Hívei megemlékezést tartottak a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, Kádár János sírjánál, halálának évfordulóján július 6-án. Egy sajtóbeszámoló szó szerint idézte a megemlékezés meghívó-szövegét is, amelyet a legnagyobb közösségi oldalon is közzétettek.

Nem vitatván, hogy nyilván voltak olyanok, akiknek jó volt a Kádár-érában élni, és élvezték az előnyeit a „legvidámabb barakk” áldásainak, azért nyomatékkal ki kell jelenteni, hogy akár Kádárt magát, akár a róla elnevezett történelmi korszakot nézzük, sok mindenre lehet okunk, csak a sóhajtozásoktól tarkított, „Bezzeg a Kádár idején…” kezdetű mondatokra nem.

A születési helye és anyjától kapott eredeti családneve után „a fiumei Csermanek” néven is emlegetett Kádár János 17 évesen került kapcsolatba a munkásmozgalommal és a kommunista ideológiával. A Horthy-rendszerben megjárta a börtönt is, ami később nagy előnyére vált. Amikor 1945-ben, a II. világháborút követően a szovjet hadsereg és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelete és jóváhagyása révén a kommunisták bekerültek a közélet legelső vonalába és megkaparintották a belügyi tárcát, Kádár János rögvest komoly pozícióba került, sőt később belügyminisztert is csináltak belőle Rákosiék. Aktívan részt vett a Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályának (PRO) kiépítésében, amely osztály később ÁVO, majd ÁVH néven a magyar történelem legkegyetlenebb, legaljasabb belügyi alakulata lett. Maga az ÁVH elnevezés is Kádár nevéhez fűződik, hiszen belügyminiszterként az ő utasítására keresztelték át az ÁVO-t.

Köztudomású, hogy az új seprű jól seper – éppen ezért a frissen megválasztott lengyel köztársasági elnök, Andrzej Duda máris a tettek mezejére lépett. Bár csak három hét múlva, augusztus 6-án teszi le a hivatali esküt, első lépéseiről már most tájékoztatta a közvéleményt. E lépések valójában nem okoznak meglepetést, hiszen a kampányígéreteiről van szó. Még az őszi parlamenti választások előtt két javaslatot fog beterjeszteni a lengyel országgyűlésnek, a szejmnek: csökkenteni kell a nyugdíjkorhatárt, illetve emelni kell az adómentes jövedelem határát. Duda elnök a jelenleg ellenzéki helyzetben lévő Jog és Igazságosság (PiS) színeiben nyerte meg a választást, és tervezett intézkedései teljes összhangban állnak pártja elképzeléseivel. A férfiak nyugdíjkorhatárát a mostani 67 évről 65-re, a nőkét pedig 60 évre faragná le. Az új elnök másik terve szerint az adómentes jövedelem felső határa átszámítva 600 ezer forint lenne. Igen, igen, nem tévedés: 600 ezer forintig adómentessé válhatnak a lengyel jövedelmek. Ez bizony merész terv, szó se róla – gondolom, Magyarországon rendkívüli sikert aratna… Nyilván alapos költségvetési számítások állnak mögötte, beleértve a gazdaságra gyakorolt élénkítő hatást, a forgalmi adóból származó állami bevételek növekedését a megugró lakossági fogyasztásnak köszönhetően.

600 árva és nehéz sorsú gyerek táborozott együtt

„Ez a magyar egység!” – mondta Szűcs Balázs atya a IX. Szövetség az életért tábor főszervezője, mikor a Csobánkai Cserkészparkba érkező gyerekcsoportok bemutatkoztak egymásnak, hiszen határokon innen és túlról jöttek hozzánk a fiatalok: a Pilisi Gyermekotthon lakói, kőbányai és Berettyóújfalu környéki mélyszegénységben élő gyerekek, kárpátaljai és csíki gyerekotthonosok, felvidéki, délvidéki és csángó nehéz sorsúak.

Összesen 160 önkéntes foglalkozott egy héten át a gyerekekkel, akiket négy altáborba, azon belül pedig 25-30 fős csapatokba osztottak; a kilencedik alkalommal megrendezett együttlét ezúttal is változatos programokban és nagylelkű adományokban bővelkedett. Csobánkán kézműves foglalkozásokon, sport- és akadályversenyeken, bográcsozáson, csángó táncházon, koncerteken vettek részt a gyerekek, ezenkívül egy napot töltöttek a Budai Várban, vendégei voltak a Magyar Nemzeti Galériának és a Magyarság Házának, majd hajókázhattak a Dunán az Északi vasúti összekötő hídtól a Rákóczi hídig az Európa hajón. Bemutatókkal és egyéb színes programokkal fogadta őket a gödöllői Lázár Lovaspark, valamint strandolhattak a mogyoródi aquaparkban is.

75 éves lenne a híres székely színművész, Visky Árpád

Máig tisztázatlan, hogy öngyilkos lett-e, vagy a hírhedt Securitate gyilkolta meg a közkedvelt székelyföldi színészt, Visky Árpádot. Csak az a biztos, hogy a román titkosszolgálat éveken át folyamatosan zaklatta, holttestét pedig 1986. január 12-én felakasztva találták meg a Sepsiszentgyörgy melletti erdőben.

A „kreatív” – latin eredetű kifejezés, amely alkotót, teremtőt jelent. Civilizált világunkban kettészakadt a társadalom: gyártókra és fogyasztókra. A gépek végzik helyettünk a dolgokat, így a teremtésből, a mindennapi alkotásból lassan kiszorul maga az ember. Pedig Isten saját képmására alkotott bennünket. Nagy bűn, ha gépekké válunk!

Legelső tennivalónk a több gyermek vállalása lenne! Hisz egy nagyobb család idővel közösséggé válik, és ez máris egy termő, teremtő kiindulópont; „mert az ember csorba egyedül” –, hogy idézzek a népi mondások gazdag tárházából!

A nagycsalád, a közösség pedig az a „jó föld”, a jó talaj, amelyben megteremhet a dal, a játék, a mese; az érdekesebb eseményekből pedig megszülethetnek a történetek, amelyek tovább színeződve, szájról-szájra csiszolódva idővel a szellemi alkotóművészet csodálatos virágaivá, termő fáivá nőhetnek! Hogy az ember is – hasonlóan a Teremtőhöz – „gyönyörködhessen” a hetedik napon.

Szakály Sándor: Történelem és publicisztika

A kötet a neves történész 2009 és 2013 között – napi- és hetilapokban, folyóiratokban, illetve idősebb kollégák tiszteletére összeállított kötetekben – megjelent, jelentősebb írásait tartalmazza. Szakály Sándor így vall a kötetről: A történész – ellentétben a tapasztalható közvélekedéssel – nemcsak vaskos monográfiákat ír, köteteket szerkeszt és forrásokat ad közre, hanem rövidebb – néha hosszabb – írásokban foglalja össze egy-egy kutatási témáról kialakított nézeteit és osztja meg azokat az olvasóival. Az így elkészült írások általában a tudományos ismeretterjesztés igényével megfogalmazott publicisztikák, többnyire hivatkozások nélkül, de esetenként irodalom- és/vagy forrásjegyzék feltüntetésével. A fentebb jelzett formában közreadott írások általában szélesebb olvasói táborhoz jutnak el – és az olvasókra gyakorolt hatásuk is nagyobb –, mint egy-egy alaposan jegyzetelt, a tudományos munkától elvárt, mindennel felszerelt kötetnek. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy az így közreadott írások rövid életűek. A napi- és hetilapokban, folyóiratokban, esetleg születésnapi köszöntő kötetekben megjelent írások néhány hét után a feledés homályába kerülnek, és amikor utóbb egy-egy alkalommal szükség lenne valamelyikükre, már nem biztos, hogy ráakad a szerzője, még kevésbé az érdeklődő. A „gyors halált” elkerülendő, a szerzők közül számosan kötetbe gyűjtik össze írásaikat, hogy azok a kötetben való ismételt megjelenésnek köszönhetően hosszabb életűek legyenek. Így gondolom ezt magam is, és ezért vállalkoztam az ismételt közlésre. (…)

Vajon bűnös volt-e Jány Gusztáv? Döntött-e a legfelesőbb hadúr a tisztek politizálásáról? Mit tartalmazott Horthy Miklós el nem küldött levele Hitlerhez? Miként történt a Délvidék visszafoglalása? Mi történt a Don-kanyarban? Mi volt a feladata a Magyar Királyi Csendőrségnek? – többek közt ezekre a kérdésekre találjuk meg a választ.

Krúdy Gyula: Gasztrohangulatok

Ez a kis kötet, harminchárom hosszabb-rövidebb írás, a gasztronómia és a szépirodalom találkozása. A könyv pontosan az, aminek a címe alapján gondolnánk, az összes novella valamilyen formában az étkezésről szól, leginkább „ismeretterjesztő” módon, valamint gasztroutazás a múltba. Érdekes, hogy számos szakácskönyvet és receptet tulajdonítanak az írónak, aki valójában sosem vetett papírra önmagában ilyesmit, és soha be nem tette a lábát a konyhába főzés végett. De Szindbád és Rezeda Kázmér szülőatyja fél mondattal képes volt éhséget és szomjúságot kelteni. Lévén született gasztronómus, s leginkább ínyenc. Talán egyik ősének köszönhetően is, aki itáliai szakácsként Beatrix királyné kíséretében érkezett Mátyás király udvarába. A család hagyatékában nem egy, az alábbihoz hasonló levél lelhető fel, ami ékesen bizonyítja, milyen kifinomult, ösztönös érzékkel kalauzol Krúdy az asztali örömök világába.

Siska-Szabó Hajnalka kiállítása az Országos Széchényi Könyvtárban

A tárlaton végigpillantva azonnal látni, hogy Siska-Szabó Hajnalka, az aradi művész derűs egyéniség. A víz, a levegő, a fény, az ég – tükrünk a természet, a természet tükrei vagyunk – megörökítője. A hajnal opál tétovasága és az alkony búcsúzó mélabúja éppúgy magával ragadja, mint a tavasz bozsgása, a virágok virító harsánysága. Minden, ami élet. Ami természetesen úgy élet, hogy a látható, szinte megfogható anyagi világ mögött mindig ott van a sejtelmes, a megfoghatatlan. Ez utóbbiból eredeztethető – ne lepődjünk meg – vásznainak gondolatisága.

A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka a Thália Színházban az Armel Operafesztiválon

Az Armel Operaverseny célja a fölfedezés. Felfedeznek új műveket és új módon előadható klasszikusokat. Keresik hozzá az operajátszás korszerű színpadi eszközeit. Majd kiválasztják a cél eléréséhez nélkülözhetetlen, sokoldalú előadóművészeket. Ezen az énekversenyen az a fiatal nyer, aki a legmagasabb színvonalon képes ötvözni a műfaj komplex szakmai kívánalmait, így az operaéneklést, a színpadi mozgást és a színészi alakítást. Ahhoz, hogy az énekesek komplex előadói teljesítményét megítélhesse a zsűri, az armelesek minden évben öt produkciót hoznak létre, öt különböző ország operaházaiban. Ezen operák főszerepeit nyerik el a versenyzők.