(Pogány Péter: Volt egyszer egy Felvidék)

A Felvidéken élő Pogány Péter első könyve, több mint útikalauz. Bár formáját tekintve, ami A4-es nagyságú, nem épp a kistáskákba szánták. Fotókkal gazdagon illusztrálták, ám nem tartalmaz étkezési és szálláslehetőségeket, viszont ettől lesz időtálló. Szerzője négy utazás élményeit írja le. Az olvasmányos élménybeszámolókban bemutatja az adott régiót, annak településeit, ahol megálltak és kitér az érdekességekre. Az első út A kedves kelet, őt követi Gróf Pálffy János igazsága, majd A felvidéki bányák gazdagsága, illetve A fehér asszony és az Andrássyak örökségével zárja a könyvet.

A könyvből olyan érdekességeket tudhatunk meg, mint például, hogy miként kerültek Benjamin Franklin híres amerikai feltaláló és politikus leszármazottai Necpálra, ahol Hrúz Mária, Petőfi Sándor édesanyja is született. Hogyan alakult sorsa Szinyei Merse Pálnak feleségével, aki a Lila ruhás nő volt? Az 1849-es branyiszkói csata hőse miért Erdősi Poleszni Imre pap volt, és miként hangzik az „Istennek hála” hely története? De megtaláljuk Országh Pál-Hviezdoslav életének állítólagos utolsó versét is, amit magyarul írt. Ezenkívül számos, ma már szlovák település magyar vonatkozású látnivalóit is tartalmazza.

Mi vezérelte ezekre az utazásokra a szerzőt? „Bizonyos szempontból véletlen volt. Az egyik magyarországi egyetemi évfolyamtársam ötlete volt, hogy tegyünk egy motoros túrát a határon túl. Ő Erdélyt javasolta, de aztán kézenfekvőbb volt a Felvidék. Pár nap után annyira megtetszett ez a fajta utazás, hogy tudtam, jövőre is folytatjuk. Egy hét alatt 1200 km-t tettünk meg, naponta 10-12 megállónk volt” – mesélte Pogány Péter, akinek az első útjáról szóló beszámolója egy felvidéki hetilapban sorozatként jelent meg ugyanabban az évben. „A harmadik utazás után már nyilvánvalóvá vált, hogy ezekből a kirándulásokból könyv születik majd. Az első út élménybeszámolóját jelentősen átdolgoztam és kiegészítettem, hogy összefoglaló képet adjak az adott térségről” – magyarázta a szerző, aki azt is hozzátette, hogy sok útikönyv született már a Felvidékről, többségük háromnyelvű, s általában a turistákat célozzák meg, és emiatt nem mennek bele azokba az érdekességekbe, amelyek egy adott nemzetiség számára érdekesek lehetnek.

Keresztény értékrendünk szerint elfogadhatatlan, hogy valaki az őt ért sértésekre válaszul brutális mészárlást hajtson végre. Keresztény értékrendünk szerint azonban az is elfogadhatatlan, amilyen világot kialakított a nyugat-európai liberalizmus, és amelynek szerves része a Charlie Hebdo szerkesztősége.

A szatirikusnak nevezett francia hetilap munkatársai abból élnek meg igen jól, hogy folyamatosan sértő gúnyrajzokat, karikatúrákat készítenek a nagy világvallásokról. Nem győzik megbántani a hívő embereket, pornográf rajzokat jelentettek meg többek között Mohamedről, a Szentháromságról és XVI. Benedek pápáról.

Sérelmezik a kolozsvári magyar ifjúsági szervezetek, hogy Kolozsvár polgármesteri hivatala nem tartotta magát a vállalt többnyelvűséghez, és kizárólag román nyelvű rendezvénnyel nyitotta meg a 2015-ös évet, amelyben Kolozsvár az Európa Ifjúsági Fővárosa címet viseli.

A 2015-ös esztendőben tovább szélesednek a családokra vonatkozó állami támogatások. Különösen kiemelendő ezek közül a Családi Otthonteremtési Támogatás (közismert nevén: szocpol) újbóli bevezetése. A szocpol állami kerete a 2015-ös évben 4 milliárd forint lesz, 2016-ra pedig 9-10 milliárd forint áll majd rendelkezésre erre a célra. Ráadásul a pénzügyi keret felfelé lesz nyitott, ami azt jelenti, hogy amennyiben az igények szükségessé teszik, akkor mind a két évben többletforrásokat is bevonnak majd, így senki nem marad ki a támogatásból csak azért, mert esetleg a keret kimerül. Nem csupán új, de használt lakás vásárlására, sőt a már meglévő otthon bővítésére is igényelhető lesz majd a támogatás. A szocpol érintettjeinek köre ráadásul szélesebb lesz majd, mint korábban valaha is volt, hiszen immár nem csupán a két vagy több gyermeket nevelő családok juthatnak támogatáshoz, de az egy gyermekes párok, sőt azok a fiatal házasok is, akik jelenleg még gyermektelenek ugyan, ám a jövőben vállalnak legalább egy gyermeket.

Csak azt nem értem, mit játsszák meg magukat

Komlós János, a volt rabbinövendék, majd munkaszolgálatos, ÁVH-s tiszt, később a Magyar Nemzet, aztán a Népszabadság kulturális rovatának vezetője, végül a Mikroszkóp Színpad megalapítója, igazgatója, a Kádár-kor nagy hatású és befolyásos aktora és csapata által mesterien megrendezett és megszervezett, rendszert kiröhögtető műsorról való beszélgetéseken ha az ember nem akart lemaradni az áltudományos intézetek unatkozó munkatársai között jólinformáltságban, mindenféle kapcsolati tőkéjét bevetette, hogy jegyet szerezzen Hofi Géza egy-egy előadására. A róla való fecsegésen, összeröhögésen túl, a szocializmusnak nevezett valamiben volt valami zsenialitás. Mégpedig az, ahogy a speciális, kiskörúton belüli humorra fogékony balliberális gyűlöletközösség tagjait kiszolgálta, hogy a sorok közül olvashassák ki vagy hallhassák ki az oda rejtett információt. Szerették ők ezt mindig, az átkosban is hogy élvezték (ennek csak halovány mását adja most a Sas kabaré), ezért nem értem, mit játsszák meg magukat. Hogy mire gondolok, megmondom: a cigányozásra. Akkor olyan bátran nyomták, a finom kis színházi közönség szórakoztatásának egy speciális szelete volt a cigányozás. Emlékeznek még bizonyára, a kifejezetten vidéki roma csávó dumára.

A magyar vidék lassú agóniája nem új keletű, a pusztulás jelei, melyeket az elsők között Szabó Dezső vett észre, már a múlt század elején is nyilvánvalóak voltak. Szabó Dezső Elsodort faluja után a magyar falu több jelentős megrázkódtatáson esett át. A kommunizmus és különösen a Rákosi-rendszer tudatos falupusztítása, majd a Kádár-korszak dágványa, végül az 1990 után bekövetkező végső rúgás, a korábban téeszbe kényszerített magyar paraszt kezének elengedése – mely tulajdonképpen egyfajta óriási pénzkivonás volt – a vidéki Magyarországot a harmadik világ szintjén tartotta.

Bár kétségtelen tény, hogy Nyugaton is – és tulajdonképpen az egész világon – a város, különösen a nagyváros hatalmas előnyöket élvez a vidékkel szemben, mondhatnók a város az újkor nyertese, mégis, a magyar vidék pusztulása, szerkezeti átalakulása és életképtelensége elriasztó.

Az Oppenheimer család uralta a XX. század elején az afrikai gyémántbányák nagy többségét. Oppenheimerék találmánya, hogy az újonnan felfedezett bányákból gyakorlatilag korlátlan mennyiségben kitermelhető gyémántokból mindig csak annyit dobtak piacra, amennyi garantálta, hogy egy esküvői gyűrűbe való átlagos gyémánt ára valahol 2000 dollár körül mozogjon. Annak ellenére, hogy a gyémánt az egyik legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló drágakő, tehát unikális jellegről Oppenheimerék nélkül nem beszélhetünk, a drágakő értéke azóta is stabil. Az akkor teljesen újszerű marketing mellett, például, hogy jelentős összegeket fizettek filmeseknek, hogy az éppen aktuális filmben a hősszerelmes gyémántgyűrűt ajándékozzon kedvesének, Oppenheimerék áru-visszatartási technikája több aggályt is felvet, különösen, hogy a gyémántkereskedelem éppen ezért jelentős konfliktusok és népirtások okozója lett.

Készült egy nagy vihart kiváltó film nemrégiben. Az interjú a címe, és arról szól, hogy két amerikai újságíró interjút kér Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőtől. Amikor megkapják az engedélyt, akkor a CIA beszervezi a két zsurnalisztát, és megbízza őket Kim Dzsong Un likvidálásával. A filmet vígjátékként aposztrofálja gyártója, az amerikai Sony Pictures. Tartalma miatt a film bemutatásának terve olyan vihart kavart, amelynek eredményeképpen kölcsönös üzengetésbe kezdett az észak-koreai és az amerikai elnök, hacker-támadás érte a Sony Pictures-t, és kis híján a bemutató is elmaradt.

Jelentése: A kard útja (ken: kard, do: út, értsd filozófiai, szellemi út). A kardtechnikák gyakorlása a test és a szellem együttes fejlesztésére.

Alapelve: Mint minden más küzdősport, kitartásra, önfegyelemre, tiszteletre, robbanékonyságra, életerőre oktat. A kendo szellemiségére kifejezetten jellemző, hogy az érzékek magas fokú csiszolására, és ezekben a megérzésekben történő bizalom kialakítására ösztönöz. A kendo a gyakorlásokból, és a felfogásából eredő hatásának köszönhetően fejleszti a döntési képességet, a kitartást, természetes tartást ad (mind testi, mind szellemi tartást), illetve stratégiát nyújt a mindennapokhoz. Nem titkolt célja megtalálni a legjobb, legbiztonságosabb technikát, amellyel önmagunk veszélyeztetése nélkül le lehet győzni az ellenfelet. A háború után a kendót az amerikaiak betiltották. Most azon ne rugózzunk, hogy politikai okból sportágat betiltani mennyire demokratikus, és hogyan aránylik ez a betiltás a sűrűn hivatkozott amerikai szabadságeszményekhez.

Állapítsuk meg, hogy a tarthatatlanná vált amerikai tiltás ellenére ezt a küzdősportot egyre többen űzték. Egy idő után a kendo versenysport lett, és a Japánon kívüli országokban is egyre többen kezdték meg gyakorlását. Ma Japánban körülbelül 3 millió, Japánon kívül kb. 350 ezer ember kendózik.

1970-ben megalakult az International Kendo Federation (IKF). A Nemzetközi Kendo Szövetségnek jelenleg 41 ország a tagja.