Ezekben a hetekben Lengyelországban élénk társadalmi vita folyik egy vaskos könyvről, melyet egy fiatal történész írt. Piotr Zychowicz (képen) mindössze harminchárom éves, vagyis éppen a krisztusi korban jár. Varsóban született, ott is szerzett diplomát, szakdolgozatát a második világháború lengyel eseményeiről írta. Már húszévesen publikálni kezdett, és az utóbbi esztendőkben az újságírással is eljegyezte magát. A nagy tekintélynek örvendő, csakugyan rendkívül színvonalasan szerkesztett Rzeczpospolita (Köztársaság) című napilapban szép kis karriert futott be, a külpolitikai rovat helyettes vezetője lett. Később az Uwazam Rze című, történelemmel foglalkozó szakfolyóirat főszerkesztő-helyettese is volt, ez év áprilisától pedig saját magazinműsort vezet az egyik kereskedelmi televízióban, továbbá főszerkesztője a Historia do Rzeczy című folyóiratnak, amely a mi História magazinunk testvére. Munkásságát illetően az egyik legérdekesebb részlet, hogy a szmolenszki szerencsétlenség napján, 2010. április 10-én az első lengyel újságíróként érkezett a lezuhant repülőgép roncsaihoz. Ez azért is különösen fontos, mert néhány órával később az orosz hatóságok kínos gondossággal lezárták a tragédia helyszínét, és több újságírót már egyáltalán nem engedtek oda.

A magyar állam újjászervezésének részeként a közgyűjteményi hálózatot sikerült új alapokra helyezni. A múzeumi kiállítások felújítására és újak létrehozására 2013-ban 300 millió forint áll rendelkezésre Jövőre az ideinél 17 milliárd forinttal több állami forrás jut a kultúrára – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök október 6-án Hódmezővásárhelyen a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat megnyitóján. A jubileumi tárlat megnyitása előtt a kormányfő megkoszorúzta az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékművét az aradi vértanúk emléknapján a hódmezővásárhelyi Kossuth téren.

Az elmúlt esztendőkben a gazdasági válság ellenére évről-évre egyre több erő, figyelem és pénz jut a kultúrára – mondta a kormányfő a jubileumi 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat megnyitóján. Kihangsúlyozta, hogy az idei évhez képest 2014-ben 17 milliárd forinttal nő a támogatás összege. A politikusok szakmája is művészet. Míg a politika a lehetőségek művészete, míg a képzőművészet a lehetetlen művészete, mert olyasmire vállalkozik, olyan lehetetlennek tűnő dolgokra, amiket csak a képzőművészet eszközeivel lehet kifejezni. Miniszterelnök úr a város miliőjével kapcsolatban elmondta: szeretek Vásárhelyre járni, mert szép város, ahol az ide látogató az élet sajátságos mélységével és a komolyan vett munka jeleivel találkozik. A modern kor legfájdalmasabb betegsége, a felszínesség Hódmezővásárhelyre nem férkőzött be. Tekintélyes épületeket és karakteres embereket láthatunk. Hódmezővásárhely egyedülálló kulturális teljesítményét ma már bármelyik európai város megirigyelhetné. Emlékezzünk vissza: 2006-ban nyílt meg az Emlékpont, ami modern és kifejezetten XXI. századi intézményként az itt élő közösség kollektív történelmi emlékezetének központja lett. Egy éve pedig a kulturális városnegyedet is átadták a város polgárainak. Tekintélyes lista ez, s gratulálok hozzá a város polgárainak, és vezetőinek is, s az is kiváltja az elismerésünket, hogy az őszi tárlat megnyitása köré komoly programsorozatot szerveztek.

A Nyugat társadalmaiban – így a magyarban is – ma az egyik legnagyobb veszély az elöregedés. Az elöregedés két tényezőre vezethető vissza: az egyik, hogy az emberek tovább élnek, mint korábban, azaz az átlagéletkor megnövekedett, a másik, hogy kevesebb gyerek születik. Az előbbi a társadalmak üdvét, az utóbbi lassú halálukat okozza. Az elöregedés, pontosabban a születések számának csökkenése ellen mindenféle adminisztratív intézkedéssel próbálunk harcolni. Oswald Spengler monumentális és méltatlanul mellőzött művében a Nyugat Alkonyában a jelenség teljességét tárja fel. A majd évszázados szöveg ma is megállja a helyét.

A BM II/5 Osztály – a későbbi BM III/III Csoportfőnökség jogelődje – 1957. február 13-án szervezte be a hálózatba Képesi Endre fedőnevű ügynököt, aki az ezt követő években – 1963-ig – majdnem ötven írásos jelentést készített és adott át a politikai nyomozó szerveknek. A Képesi Endre fedőnevű ügynök Szabó István (1938), főiskolai hallgató volt a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Későbbi pályafutása során Kiváló Művész címet kapott, Kossuth-díjban is részesült, majd végül a csúcsot az Oscar-díj jelentette. Mindezt az egykori állambiztonsági együttműködést sokáig a titkok jótékonyan takaró fátyla fedte.

A rendszerváltás utáni években, amikor már igen harsányan színesítette – vagy mocskolta? – közbeszédünket és közgondolkodásunkat az ügynöközés, besúgózás, spiclizés, kiderült Szabó Istvánról, hogy ő volt a Képesi Endre fedőnevű egykori ügynök. Keletkezett is nagy ribillió a hazai liberális értelmiségi körökben. De nem a leleplezés, hanem a leügynöközés miatt. A véleményt formáló és megkérdőjelezhetetlen hitelűként beállított megmondó emberek azonnal meghozták  megfellebbezhetetlen ítéletüket: Szabó István esetében nem az számít, hogy ügynök volt, hanem az, hogy Oscar-díjas. Hamarosan tollat ragadott a nyilvános aláírók hada, és a magyar szellemi élet több mint száz képviselője biztosította támogatásáról Szabó Istvánt. Sőt maga a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc is megszólalt az ügyben: Van annyi hitele az ő (Szabó István – BL) elmúlt évtizedeinek, emberként és művészként, hogy most, amikor őt vádolják (…) adjunk hitelt az ő szavainak.

Minden településen feltöltötték a körzeti megbízotti helyeket, és megerősítették a szolgálatot – mondta Pintér Sándor belügyminiszter az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottságának keddi ülésén.

A tárcavezető szavai szerint az önkormányzatok egyértelmű igénye volt a rendőri jelenlét növelése a településeken, ezért a múlt év végéig több mint 3000, vagyis valamennyi körzeti megbízotti helyet feltöltöttek, és további 300-at hoztak létre, amelyeken év végére mindenütt szolgálatot teljesítenek.

Kitért arra, hogy csökkentették a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) hosszú évek óta tartó létszámhiányát, a BRFK az elmúlt három évben 1585 tiszthelyettest és 116 tisztet kapott. Elmondta, hogy az önkormányzatok által felajánlott szolgálati lakások nagy segítséget jelentenek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a rendőrök kötődjenek az adott városokhoz, kerületekhez.

Minden bizonnyal új távlatokat nyit a lengyel gazdaság előtt az a tény, hogy az ország északi részén néhány héttel ezelőtt hatalmas mennyiségű palagázt találtak. A varsói központú PAP hírügynökség beszámolója szerint e fontos felfedezés a Balti-tenger partvidékén, a Gdyniához és Gdanskhoz közel fekvő Leborkban történt. A ConocoPhillips óriáscég leányvállalata, a Lane Energy július derekán kutatófúrásokat végzett a területen, és rendkívül magas palagázhozamot ért el. A napi nyolcezer köbméteres mennyiség új csúcs: Európában korábban soha nem bukkantak ilyen gazdag lelőhelyre. A hatalmas gázmező feltárása máris nagy lendülettel folyik. Piotr Wozniak környezetvédelmi miniszterhelyettes (képen) , lengyel főgeológus kijelentette: „Ez olajgeológiai szempontból nagyon jó hír Lengyelországnak és Európának. A biztató eredmény más energiaipari vállalatokat is palagáz-kutatási tevékenységük fokozására ösztönözhet.” A varsói szakhatóság az elmúlt években száznál is több kutatási engedélyt adott ki hazai és külföldi cégeknek, amelyek csaknem ötven kutatófúrást hajtottak végre. Jó néhány külföldi vállalat azonban nem élt a lehetőséggel, és a gázkitermelés bürokratikus akadályaira hivatkozva kivonult az országból. A lengyel szakemberek – a most felfedezett leborki mezőnek köszönhetően – 768 milliárd köbméterre becsülik a kitermelhető palagáz készleteket. Ez azért is különösen lényeges, mert az ország mindeddig évente tizenöt milliárd köbméter gázt importált Oroszországból. S hogy a lúd még kövérebb legyen: a lengyel PKN Orlen olajipari vállalat bejelentette, hogy a kelet-lengyelországi Syczyn térségében végzett kutatófúrásaik eredményesek voltak, és a terület a legígéretesebb lengyel gázmezőnek tűnik.

avagy mit tett a Szolidaritás Lengyelországban, és mit tesz itthon?

Régen mutatta meg egy egyszerű tv-híradó olyan jól a valóságot, mint legutóbb vasárnap. Előbb vezető hírként lement a bejátszás a kelet-európai átalakulás egyik legendás alakjáról, a gdanski hajógyár villanyszerelőjéről, Lech Walesáról. A lengyelek nemzeti hőse a minap ünnepelte 70. születésnapját, ez indokolta, hogy a híradóban is megemlékezzenek személyéről, ténykedéséről. Elhangzott, hogy Lech Walesával az élen, olyan szakszervezeti összefogás jött létre 1980-ban Lengyelországban, amelyet a vaskalapos, Brezsnyevéket mindenben hűen kiszolgáló Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) vezetése is kénytelen volt elismerni és bevonni a munkásokat érintő tárgyalásokba. Ez volt a Szolidaritás. Ismét lett ok a reménykedésre, ismét lehetett hinni abban, hogy egyszer talán véget ér az embertelen, és működésképtelen rendszer. A korabeli, nyugati sajtó megfogalmazása szerint Lech Walesa ténykedése megrengette a kommunizmust, egyben pedig meggyújtott egy halvány reménysugarat a szovjet-blokk többi államában is.

A galéria megnyitása is bizonyítja, hogy a kormánypárti képviselők és polgármesterek számára lényeges a magyar kultúra értékeinek bemutatása

„Egy merész újító” címmel Aba-Novák Vilmos nagyszabású kiállítása nyílt meg szeptember 26-án a Józsefvárosi Galériában. A kiállítás anyagát a művész unokája, Kováts Kristóf állította össze, aki egyben az Aba-Novák életmű egyik legkiválóbb kutatója is.

A Józsefvárosi Galériát önkormányzati támogatással csaknem 27 millió forintból alakították át, mely szélesebb körű szolgáltatásokkal és programokkal várja látogatóit. Amikor Aba-Novákot választotta az újranyíló galéria vezetése kiállító művészként, akkor az alkotó iránti tiszteleten és szereteten túl az a szándék vezérelte, hogy a felújított kiállítóterem ezen a módon tegye le ismét a névjegyét. Tették ezt azért, mert a Picasso által „barbár zseninek” titulált mester a minőség és a festői jelentőség etalonja legyen, amihez további kiállítások sora járul majd.

A Nemzeti Adatvédelmi Hatósághoz fordultunk. Panaszunk lényege, hogy akadályozzák meg az ilyen-olyan szándékkal működő, általában csak szolgáltatónak nevezett társaságokat abban, hogy tönkretegyék az életünket.

A szolgáltató – legyen az mobiltelefon cég vagy wellnesközpont – nagy előszeretettel kínálja fel szolgáltatásait mindenféle valótlanságokkal kísérve. Reklámhadjáratot folytatnak, hogy a vékony, kissé idegesítő és sajátos arcú srác valamint a lány, akit a szolgáltató segítségével felcsíp, mennyire boldog életre számíthat a szolgáltatások által. Ez a boldogság ránk is átszáll mindenféle kedvezmények formájában, már amennyiben aláírjuk a megfelelő szerződéseket és hűségnyilatkozatokat.