Winkler Gábor: Egy élet az operaszínpadon – Portré Melis Györgyről

1923. július 2-án született Szarvason. Melis György Kossuth- és háromszoros Liszt Ferenc-díjas magyar bariton operaénekes, a Halhatatlanok Társulata és az Operaház örökös tagja. 60 éves pályája során 68 operaszerepet énekelt, és külföldön is nagy sikert aratott, többek között az Egyesült Államokban, Mexikóban és a milánói Scalában. „A legbüszkébb arra vagyok, hogy mindvégig a hazámat szolgálhattam. Örömet okozhattam az embereknek, nem mentem el külföldre, pedig nagyon sok helyre hívtak” – mesélte a művész több mint félévszázados pályájáról egy interjúban. S milyen érdekes! Melis egyik nagy szerepe volt a Don Carlos Posa márkija. Ebben az operában Posa így szól II. Fülöphöz: „Hazámat szolgáltam, nem jutalmat lestem én.” Melis élete végéig szarvasi lokálpatrióta maradt. Ezért nem véletlen, hogy a magyar operatörténelem egyik legnagyobb alakja, Melis György hangján szólalt meg a szarvasi Mini Magyarország makettparkban a Magyar Állami Operaház kicsinyített mása.

–  Erdély –

 „Egy valamirevaló nemzetnek legyen saját söre és légitársasága. Nem árt, ha van focicsapata és atomfegyvere is, de legalább saját söre legyen.” Nos, Frank Zappa „elvárásának” november óta megfelel Székelyföld, nem is akárhogyan. Lénárd András, a csíkszentsimoni sörgyár vezetője egy interjúban említette, hogy az Igazi Csíki Sör iránt már akkora a kereslet, hogy egyelőre nem is tudnak megfelelni neki. Az érdeklődés pedig Pünkösdkor hágott tetőfokára, mi is vártuk, hogy megkóstolhassuk az új, székelyek által előállított nedűt.

Bizony, hétfő estére megszületett a várva várt hivatalos végeredmény: a lengyelországi elnökválasztást a negyvenhárom éves, konzervatív Andrzej Duda nyerte. Ez kétségtelenül hatalmas meglepetés. Az elmúlt hónapokban, a jelöltállítás és a választási kampány idején szinte senki sem gondolta, hogy ez a fiatal politikus leválthatja Bronislaw Komorowskit. Hiszen az eddigi elnök az elmúlt öt esztendő alatt olyan stabil képet alakított ki magáról, hogy egészen leválthatatlannak tűnt. Megvallom, jómagam előzetesen semmi esélyt nem adtam Dudának, mert Komorowski az évek során mindvégig rendkívül magabiztosnak, meggyőzőnek mutatkozott, és az volt a benyomásom, hogy „társadalmi beágyazottsága” szilárd. Emlékezetes: a kormányon lévő Polgári Platform (PO) által jelölt Komorowski 2010 nyarán, Lech Kaczynski tragikus szmolenszki halála után lett Lengyelország államfője.

Duda győzelme azért is meglepő, mert a két forduló közötti tizennégy nap során két televíziós vitát rendeztek, és a másodikat egyértelműen Komorowski nyerte. (Az első vita eldöntetlenül végződött, talán Duda árnyalatnyi fölényével.) Ráadásul a tapasztalat és az életkorból adódó tekintély is Komorowski mellett szólt. Ennek dacára már vasárnap este, a szavazókörök zárása után sejthető volt, hogy az élet felülírja az előzetes elképzeléseket. Az exit poll felmérések adatai szerint Dudát a választópolgárok 52,5 százaléka támogatta, Komorowskit pedig értelemszerűen 47,5 százalék. Az országos választási bizottság által hétfőn este kihirdetett hivatalos eredmény még ennél is szorosabb lett. Duda a voksok 51,5 százalékát, Komorowski pedig 48,5 százalékát kapta.

A Sárvíz-patak völgyében, Zala és Vas megye határán fekvő Egerváron már 1974 óta működik az Egervári Nyári Színház. A 700 éves reneszánsz várkastélyt gyönyörűen felújították. Az 500 férőhelyes nézőteret és a színpadot könnyűszerkezetes sátorral fedték be, így rossz idő esetén is élvezhetik a nézők a színházi és kulturális eseményeket. Előadás előtt érdemes bejárni az egykori Nádasdy kastély termeit, megismerkedni a történelmével, megtekinteni a kiállításait, vagy egy finom vacsorára betérni valamelyik étterembe, melyek igazi gasztronómiai ínyencségekkel várják az odalátogatókat. Az egervári Nádasdi kastély kiemelt partnere a Turay Ida Színház. A felújítás miatti kényszerű szünet után, 2014 nyarán újra elindult a nyári színház a falak között.

Az Újszínház előadása

A II. Keresztény Színházi Fesztivál nyitásaként került színre Kocsis István drámája, a Szent Margit legendáját fókuszba emelő Az áldozat. Misztériumjátékként, egy különleges történelmi helyzetet és a nemzet megváltása jegyében az Égieknek fölajánlott lány boldogságos vesszőfutását megjelenítő poétikus sorsként? Harangokat egybecsendítő szakrális történetként – miseként! –, mikor is az orgona és a gregorián hangja tért ölelő gesztussal szinte wagneri ünnepélyességgel teríti be a Nyulak Szigetén épült kolostort?

A királyt, IV. Bélát és az egyházi hatalmasságokat is az igazság zsámolyára térdepeltetve, hogy nyíljanak meg – akár örvendezve, akár a révületbe eső lány fölött ítéletet mondva – a Magyarország sorsát ama Égi Kapuval összekötő, a harci mezőket szakrális térré változtató Szent Akarat előtt? Mikor is – kényes helyzet – a tatárjárás utáni fojtogató helyzet úgy is megoldható, hogy – íme a józan királyt töprengésre késztető politikusi bölcsesség! – az így vagy úgy gyöngének, főképp, ha az Isten nem segítette meg, föl kell állnia.

Martos Levente Balázs: Márk evangéliuma

Nagy örömmel vettem a kezembe az idei Szent István Könyvhét egyik újdonságát, a Márk evangéliumát. Nem csupán az igényes, tudományos munka miatt, hanem, mert a szerző évfolyamtársam volt az esztergomi ferences gimnáziumban. Már 1988-ban, elsős korunkban megállapítottuk róla – Arany János szavaival élve: „e fiúból pap lesz, akárki meglássa!”. Jóslatunkban nem kellett csalatkozni. Martos Levente Balázs nagy szorgalommal vett rész P. Barsi Balázs ferences teológus úgynevezett kispapedzésein, s minden reggel és este a diákkápolnában imádkozott. A könyv szerzője a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának elvégzését követően Rómában és Jeruzsálemben tanult tovább, s 2010-ben teológiai doktorrá avatták. Jelenleg a Győri Hittudományi Főiskola Szentírástudományi Tanszékének tanára.

Márk evangéliuma az Újszövetség második könyve. Tizenhat fejezetével a négy közül a legrövidebb, és minden bizonnyal a legrégebbi is, Kr. u. 70 körül keletkezett. Márk evangéliumát az egyház emlékezete Péter személyéhez és tekintélyéhez kapcsolta, amikor szerzőjeként az apostolfejedelem első leveléből (1Pt 5,13) ismert „Márkot” tartotta számon. Péter szeretettel említi őt: „Márk, a fiam.” Euszebiosz, aki Kr. u. a IV. században írta meg Egyháztörténetét, korabeli tanúságtételre hivatkozva Péter tolmácsaként említi Márkot. A szerző rámutat, hogy a középkor és az újkor előbb kissé elhanyagolta, aztán meg különleges történeti értékkel ruházta föl Márk tanúságtételét. Máté és Lukács tanító gazdagsága vagy János bensőséges tanúságtétele mellett Márk irata kissé színtelennek, rövidnek tűnt. A rövid elbeszélések füzére felcserélhetőnek, esetlegesnek látszott, s a másutt meg sem található többlet, például a tavon való átkelés háromszori elbeszélése, a kenyérszaporítás kettős emlékezete, olyan fölöslegesnek minősült, amelyről már Máté vagy Lukács is lemondott. Az újkori történeti érdeklődés mindenesetre igyekezett a szükségből erényt kovácsolni, amikor azt állította, hogy talán éppen ez a rövidség volna a második kánoni evangélium eredetiségének, hitelességének fontos jele.

Csíksomlyói búcsújárás a zetelaki keresztaljával

Láncfűrésszel és baltával

A Ceausescu-diktatúra éveiben tiltották a búcsújárást, csak a csíkiak gyűltek össze Pünkösd szombatján. Az ünnepi misét sem a nyeregben mutatták be, hanem a Kissomlyó-hegyen található Salvator-kápolna előtt.

Az 1989. decemberi forradalmat és rendszerváltozást követő Pünkösd alkalmával nyílt lehetőség ismét, hogy Erdély-szerte útra keljenek a zarándokok. Ezelőtt pár esztendővel hunyt el Gyuri bácsi, aki még a diktatúra előtt vezette a zetelakiak búcsújárását, ’90 tavaszán újból útjuk szervezésébe kezdett.

A régi időkben a gyalogos zarándokokat szekerek követték, amelyek holmijukat és elemózsiájukat szállították. Pünkösd előtt két héttel Gyuri bácsi pár fiatallal elindult, hogy bejárják ezt a Csíksomlyóba vezető szekérutat. Láncfűrésszel, baltákkal tisztították meg a fákkal benőtt szakaszokat, majd irányjelző nyilakat tettek ki, és jelzéseket festettek a kövekre. Az első esztendőben mintegy harmincan alkották a zetelaki keresztalját, létszámuk az idei évre 216-ra nőtt, jó pár magyarországi zarándokkal kiegészülve. Egyik társunk április közepén indult Ráckevéről, és pénteken csatlakozott a keresztaljához, 920 kilométert gyalogolt, hogy eljusson a somlyói búcsúba.

Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen (az emeleti teremben) mindnyájan együtt voltak az apostolok. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.

(Apostolok cselekedetei 1,1–11)

Az ünnep titka: a Krisztus feltámadását elhívő, de arról tanítani és tanúságot tenni nem tudó apostolok megkapják a Lelket, aki nem megzavarja az emberi értelmet, hanem rendezi, és megvidámítja a szíveket. Így a különféle nyelveket beszélő emberek egy családdá lehetnek, hiszen a Szentlélekkel eltelt apostolok Krisztus feltámadásáról, az ember megváltásáról beszélnek, s ezt a nyelvet minden jóakaratú ember megérti. Mert azt mondja el a Lélek az apostolok által, amit az Atya tett értünk: feláldozva értünk egyszülött Fiát, megdicsőült emberként magához vette őt.

Kiemelten fontos, hogy hazánkban megszülethessenek a tervezett gyerekek, hogy nemzetünk gyarapodjon, továbbá minél többen jussanak munkához. Ez ügyben a kormány rengeteget tett az elmúlt években, a családi adókedvezményektől kezdve számos más intézkedéssel együtt. Erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak, az utóbbi évek statisztikái egyértelműen kimutatják, hogy évente egyre több gyermek látja meg a napvilágot Magyarországon.