Magyarországon mindenki az anyagiakkal védekezik. Nincs pénz, nincs műszer, nincs könyv, nincs épület, nincs személyzet. Nem igaz: lelkesedés nincs. Nagyon kevés tudományos intézet van Magyarországon, melynek az épülete nem szebb, mint a munka, amely folyik benne…

Németh László, 1934.

A helyzet, itt Kelet-Európában meglehetősen képlékeny. Az Amerikai Egyesült Államok az Oroszországtól Németországig, sőt talán Berlinig húzódó európai területre most úgy sandít, mint a Mediterráneumra néhány évvel ezelőtt. Az ún. arab tavasz kitörése előtt az amerikai stratégák azt elemezték, hogy vajon mit lehetne kezdeni az arab világgal Irak szétrombolása és az afganisztáni csőd után.

Hogy az arab tavasznak nevezett forradalomsorozat kirobbantásában milyen mélységig vett részt az ún. amerikai biztonsági közösség, azaz a titkosszolgálatok, a külügy és a hadsereg, azt nehéz megmondani. Egyértelmű bizonyíték ugyan nincs, mégis valószínűsíthető, hogy a lázadássorozat kirobbanása nem csak az amúgy jogos elégedetlenségnek köszönhető.

Most nincs sajtószabadság, állítja a liberálbolsevik médiakonglomerátum, amely még mindig uralkodik a magyar nyilvánosságon. Hiszen több tv, rádió, napilap, megszámlálhatatlan hetilap, folyóirat, periodika, könyvkiadó, színház, internetes oldal, intézetek, alapítványok, elemző műhelyek, azonkívül önálló, ún. magánegyetemek, felsőfokú tanintézetek, állam által kitartott kutatóhelyek garmadája áll a szolgálatukban. Nem kell ahhoz szociálpszichológusnak lenni, hogy megállapítsuk, milyen jelentős részét érik el a társadalomnak. Azt is látjuk, halljuk, hogy korlátozásmentesen, nemhogy bírálhatják, hanem rágalmazhatják is a magyarok többsége által megválasztott kormányzó pártokat, választóikkal együtt. A magyarság helyzete egyáltalán nem rózsás. Permanens médiaháborút vívnak ellenünk. A belföldön elszenvedett kudarc miatt, külföldi segítséggel. Az eszközökben nem válogatnak. Internacionalista mivoltuk korlátlan kapcsolati tőkéjükben manifesztálódik. Csak remélni merem, nem felejtettük el, hogyan keletkezett ez a kapcsolat, és belőle a tőke. A médiatulajdonosoké. A magyar sajtó dobra verésekor került be tulajdonosként az Axel Springer is Magyarországra. A külföldi befektető általi privatizáció általában úgy ment végbe, hogy a vállalatvezetőket, menedzsereket, vagyis a régi rendszer embereit meghagyták volt pozíciójukban. Cserébe azért, hogy értékéhez képest fillérekért kerüljön a kezükbe az adott állami vállalat.

Kilépett az MSZP-ből Tittmann János dorogi polgármester, mert embertelennek és erkölcstelennek tartja azt a módszert, ahogyan a magát demokratikusnak nevező összefogósdi lemészárolja azokat az embereket, akiknek valójában a baloldal hajdanvolt legnagyobb pártja a létezését köszönheti.

Fedor Vilmos valósággal elmenekült a miskolci MSZP-ből, mielőtt a pártszervezet magatartása miatt fegyelmi eljárás indításáról határozott. Mi volt a bűne? A felesége, Rózsa Edit polgármesternek merte jelöltetni magát, és ezzel a tettével az asszony szembe mert menni az elvtelen alkuk sorozata során kicastingolt ún. független Pásztorral. Pásztor az SZDSZ titkos favoritja. Az általuk meghonosított becstelen módszert követi a Jobbik is. A liberálbolsik a vállalhatatlannak, undorítónak tartott jelöltjüktől Budapesten hazug módon elhatárolódnak, Miskolcon pedig támogatják, a Jobbik és sajtója tele pofával zsidózik, közben Miskolcon egy zsidót indítanak polgármesterjelöltnek.

Szombat este a remény kis emberei, vagyis Kárpát-medencei árva és nehéz sorsú fiatalok mutatták be az István, a király című rockoperát a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán önkéntes segítőikkel kiegészülve. A szereplő gárda igen sokszínű volt: Kárpátaljáról, Székelyföldről, Csángóföldről, Délvidékről és az anyaországból érkeztek a gyerekek.

A darab kezdetére megtelt a nézőtér, közel négyezren látogattak ki a Petőfi Csarnokba, a közönség a szereplőkhöz hasonlóan sokszínű volt, több helyről jöttek el megnézni az előadást a gyermekotthonok nevelői, a Felvidékről és Délvidékről pedig külön buszt is indítottak Budapestre. A rockopera kezdete előtt az előadás főszervezője, Szűcs Balázs atya beszélt a nézőkhöz, elmesélte, hogyan jutottak el a gyerekekkel odáig, hogy közösen előadják az István, a királyt, és elmondta, hogy milyen vidékekről érkeztek a fiatalok. Megköszönte Áder János köztársasági elnök úrnak, hogy támogatta az előadást, valamint vállalta a fővédnökséget, és Baricz Gergőnek, hogy vállalta a krónikás szerepét.

Szent István sziklára építette a magyarság hazáját

„Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7, 24–29)

Szent István olyan építkező volt, aki sziklára alapozott, amikor házat, hazát épített. Ez az alap maga Jézus Krisztus. Személyében is, művében is a krisztusi tanítást tekintette olyan értéknek, amelyért érdemes egyénnek élnie, és egy nemzet közösségének hősies, történelmet formáló tetteket és életvitelt megvalósítania.

Egyéni elkötelezettsége, sziklaszilárd keresztény hite alkalmassá tette őt arra, hogy egy országnak évszázadokra példát adjon, törvényeket és ezer évekre szóló döntéseket hozzon. De nemcsak egy nép, egy ország, ennek a hazának az ügye állt a szeme előtt, hanem Európa sorsa is. Már akkor megformálódott az a meggyőződés, és a gyakorlatban is hamarosan kiderült, hogy az általa alapított keresztény állam nemcsak befogadást nyert az európai keresztény népek családjába, hanem annak védelmezője, támasza lett a keleti pogány népek támadásaival szemben.

Hangzanak a szocialista párt köreiből óráról órára elkeseredettebb mondatok. És valóban. Zsarolják is őket, diktálnak is nekik, de kérem szépen, aki prostinak áll, az ne csodálkozzék, ha partiba dobják. Már maga az egész castingolás megmutatta, hogy semmilyen programjuk, semmilyen elképzelésük nincs arról, mit kezdenének közösen Budapesttel. Alighogy az egyik jelölt nevét bedobták, mindjárt ki is köpték, megtaposták jött a másik, annak már a szóba hozása is szánalmasra sikeredett. Végigmentek az egész Budapest Pride-on. Kulka János színész, Alföldi Róbert színész, őket követte Balázsovits Lajos színész, Tóth Zoltán választási csalási szakértő, Balázs Péter, Bajnai külügyminisztere és Bárándy Péter, Medgyessy igazságügy-minisztere, Magyar György ügyvéd és Somogyi Zoltán, az MDF korábbi kampányfőnöke, ill. a szintén volt MDF-es Katona Kálmán – ez a szóba került jelöltek korántsem teljes névlistája. Mind egy szálig leharcolt arcokkal álltak elő.

 Juhász Pétert csak az izgatja, hogy ő indulhasson az Együtt–PM színeiben az V. kerületben a polgármesteri posztért. Ezt az ötletet azonban a legkevésbé sem támogatja az MSZP helyi embere, Steiner Pál. Az egykori polgármester ezért a párt vezetőit, Tóbiást és Kunhalmit keményen megdorgálta.

A Regnum Marianum közösség egy kis csoportját, gimnazista fiatalokat vittünk felvidéki biciklitúrára. Mivel Szlovákiában igen kevés a kemping, és az interneten nem sikerült felvenni a kapcsolatot ottani plébániákkal, ezért minden este szállást kellett keresnünk.

Egyik nap, ahogy haladtunk észak felé, már elhagytuk Nyitrát, azt terveztük, hogy Csáradon fogunk megszállni, és majd a plébánostól kérünk segítséget. Nyitrán már mondták, hogy ezek a falvak gyakorlatilag színszlovák települések, de gondoltuk, hogy a pap majd csak segít rajtunk. Odaérve Csáradra, senkit nem találtunk a templom környékén, és a kiírás szerint nem is volt aznap szentmise a templomban. Tovább nézegetve a táblázatot és a térképet, észrevettük, hogy a következő faluban, Garamnémetiben azokban a percekben ér véget az esti mise. Gyorsan biciklire ültünk, és mikor odaértünk a hívekkel együtt jött ki az atya a sekrestyéből.

avagy ki az, aki szisztematikusan manipulál?

Bombera Krisztina az ATV-ből fröcsögött egy keveset korábbi munkahelyére, a közszolgálati médiára. Úgy látszik, bizonyos lapokban már ennyi is elég, hogy valaki címlapra kerülhessen. A beszélgetés időrendi sorrendben megy végig Bombera eddigi pályafutásán. (Tényleg csak zárójelben: vajon mivel szolgált rá erre? Ennyi erővel akár egy külön hetilap indulhatna mindazon újságíró életének és pályaívének bemutatására, aki ötnél több cikket vagy tévés, rádiós anyagot készített munkássága során.)

Bombera Krisztina szerint fontos az újságíró határozott világképe, ami azonban soha nem párosulhat az elvtelen pártszolgálattal. Az újságírónak – véli Bombera – meg kell őriznie a függetlenségét a mindenkori hatalommal szemben.

Támadhatatlan, igaz gondolatok.

Én például olyan ember vagyok, aki ilyen apró dolognak is tud örülni, mert mikor azt olvastam, hogy 5 évvel ezelőtt cenzort ültettek a HVG újságírójának fejébe, direkt elborzadtam. Hogyan dolgozik ez a kis cenzor? Kérdezte tőle anno egy aggódó pályatársa. – Amikor kapok egy információt, akkor kérdezgeti, hogy jaj, jaj, kell ez neked? – így Rádi.