A Kelet-Ukrajnában lelőtt repülő tragédiáját nehéz nem gyanúsnak látni. A gyanú, hogy nem csak egy véletlen katonai hiba, egy vodkával kissé túltöltött parancsnok hibája miatt halt meg majd 300 ember, több oldalról is megalapozottnak látszik.

Előrebocsátom, hogy nem zárható ki, sőt valószínűnek tűnik, hogy a végső esemény, amikor a 330-as magassági szinten repülő utasszállító megjelent a BUK légelhárító rendszer radarján és amikor az egység parancsnoka kiadta a parancsot, hogy tűz, akkor a vodka, a felfokozott harci kedv, és az ostobaság legalább akkora szerepet játszott, mint az idáig vezető megtervezett eseménysor. Természetesen az sem zárható ki, hogy nem az orosz szakadárok lőtték le a gépet.

De nézzük sorjában. A gyanút, hogy itt nem csak egy tragikus hibáról van szó, több egymástól látszólag független esemény támasztja alá. Az első megoldatlan rejtély, a maláj légitársaság egy másik járata, mely ugyanaz a típusú repülő, mint a most Ukrajnában lelőtt gép. A Malaysia Airlines 370-es, Kuala Lumpur és Peking közötti menetrend szerinti járata 2014. március 8-án hajnalban eltűnt. A 9M-MRO lajstromjelű Boeing 777–200-as típusú repülőgép a Thai-öböl felett tűnt el a radarok képernyőjéről. A gépen 227 utas és 12 főnyi személyzet tartózkodott. Az eltűnt gépről egyetlen mentőmellény, egyetlen roncsdarab sem került elő, pedig 26 ország tapasztalt kutatói keresték, és katonai radarokon túl, a műholdas rendszereket is bevetették. Sikertelenül.

Július 7. és 13. között rendezték meg a VIII. Szövetség az életért tábort a Csobánkai Cserkészparkban. Szűcs Balázs atya vezetésével 160 egyetemista táboroztatott 600 árva és nehézsorsú gyereket.  A gyerekek nem csak az anyaország különböző pontjairól érkeztek, hanem Kárpátaljáról, Székelyföldről, Csángóföldről, Délvidékről, és idén először a Felvidékről is.

Budapest a pletykák városa volt az átkosban. A liberálisok nagy mesterei voltak a lejárató történetek terjesztésének. Benn a pártban kinyírtak valakit, ugyanők gondoskodtak róla, hogy Pesten röhögjenek az áldozaton. Így járt 89 februárjában Grósz Károly, mikor kinézett a „fehér ház” ablakán: a szemben lévő havas Duna-parti mederfalon ott látja zsinórírással beleírva a hóba, Hülye Grósz! Méregbe gurul, ugrasztja a szerveket, derítsék fel, ki a tettes! A helyszíni szemle során megállapítják, az inkriminált szöveget valaki belepisálta a hóba. Nosza, labor, vizsgálat, vizeletminta-vétel a KB tagoktól: az eredmény: Berecz Jánosé a vizelet, de Csehák Judité a kézírás.

Aczél György, kinek születéskori neve Appel Henrik, a Somér cionista ifjúsági mozgalom aktív tagja volt, mielőtt belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A munkaszolgálatból leszereltette magát (!). Tanult szakmája szerint kőművessegéd volt, s ez is maradt a legmagasabb iskolai végzettsége. Még a háború előtt római katolikussá lett.

Feketét bankárként ajnározták, pedig valójában a rossz vicceiről is ismerhették volna, Fekete ugyanis nem átallott a Vidám Színpad számára politikai kabaré-jeleneteket írni. Bankárkénti konkrét tevékenységének eredményeképpen 1978-ban csődhelyzetbe került Magyarország. Ez azonban nimbuszát nem tépázhatta meg, ugyanis eltitkoltak minden vele kapcsolatos adatot. Az aktája is csak 2013-ban, évekkel halála után került elő. Pedig már 1948-ban „Sötét” fedőnéven beszervezte B. Nagy István őrnagy, Novák őrnagy volt a tartótisztje, aki úgy tudta, hogy Fekete „1918-ban született, s a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen végzett (A közgáz csak 1954-ben lett Marxról elnevezve.

A Zrínyi kiadó gondozásában figyelemreméltó szakkönyv jelent meg. Legalábbis első blikkre a fegyverek, a hadiipar, a hadtörténet iránt érdeklődők figyelmére számíthat A Király géppisztoly című tetszetős kiállású kötet. A tekintélyes méretű kiadvány olvasása közben azonban meglepődve vettem tudomásul, hogy a szerzők egy lényegében szakkönyvszerű munkában az átlagolvasónak is fogyasztható, sőt kimondottan érdekes történetet dolgoztak fel.

Mégpedig Király Pál fegyverkonstruktőr meglehetősen hiányos, de így is izgalmas történetét. Nem ismertetem ezt a szinte hihetetlen életutat, mert egyrészt terjedelmi korlátaink vannak, másrészt Soós Péter nagyon ügyesen, olvasmányosan mutatja be Király életét, legalábbis, amit alapos kutatómunkájával fel tudott tárni. Mindez a könyvben olvasható.

A kötetet Soós Péter szerkesztette, Hatala András készítette a lőszerrel foglalkozó részt és a kiváló grafikákat, melyek a fegyverek szerkezetét, működését mutatják be, ezzel fegyvermestereknek, konstruktőröknek is használhatóvá, valódi szakkönyvvé téve a munkát. A kötetben társzerzőként jelenik meg a Németországban élő ismert és nagy tudású fegyvergyűjtő, Eötvös Péter.

Június 29-én a kora délutáni órákban omlott le a székelyföldi Bözödújfalu katolikus templomának tornya. A falu így végleg víz alá került, hiszen a községet még a rendszerváltás előtt árasztották el vízzel a Ceausescu-féle romániai falurombolás jegyében. Bözödújfalu nem egy átlagos település volt, megtestesítette azt, amire minden magyar és erdélyi méltán büszke lehetett: Európában elsőként az Erdélyi Fejedelemségben rendelték el a teljes vallásszabadságot, mondván: „A hit Istennek ajándéka, és hitéért senki el nem marasztalható.”

Ebben a faluban békességben élt együtt katolikus és unitárius, görög katolikus és székely szombatos. A reformáció utóbbi ága erdélyi különlegesség. A vérükben székelyek egy csoportja alapította ezt a felekezetet, átvették az izraelita törvények többségét, és lettek ezáltal szombatosokká, másnéven székely zsidózókká.

A magyar–lengyel barátság, a két nép kapcsolatrendszere több mint ezer esztendeje létezik. E széles történelmi távlathoz képest a budapesti Lengyel Intézet hét és fél évtizede igazán csekélység – ám ha figyelembe vesszük a XX. század viharait, sorsfordító eseményeit, a hallatlan politikai és társadalmi változásokat, bátran kijelenthetjük: e lengyel kulturális központ nagy idők tanúja, valódi túlélő. Nos, a Pest szívének számító hatodik kerületben, az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán található Lengyel Intézet idén ünnepli hetvenötödik születésnapját. Éppenséggel lehetne akár nyolcvanéves is, hiszen a két állam közötti első kulturális egyezményt 1934-ben írták alá az illetékesek. Mégis öt évnek kellett eltelnie, hogy a második világháború előestéjén, 1939 májusának legvégén megnyissa kapuját a Lengyel Intézet. (Abban az évben több lengyel vonatkozású kulturális esemény is történt hazánkban, a magyar külügy pedig élénk tevékenységet folytatott Varsóban – hazánk így demonstrált a németek által egyre komorabban fenyegetett Lengyelország mellett.) Budapesten ez volt az első külföldi kulturális intézet, és az egész világon a második, a lengyel kultúra nemzetközi népszerűsítéséért felelős központ a világon. A mi Lengyel Intézetünk még a második világháború kitörésekor sem függesztette fel működését, ez elsősorban a magyar hatóságok jóindulatú hozzáállásán múlt. Egészen hazánk náci megszállásáig zavartalanul üzemelt – erre egyetlen más európai államban sem volt példa. Ennek köszönhetően 1939 és 1944 között a pesti Lengyel Intézet valódi oázis volt, ahol találkozhattak egymással a lengyel emigráció szellemi vezetői és a kulturális élet jeles képviselői. Lengyelország náci és szovjet megszállása után az intézet dolgozói részt vettek a hazánkba menekült lengyel katonák és civilek ellátásában, támogatták a művelődés ügyét a menekülttáborokban. Biblioteka Polska (Lengyel Könyvtár) címmel több mint nyolcvan kötetből álló könyvsorozatot jelentettek meg a lengyel irodalom klasszikusaiból. Lengyel nyelvtankönyveket és egy szótárt is kiadtak, sőt folyóiratot szerkesztettek Lengyel Évkönyv címmel. A Felsőfokú Társadalmi Tanulmányok Menekülteknek című sorozat is fontos, melynek egyik szerzője az évekig hazánkban élt kiváló író, Stanislaw Vincenz volt.

A Horn-kormány regnálási ideje, amikor a hazai balliberálisok közel háromnegyedes parlamenti többséggel rendelkeztek, a rendszerváltás utáni magyar belpolitika egyik legsötétebb, legkártékonyabb időszaka volt. Számos területen következett be olyan mérvű rombolás, amelynek kihatásai máig érezhetőek. Az egyik ezek közül a média, amelynek elképesztő mértékű társadalomformáló hatására immáron egyre többen ébrednek rá, és amely pont emiatt napjaink egyik kulcságazatának is tekinthető.

Aligha írható a véletlenek számlájára, hogy éppen ekkor, a háromnegyedes balliberális uralom idején érezték fontosnak a döntéshozók a hazai médiapiac alapvető strukturális átalakítását. Hosszas jogszabályi és egyéb előkészületek után 1997 tavaszán írt ki pályázatot az Országos Rádió és Televízió Testület (közismert rövidítéssel: ORTT) magyarországi, földfelszíni, országos kereskedelmi televíziós csatorna megalapítására és működtetésére. A meghirdetett két sugárzási engedély közül az egyiket az M-RTL Rt., a másikat pedig az MTM-SBS Televízió Rt. nyerte el. Előbbi az RTL Klub, utóbbi pedig a TV2 „anyacége”, kisebb névmódosításokkal, illetve a tulajdonosi szerkezetben bekövetkező változtatásokkal máig ugyanez a két cég tulajdonolja a két nagy kereskedelmi tévéadót.