésénél. Ez teljesen érthető, hiszen a magyar gazdasági reformok népszerűek lengyel földön. Lényeges szempont, hogy a második Orbán-kormány válságkezelő intézkedései óta eltelt hat év, és már biztonságosan felmérhető, mely lépéseknek volt értelmük, eredményük, és mely elképzelések nem váltak be. Ezért az új lengyel kormány különösebb kockázat nélkül eldöntheti, mely magyar reformokat érdemes átvennie. Első körben milyen lépésekről lehet szó? A PiS választási programjában szerepel, hogy kormányra jutása esetén bevezeti a bankok különadóját, megakadályozza a multinacionális cégek minden profitjának külföldre menekítését, segíti kilábalni a devizahiteleseket és növeli a családok állami támogatását.

„A proletariátus még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!” – mondta Kun Béla elvtárs, a Tanácsköztársaság vezetője és híve 1919-ben, és a pártkassza tartalmát magához véve elrepült Bécsbe. Ha már a repülésnél tartunk idekívánkozik az ún. nagyon vágyott Negyedik Köztársaság egyik híve, Szekeres elvtárs, a Gripen-gépek feledhetetlen felavatójának találmánya és mániája, a „feles többséggel is lehet alkotmányozni, ha az alkotmányt népszavazás legitimálja”. Az egykori honvédelmi miniszter úgy képzeli el a folyamat kezdetét, hogy a kizárólag a hatalomért összeborulók a választásokat megnyerve „a 2018-ban megválasztandó országgyűlést alkotmányozó nemzetgyűlésnek” tekinti majd, melynek megalakulásával megszűnik mindazon közjogi pozíció (köztársasági elnök, alkotmánybírák stb.), melyek „mandátuma az Alaptörvényből származik”.

Halottak napja a földön élők felé mindig a felelősséget közvetíti, hogy hogyan éljük értékesen életünket. Ugyanakkor ezekben a napokban gyakran előkerül a túlvilág képe, a mennyországról, az égiekről való gondolkodás. A következő két történet ezt hivatott bemutatni. Hogyan is ér össze a földi lét az örök élettel, és hogyan élhető át a menny és a kárhozat kettőssége:

Ausztriában hatvan éve, 1955. október 26-án foglalták alkotmányba az ország örökös semlegességét, ezzel a második világháború befejeződése után tíz évvel az ország visszanyerte teljes szuverenitását. Az új alkotmány és az ország függetlenségének napját övező ünnepségeket természetesen átszőtték a menekülthelyzetről szóló beszédek. Heinz Fischer államfő és Werner Faymann kancellár is emberségről és szolidaritásról, a migránsok megértéséről és befogadásáról szónokoltak.

Mindszenty József: Esztergom a prímások városa

Mindszenty József bíboros prímás, mint esztergomi érsek, tehát mint a valóság legilletékesebb ismerője és a hazai történelem magas tudományos felkészültségű ismerője, hosszú évek során kutatta Esztergom történelmét, a művészetben és a hitéletben betöltött szerepét és helyét.

Eltorlaszolták zárkáik ajtaját a nagyfai ideiglenes befogadóállomáson tiltott határátlépés miatt idegenrendészeti őrizetben lévő és kiutasításra váró menekültek pénteken. A menekültek tönkretették a zárkák fűtését, és csak estére sikerült meggyőzni őket arról, hogy nyissák meg az eltorlaszolt helyiségeket Nagyfán.

Németországban sem bírnak magukkal a bevándorlók, ezúttal a szászországi Niederauban tört ki tömegverekedés száz „mélyen vallásos” migráns között, az imádkozásra kijelölt idő kapcsán.

Horvátországban még cudarabb a helyzet, minden eddigi migrációs rekord megdőlt a hét végén, egy nap alatt 11 500 illegális bevándorló lépte át a szerb–horvát határt. A horvát hatóságok vonattal és buszokkal folyamatosan szállítják őket a szlovén határra, ahova hétfői sajtóértesülések szerint egyre betegebben érkeznek meg a migránsok. A horvát belügyminisztérium legfrissebb adatai szerint szeptember közepe, a magyar–szerb zöldhatár lezárása óta 251 ezer 906 illegális bevándorló lépte át a szerb–horvát határt.

Csupán három hír az elmúlt napokból, melyek jelzik a migránsválság erősödését. Pár hónappal ezelőtt se lehetett érteni a titkosszolgálati adatokkal jócskán ellátott európai politikusok tétlenségét, de ma, amikor mindennaposak ezek a hírek és már a vak is látja, hogy mi történik, akkor végképp értetlenül állunk Brüsszel szerencsétlenkedése előtt.

A magyar hadtörténelem legtöbbet emlegetett ütközete 1526. augusztus 29-én Mohács határában zajlott le. I. Szulejmán hazánk ellen indított újabb, 1526-os támadásakor Magyarország csupán saját hadi erejére számíthatott, illetve – lévén az uralkodó, II. Lajos cseh király is volt – Csehország haderejének egy része jöhetett még számításba. A magyar udvar már 1526 elején értesült arról, hogy a szultán ismét Magyarország ellen készül, ám Tomori Pál kalocsai érsek hiába kért pénzt és hiába figyelmeztetett a veszélyre: kinevezték ugyan kincstartónak, ám ez puszta cím volt.

Mielőtt részletesen foglalkoznánk az 1956-os forradalom évfordulójához fűződő történésekkel, érdemes áttekintenünk a múlt vasárnapi lengyel országgyűlési választások eredményeit. Hétfőn délután két órakor Varsóban hivatalosan bejelentették, hogy a mostani választásokat a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt nyerte, a szavazatok 37,5 százalékát megszerezve. Ez a teljesítmény másfél százalékkal elmarad a legutóbbi közvélemény-kutatási adattól. Megjegyzem, ezúttal meglepően hamar megszületett a választási végeredmény, ugyanis a legutóbbi két alkalommal, főként az önkormányzati választások után, a szavazatok összesítése rettentően lassan folyt, több napon keresztül. Emiatt akkor óriási botrány kerekedett, és a teljes választási bizottság lemondott. Most viszont minden gördülékenyen zajlott.