Kétezerkettőben az elcsalt tavasz előre megtervezett jövő idejében mindent befed a választás kiszámított szabadsága. Önkényesen keveredik bele a napnyugtába forduló közönybe, a jóhiszemű emberi tévedésekbe, hánytatóan bonyolulttá és mocskossá tesz mindent, ami kapcsolatba kerül vele.

Lezajlott a Behajtási ünnep a Hortobágyon

A magyar pásztorok körében meggyökeresedett évszázados népszokások minden jelentős alkalmat egy-egy jeles naphoz kötöttek. Amíg az állatok legelőre történő kiterelése többnyire Sárkányölő Szent György napján történt, addig a jószágok téli behajtása általában Szent Mihály, illetve Szent Dömötör napjára esett. A hagyományápolás vezérli azt a szándékot, miszerint a Dömötör napjához legközelebbi szombaton immár ünnepélyes keretek között történik meg az állatok téli szálláshelyre történő behajtása a Hortobágyon.

Az emlékhely kialakításával az értékmentés és -közvetítés volt a cél

Október 26-án délelőtt avatták fel ünnepélyes keretek között Józsefvárosban a Muzsikus cigányok parkját. A Fővárosi Közgyűlés május 29-ei ülésén Raduly József fideszes képviselő javaslatára döntött a Baross utca és a Szigony utca találkozásánál lévő, addig névtelen közterület elnevezéséről, valamint az emlékhely kialakításáról. A BTM Budapest Galéria meghívásos képzőművészeti pályázatot írt ki, amelyen Illyés Antal szobrászművész terve nyert. A parkon átvezető utak találkozásánál 4 darab 240 cm magas, 50 cm élhosszúságú, egyenlő szárú háromszög alapú mészkőoszlopot helyeznek el. Ezeken a sztéléken első lépésként nyolc zenész – Járóka Sándor, ifj. Járóka Sándor, Bobe Gáspár Ernő, Berki László, Pertis Jenő, Lakatos Sándor, Kozák Gábor József és Cziffra György 60x40 cm méretű bronz domborműve, valamint vésett ismertető feliratok lesznek láthatók. A későbbiekben további nyolc portrét és feliratot helyezhetnek el az emlékhelyen.

Medveczky Ádámmal a Józsefvárosi Galériában

Mint az várható volt telt ház várta Medveczky Ádám Érdemes Művészt, Liszt- és Kossuth-díjas karmestert, a Magyar Állami Operaház örökös tagját, a Zeneakadémia egyetemi docensét a Józsefvárosi Galériában rendezett Zene-Fere című közönségtalálkozón. A népszerű karmester egyik tanítványa, Kovács Zalán tubaművész kérdéseire válaszolva mesélt önmagáról és hivatásáról, beszélgetés közben a nézők részleteket hallhattak, illetve láthattak az általa vezényelt komolyzenei művekből.

A Bartók Táncegyüttes, hivatalos nevén Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes 55 éve működik. 55 éve az iskolásoktól – sőt ma már óvodások is – a felnőttekig tanulják a magyar paraszti kultúrát. A néptánc ugyanis elsősorban ez. Egy eltűnő kultúra élet-

ben tartása, újrateremtése. A Bartók táncegyüttes a néptáncmozgalom egyik megalapítója és Tímár Sándor – Mesti – keze alatt a néptáncoktatás új, ma már világhírű módszerének első műhelye. Sebő, Halmos, Sebestyén Márta, Muzsikás, Téka, Tükrös, Janek József, Kovács Gerzson Péter mindanynyian e szellemi műhelyből indultak el.  Annak idején gyakran betévedt a próbákra Csoóri Sándor és Nagy László. Nem véletlenül kaptak Európa Díjat a Népművészetért. Az együttes ma is kiválóan működik. Szappanos Tamás művészeti vezető 5 úttörő táncszínházi produkcióval és 5 autentikus folklórszámmal vezeti tovább az együttest. A tisztánlátás érdekében hangsúlyozni kell, hogy az együttes tagjai, a táncosok ezeket a nagyszerű koreográfiákat munkájuk mellett, szabadidejükben, ellenszolgáltatás nélkül állítják színpadra. Méghozzá nem is akárhogy. Most, az együttes fennállásának 55. évfordulóját szeretnék megünnepelni. A tervezett műsorban természetesen részt vesznek az „öreg” táncosok, akik már nem járnak hetente kétszer próbára és nem lépnek fel rendszeresen az együttessel.

Juhász Péter nagy bejelentést tett. A korábban a könnyűdrog-fogyasztás legalizálásáért birokra kelő úriember, ma a kormányra kerülést megcélzó Együtt–PM társelnöke – mondhatnánk: ilyen egy klasszikus, balos karrierív napjainkban – sajtótájékoztatón közölte az ország népével, hogy október 23-án együtt ünnepel a balliberális tábor valamennyi tömörülése. A Műegyetem rakparton lesz majd az összbalos szeánsz, amelynek címében – A szabadság összeköt 1956–2013 – utalást tettek a forradalomra is.

Minden lehetőséget elbágyaszt a szálkás álmatlanság, az összevissza rajzolt fény, a kierőszakolt nyugalom utáni vágy nehézkessége. A valóság elmenekül az emlékképek szabálytalan ütései elől, mocskos ingét a szokványos égre teríti, átpréseli magát a tündértelen édenen, gyermekkori látomásaihoz vonszolja kiapadt folyómedrét, a felhőket leradírozza az égboltról, a vonat ablakára tapadt szürkeségből mérget kever, lekényszeríti a kérdezés és válaszolás jogához ragaszkodó elme nyelőcsövén, az egymáshoz látogató szorongások útvonalán romos és elhagyott állomásokra érkezik.

A vonat kiszámítottan, tekintetbe véve minden fát, kanyart, jelzőoszlopot, alagutat, küszködve hajdan megtett utak könnyedségével, kényszeredetten küzd a távolsággal.

Nézem a menetirányból szembe rohanó kertes házakat, a kapájukhoz tapadt, háztájiba feledkezett asszonyokat. Elhízott, nehézkes lovak, megkeményedett sorsú parasztok bámulnak be az ablakokon, amikor fékezünk a vasúti átkelőnél. Elmagányosodott árokpartok mutatják, merre fekszenek az elrabolt földek. Ostoba tekintetű állatok legelnek a réteken, pásztoraik hasukat süttetve méláznak a fűben.

2013 augusztusában megjelent a Jog meghaladása című írásom. Ezzel elkezdődött egy sorozat. A sorozat célja, hogy a társadalmunkban általánosan elfogadott, de a boldogulásunkat, előrehaladásunkat, kiegyensúlyozott életünket már nem szolgáló jelenségekre hívjam fel a figyelmet. Olyan jelenségekre, melyek meghatározóak életünkben, és melyek tízezrek, ha nem milliók mindennapjait keserítik meg, vagy teszik lehetetlenné. Ha Magyarország a XXI. századot túl akarja élni, akkor ideje, hogy számot vessünk a minket megnyomorító, elavult vagy csak egyszerűen rossz intézményekkel és teóriákkal.

A felesleges kiadás mítosza

Amikor a Rózsák terénél dugóba kerültem, csak azt tudtam, hogy Angelina Jolie és Brad Pitt filmet forgatnak, ezért nem lehet közlekedni. Aztán kiderült, hogy a film a Délszláv háborúról, azon belül is Szarajevóról és a bosnyákok kiirtásának kísérletéről szól. A bosnyák– szerb ellentét és Szarajevó ostroma nem új forgatókönyvtéma. 1996-ban már próbálkoztak Szívlövés (Shot through the heart) címen egy hasonló filmmel. Az akkor nagyon nem sikerült.

2013 augusztusában megjelent a Jog meghaladása című írásom. Ezzel elkezdődött egy sorozat. A sorozat célja, hogy a társadalmunkban általánosan elfogadott, de a boldogulásunkat, előrehaladásunkat, kiegyensúlyozott életünket már nem szolgáló jelenségekre hívjam fel a figyelmet. Olyan jelenségekre, melyek meghatározóak életünkben, és melyek tízezrek, ha nem milliók mindennapjait keserítik meg, vagy teszik lehetetlenné. Ha Magyarország a XXI. századot túl akarja élni, akkor ideje, hogy számot vessünk a minket megnyomorító, elavult vagy csak egyszerűen rossz intézményekkel és teóriákkal.

Korlátozó szimbólumrendszerek – A Bank (I. rész)

A valóságos összefüggéseket, sőt magát a valóságot takarják el. Az eltakarás elsődleges célja, hogy a rajtunk uralkodó hatalmi rendszerek alapot, okot és eszközt teremtsenek hatalmuk megtartására és kiteljesítésére. Az uralom eme láthatatlan, fogalmi alapú szétterjesztését olyan sikeresen hajtották végre az elmúlt száz évben, hogy ma már ezt tekintjük valóságnak. GDP-ről, megtérülésről és normáról, kamatszintekről, piacok hangulatáról és válságról beszélünk. Ezek határozzák meg, hogy mennyit és milyen minőségben kell az átlagembernek dolgoznia a megélhetésért. Mutatók, megtérülés, adóslista, díjak, hűségnyilatkozatok szerint élünk, holott ezek semmi másra sem valók, minthogy eltakarják a valóságot. Eltakarják a mögöttük meghúzódó munkát, szenvedést, kiszolgáltatottságot. A napi 15 dkg párizsit fél kilogramm kenyérrel, ami, a számlák, a lakbér és a törlesztő- részlet befizetése után jut.