Hosszú évek óta érlelődik bennem, de még soha sem mertem így leírni. A világ első számú hatalma, az Amerikai Egyesült Államok annak ellenére, hogy sok tekintetben – az objektivitás kedvéért ezt el kell ismernünk – jól működő állam, a világ egyik legrosszabb külpolitikai rutinját hajtja végre több évtizede. Nemcsak a világnak, az emberiségnek vagy az Amerikán kívüli területeknek okoznak ezzel kárt, hanem magának az USA-nak is. Az amerikai külpolitika és vele szinte együvé nőtt védelmi politika a létező legelhibázottabb, mondhatni amatőr szintű politikabefolyásolási manőverekkel alakítja a világ eseményeit.

Az 1990-es évek elején, még aktív titkosszolgálati – akkor már nemzetbiztonsági – tisztként ültem az NBH (azóta már AVH) jogi osztálya egyik munkatársának irodájában. A jogász az íróasztalánál foglalt helyet, én oldalvást egy ócska széken. A jogi doktor előtt az asztalon az egyik beosztottam által készített előterjesztés feküdt, amely külső engedélyhez kötött titkosszolgálati eszköz alkalmazására vonatkozott. Ahhoz az elhárítási vonalhoz kapcsolódott az előterjesztésünk, amely akkor éppen az érdeklődés középpontjában volt külpolitikailag, katonapolitikailag stb.

2013 augusztusában megjelent a Jog meghaladása című írásom. Ezzel elkezdődött egy sorozat. A sorozat célja, hogy a társadalmunkban általánosan elfogadott, de a boldogulásunkat, előrehaladásunkat, kiegyensúlyozott életünket már nem szolgáló jelenségekre hívjam fel a figyelmet. Olyan jelenségekre, melyek meghatározóak életünkben, és melyek tízezrek, ha nem milliók mindennapjait keserítik meg, vagy teszik lehetetlenné. Ha Magyarország a XXI. századot túl akarja élni, akkor ideje, hogy számot vessünk a minket megnyomorító, elavult vagy csak egyszerűen rossz intézményekkel és teóriákkal.

A korrupció

A korrupció latinból vett kifejezés és eredetileg romlást jelentett. Mai értelmét a XVIII. században kapta. A korrupció mai, valódi jelentése lényegében egyezik a megvesztegetés fogalmával. A korrupció – tehát, hogy valaki pénzért vagy más juttatásért vagy csak ezek ígéretével jogosulatlan előnyhöz juttat másokat– ma az egyik legnagyobb problémának van feltüntetve. Állítólag ezért nem fejlődnek a harmadik világ gazdaságai, ezért nincs jólét, ezért nem tör ki a világbéke. Számtalan nemzeti és nemzetközi szervezet foglalkozik a korrupcióval, köztük talán a legismertebb a Transparency International.

A kommunista haláltábor felszámolásának 60. évfordulójára emlékeztek Recsken

 „Recsken a kommunista haláltáborban naponta fél liter kávénak nevezett löttyöt és kb. húsz deka kenyeret adtak. Reggel és este a hóban sárban gyaloglás, kőfejtés és válogatott fenyítések, megalázások után, még ún. csuklógyakorlattal is kínozták az  embereket, aki nem bírta azt télen-nyáron a  sötétzárka várta, ahol nyolctól akár kilencven napig is szenvedhetett a fogvatartott. Az internáltat egy kis helyiségbe tették, ahol fél méter magasságban farúd volt ülőkének. A különleges zárkának beton medencéje volt, amelyben állandóan húsz centiméter magasan állt a víz. A gúzsbakötés gyakori büntetés volt, éjjel hajtották végre, mert nappal dolgozni kellett. Ennél a büntetett két karját összekötötték, s térdei alatt áthúzták. Végül egy botot dugtak a karjai és térdhajlása közé, majd oldalt döntötték. A tábort szögesdrót és nyolc géppuskával ellátott figyelőtorony övezte. A tábornak nyolc százada volt, huszonöt-harminc személyes priccsekre zsúfolták össze éjszakára az embereket. A barakkokban a hihetetlen mennyiségű bolha lehetetlenné tette az internáltak alvását. A tábort teljesen elzárták a külvilágtól; posta, csomag és látogató itt ismeretlen volt.”

Budapest utcáin bóklászva nem lehet elkerülni ezeket a rendőrszerű hordákat. Ha jobban megnézzük a két-háromfős szedett-vedett csapatokat, rögtön kiderül, hogy a rendőrszerűséget a – szép magyarsággal – láthatósági mellények keresztelt foszforeszkáló, sárga-ezüst-piros nejlonmellény, valamint a ködvágónak becézett sapka adja. Ennyiben emlékeztetnek ezek a beszélgető, cigarettázó, szotyizó emberek rendőrre. Ha a mellénytől eltekintünk, akkor inkább valami cigány fémgyűjtő társaság, vagy ha a bőrszínre is koncentrálunk, akkor a többitől elszakadt futballhuligánok juthatnak eszünkbe.

A Heti Világgazdaság tudósítói fantáziát látnak Alsózsolcában. Hogy miért, nem tudni, de mindenesetre Zsirosné, a helyi polgármester asszony teljesen értelmetlen és érthetetlen segélykérő levelére a HVG ráugrott. Több cikkben is foglalkoztak a településsel, de legutoljára egészen meglepő írást tettek közzé. A cikk tulajdonképpen a kuruc.infón is megjelenhetne. Kovács István és Zubor Zoltán írása nem sugall mást, minthogy Alsózsolcán kéne már valamit kezdeni a cigányokkal.

A rendszerváltozás utáni első évtizedben alig volt olyan tüntető felvonulás, vagy politikai nagygyűlés, amelyen a résztvevők előbb vagy utóbb ne kezdték volna skandálni, hogy „Patkány! Patkány! Patkány!” Ennek kapcsán elterjedtek olyan hírek: Göncz Árpád, már köztársasági elnökként, állítólag élénken érdeklődött az iránt, hogy ki lenne az a „Patkány”, akit olyan gyakran emlegetnek. Azt nem lehet tudni, vajon felvilágosította-e valaki az elnök urat, a magyarok Árpi bácsiját, a közvélemény kutatók szerint egy évtizeden át a politikusi népszerűségi listák vezetőjét, hogy a Patkány-ként emlegetett illető nem más, mint ő, akit  egykori harcostársai besúgónak tartanak. Most mindjárt jegyezzük azonban meg, hogy ezt az állítást, kiáltozást, akkor sem és az óta sem sikerült hitelesen és megcáfolhatatlanul senkinek sem bizonyítani. Sőt nagy a valószínűsége annak, hogy ez már így is marad, hacsak valami véletlen és váratlan fordulat be nem következik. Némi – nagyon kevéske – esélye azért talán még ennek is van.

Fellépése körülbelül egybeesett a Nyugat nagy nemzedékének fellépésével. Első novelláskötete már 1900-ban megjelent, de első sikerét csak 1911-ben érte el az Emberek a kövek közt c. regénnyel és az a műve, amelynek népszerűségét köszönhette, a Régi ház, 1915-ben jelent meg. A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek: nyugatos volt a szó alapvető, a Nyugat-mozgalomtól független értelmében is, a nyugati irodalmak rajongója és követője volt; és „nyugatos” volt művészi szándékának mélyén is, a művészetről alkotott viziójában.

Budapesten született asszimilált zsidó családba, a Deák Ferenc tér 15. szám alatt. Római katolikus nevelést kapott (keresztapja Prohászka Ottokár volt), gyermekkora legmeghatározóbb élménye a cserkészet volt. Apja, a magát szabadkőművesnek valló Szerb Károly 1911 őszén beíratta a budapesti piarista gimnáziumba, ahol Sík Sándor tanította magyarra és támogatta irodalmi ambícióit az önképzőkörben.