Egy gimnazista lány mesélte, hogy egyszer, amikor a metrón utazott, a leszállásnál odalépett hozzá egy középkorú férfi, megszólította, és azt mondta neki, hogy szerinte igen furcsán áll a nyaka, ezért azt tanácsolja, hogy menjen el orvoshoz. A lány annyira meglepődött, hogy rögtön elment kivizsgáltatni magát. Az orvos két kezdeti stádiumban lévő, rosszindulatú daganatot talált a nyakán, amit azonnal eltávolítottak. A műtét és a kezelések után egészségesnek nyilvánították, és folytatni tudta mindennapi életét.

Wagner: A szerelmi tilalom – a Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka az Erkel Színházban

A Kolozsvári Magyar Opera az elmúlt években igazi kuriózumokkal vendégszerepelt az Erkel Színházban. Így történt szeptember 29-én is, mikor Wagner igen ritkán játszott művét, A Szerelmi tilalmat adták elő. Vígopera és Wagner? Jogosan kapja föl erre a kedves olvasó a fejét. Hiszen a nagy német zeneszerző neve hallatán a germán mondakörre és a Grál-legendából vett Parsifalra gondolhatunk. Bár többen A nürnbergi mesterdalnokokat is vígoperának nevezik, ezzel nem értek egyet, mert ez a zenedráma igazi filozófiai mélységeket hordoz magában. Attól, hogy egy darabnak jó a vége, még nem jelenti azt, hogy vígopera lenne. Példa erre Thomas Hamletje, melynek utolsó felvonásában a címszereplő lesz Dánia királya.

A Csorja Gergely által elemzett kötcsei Orbán-beszéd legfőbb mondanivalója az, hogy a migránsválság igen nagy lehetőség arra, hogy visszaállítsuk a társadalom keresztény-nemzeti identitását. Dacára annak, hogy ez milyen fontos feladatot jelent a fiatalok körében, eddig alig tudott ebben bármit lépni a kormány és most is keresik ennek az útjait – vallotta be a miniszterelnök úr. A helyzet valóban kezd égetővé válni – a jelen helyzettől függetlenül is –, de egyáltalán nem reménytelen.

Engedjék meg az olvasók, hogy megosszam javaslataimat a témát illetően, vagyis meglátásom szerint mit tehetne az állam azért, hogy megerősítse a fiatalok nemzeti öntudatát. A kérdést két irányból fogom megközelíteni: mit lehetne tenni a köznevelésben, valamint a huszonévesek körében.

Először is le kell szögeznünk, hogy minden adott ahhoz, hogy Magyarországon egészséges nemzeti öntudattal bíró emberek éljenek. A Kárpát-medencében több mint ezer éve fennálló magyar állam joggal lehet büszke történelmére, gazdag kultúrájára vagy természeti adottságaira. A közoktatás feladata, hogy mindezt bemutassa a diákoknak, hogy azok érettségi után ne azon gondolkodjanak, maradjanak-e itthon vagy külföldre siessenek.

Karaffa János: Világvége? Mikor?

Van, aki úgy véli, az a legjobb, ha tudomást sem veszünk az emberiség történetét végigkísérő jóslatokról. Mások szerint számos dologról bizonyosodott be, hogy az adott eseményt megjósolták, és bár nem minden „hivatalos jóslat” nyer igazolást, a tévedéseket a különböző naptárak eltérő számításaival magyarázzák, vagy azzal, hogy nem feltétlenül értelmezzük jól a metaforákat. Az első ezredév vége előtt, 960-ban türingiai Bernát – aki korának jelentős tudósa volt – azzal ijesztett rá kortársaira, hogy már csak huszonhárom évig maradhat fenn az emberi faj. Tévedésével nem szembesülhetett: a be nem következett világvége és szégyen megélése előtt elragadta a halál. Egyesek azt hirdették, hogy a világvége is Jézus születése után 1000 évvel fog bekövetkezni. A nép szent meggyőződéssel várta az elkerülhetetlent, az utolsó évben például sok helyen még a földet sem vetették be, hisz azt gondolták, aratásra már nem lesz módjuk, de ennél figyelemre méltóbb adat, hogy II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár az eseményre való tekintettel, felfüggesztette politikai torzsalkodását. 1524, február 1. volt a legjelentősebb özönvíz-világvége jóslat időpontja. Brit asztrológusok vélték úgy, hogy a vég London pusztulásával kezdődik egy addig soha nem tapasztalt, gyilkos áradattal. Több mint húszezer ember menekült el a dátum előtt a városból, de nem hogy árvíz nem tombolt, egy csepp eső sem esett. Új számítások után azt mondták a bölcsek, hogy száz évet tévedtek. 1624-ben sem érkezett el a világ vége.

Október 2-ától látható a Nyíregyházi Főiskola „D” épületének kerengőjében a Málenkij robot, a kárpátaljai magyarok 1944-es deportálásának emlékére című kiállítás.

A megnyitón először dr. Reszler Gábor, a Történettudományi Intézeti Tanszék oktatója, majd Halkóné dr. Rudolf Éva központvezető üdvözölték a jelenlévőket az eseménynek helyet adó házigazda nevében. Eezt követően Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője és Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke nyitották meg a bemutatót. A kiállítás anyagát Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi-főiskola tanára mutatta be a jelenlévőknek a Lehoczky Tivadar Intézet kutatójaként, melynek intézetvezetője, dr. Csatáry György is jelen volt.

Nemrég beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogy bár visszás neki azok álláspontja, akik keblükre ölelnének minden bevándorlót, be kell látni, hogy némelyikükre szükségünk lesz. Egyre több a hiányszakma – mesélte – alig lehet szakácsot találni normális áron, az orvosokról meg nem is beszélve. Hasonló gondokkal küzdött Anglia is úgy 15-20 éve, majd megoldották a helyzetet a kelet-európai és ázsiai háziorvosok. Eleinte komoly társadalmi feszültséget okozott a kérdés, különösen az idősebbek viszolyogtak az angolul kevésbé beszélő orvosoktól, de aztán szépen mindenki megszokta. És már nálunk is van egy-két pakisztáni rezidens, akik nem mellesleg kiválóan végzik a munkájukat – zárta mondandóját.

Na de miért lesz helye a pakisztáninak Magyarországon? Azért, mert a magyar Angliába megy, az angol meg az Egyesült Államokba. Mind-mind a magasabb fizetésért, a jólét hajkurászásáért.

Természetesen ezúttal is a nemzetközi helyzetről van szó, csak éppen nem Nyugaton, hanem Közép-Európa keleti részén, illetve legkeletibb vidékén. Az orosz–lengyel diplomáciai kapcsolatok terén megint áll a bál. Olyannyira, hogy ezt az egész cikket a témának szentelem, bár eredetileg más hírekről szerettem volna beszámolni. Az események több szálon futnak. Az első veszélyforrás az volt, hogy Vlagyimir Putyin két héttel ezelőtt, vasárnap bejelentette: katonai légitámaszpontot akar létesíteni földrészünk utolsó kommunista diktatúrájában, a szomszédos Fehéroroszországban. Másképpen Belorussziában, s hogy még pontosabban fejezzem ki magam, az ország belorusz nevét használva: Belaruszban. Mindjárt az első percben tudni lehetett: ez a terv nyilvánvalóan nyugtalanná teszi a térség államait, Lengyelországot és a balti országokat. A támaszpont ötlete már korábban is felvetődött Moszkva részéről, de Fehéroroszország mindeddig elzárkózott a javaslattól.

Puccini: Tosca – Miskolci Nemzeti Színház

Napjainkban általánossá vált az operák eredeti nyelven történő színrevitele – jobb is, hiszen az énekelt szöveg sok esetben még anyanyelven sem érthető – úgy, hogy a kivetítőn követhető a magyar fordítás. Miskolcon – a Cosi fan tutte kivételével – minden külföldi szerző művét nagyon sokáig magyarul adták elő. Most végre megtörtént az, amire sokan vágytak: a Toscát olaszul mutatták be.

Az Ördög ügyvédje című filmben a rendező a kísértő szájába adja a következő mondatot: „Kedvenc bűnöm a hiúság!” Miért?

Bennünk van az az alapvető vágy, hogy legyen olyan területe az életünknek, ahol egyre jobbak vagyunk napról napra. Ha ez sikerül, akkor ehhez hozzákapcsolódik értékességünk tudata, a céltudatosság és az az elszántság, ami szükséges céljaink eléréséhez.

De számtalanszor találkozunk azzal az érzéssel is, hogy ha lehet, akkor érjük el úgy céljainkat, hogy minél kevesebbet teszünk érte. Pontosan látjuk, hogy mekkora energiabefektetésre lenne szükség, de igyekszünk ezt itt is, ott is megspórolni. Ugyanakkor megteszünk mindent, hogy kifelé megmutassuk, hogy mennyire tökéletes a művünk, mennyit dolgoztunk vele. És ha valaki szóvá teszi, hogy lenne még mit javítani, lenne hová fejlődni, megsértődünk, felfortyanunk, mert a hiúságunkban megsértettek bennünket.

Milyen képet tartok magamról befelé és mit mutatok magamról kifelé? Nagyon sok tévút van ezen a területen. De mi a célravezető irány?