Kilóg a lóláb, mondják a Kiskopárban némely ügyek hallatán, és még nyomatékul hozzáteszik: sőt még a ló egyéb szerve is kilóg a takaró alól. A Kiskopár nem arról híres, hogy ott egy-egy mondás eredetét tiszteletben tartanák, sokkal inkább arról, hogy a gyanús eseteket sajátos módon értelmezi az intézmény közélettel foglalkozó közönsége.

– Mit szóltok ahhoz, hogy Fleto Fletonovics Jamelján kivonult – érkezett Laci bácsi a heti szeánszra –, ez a feltűnési viszketegségben szenvedő, mentálisan súlyosan sérült alak a zsidó kongresszusról, Orbán beszédét sem hallgatta meg.

–Persze, mert vizelettartási problémája van, nem akart behugyozni – adott választ azonnal Dodi az értetlenkedőknek.

Portik Tamás koalícióra lépett a Szocialista Párttal. Nem 2008-ban, hanem most. Most hétvégén állapodott meg Bajnai és Mesterházy, hogy közös jelölteket, közös listát, és ha úgy adódik, közös kormányt készítenek. Bár idáig is tudtuk, hogy az MSZP ugyanaz a bűnözőpárt, ami 2002 és 2010 között volt, de most már papírunk is van róla. És ez jó!

Oswald Spengler több mint 90 évvel ezelőtti gondolatait idézem fel. A méltatlanul elfeledett monumentális mű, a Nyugat alkonya egy új, de minden jel szerint az emberiség vagy legalábbis a civilizált emberiség létezéséig érvényes igazságokat tartalmaz. Spengler nagyszerű történelemszemléletéből és kimeríthetetlen tudásából sokat tanulhatunk. Magyarország most páratlan lehetőséget kapott. Most minden lehetőség adott egy új, az eddigieknél – legalábbis a közelmúltban megélteknél – jobb rendszer kiépítésére. Most lehetőségünk nyílik a magyar állam megteremtésére és megszilárdítására.

A nemzeti motorosok nevezetű Jobbik-szervezet körüli hurrogás normál körülmények között nem éri el az ingerküszöbömet. Most is csak azért foglalkozom vele, mert tipikus. A Jobbik egy embere, most a XI. kerületi elnök kamuzik. Először bejelenti a nyilvánvaló provokációt, majd letagadja. Csak tavaszköszöntő motorozgatást akartunk tartani, na nem Dobogókő felé, hanem inkább a gettóban, mert ott jobb a levegő. Legalább ismerné be, legalább állna ki, hogy igen, provokálni akartunk, igen, ki akartuk borítani a zsidókat, direkt tahók akartunk lenni. De nem, most is a nyilvánvaló hazudozást választják. Ahogy már ezerszer. A Jobbiknak semmi köze a kuruc.info-hoz, semmi köze a cigányférgekezőkhöz, nem kaptak pénzt és kopogtatócédulát a szociktól, ja és Morvai Krisztina nem zsidó.

Na, mi van, Otcsenás, nagyon csoszogósra vetted a figurát, hány menet volt tegnap a barna bombázó ellen, tréfálkozott az edzőteremben a hírlapíró ökölvívó barátja, Vajda Laci, aki amúgy tárcanovelláinak kedvelője volt, de ezt rokonszenvét mindig elnyomta magában iskolázás közben, és lelkiismeret-furdalás nélkül mosott be két-három jókora maflást kissé túlkoros „tanítványának”.

Kapcsolatuk gyökerei a régmúltba vesztek, amikor Otcsenás Péter még mindennap megfordult az ökölvívók között. Eleinte csak riportokat írt, aztán rávették, hogy húzzon kesztyűt. Vajda Laci addig járt a nyakára, hogy „gyere bátran, ne légy anyámasszony katonája”, míg a hírlapíró kötélnek állt. Elkezdte tanítgatni bunyózni, és makacsságára mi sem jellemzőbb, mint hogy erről a rögeszméjéről, azóta se tett le, és rendszeresen csalogatta Otcsenást tanítványai közé; ha másképp nem ment, hát azzal az ürüggyel, hogy beszéljen nekik az olvasás fontosságáról vagy az irodalom és a boksz viszonyáról, ami a hírlapírónak éppen kapóra jött, hiszen akkoriban már kialakulófélben volt Norman Mailer-énje. (Az amerikai írót nemcsak tényregényei és botrányai tették hírhedtté, hanem az is, hogy barátságban volt az akkori idők legsikeresebb bunyósaival, Muhammad Alival vagy George Foremannal.)

A bankszakma állást foglal. A műsorvezető csüng a bankszakma felkent papjának ajkain. Mit mond a mester, mi várható? A bankszakma felkent papja pedig megfellebbezhetetlenül kinyilatkozik. Most éppen a Nemzeti Bank 250 milliárdos, rendkívül alacsony kamatozású csomagjáról. Még nem tudunk semmit, még semmilyen feltételt sem ismerünk, de a bankszakma már aggódik. Milyen alapon? Mit tud ez a híres bankszakma?

Jó lenne úgy élni, hogy a valóság nem több, mint ugródeszka – gondolta Otcsenás Péter, mialatt a villamos a Szentlélek tér felé zakatolt vele. Ahogyan azt a novellista Gelléri Andor Endre tette, akit Otcsenás Péter mindig tisztelt és ellenpéldaként emlegetett, amikor valaki azzal hozakodott elő, hogy a kétkezi munkásokat ábrázoló író, csakis baloldali, azaz kommunista elkötelezettségű lehet.

Borisz Abramovics Berezovszkijt ascoti házában találták meg. Fel volt akasztva. A fülnek kissé idegen mondatszerkezet azért indokolt, mert nem tudjuk, hogyan került a kötélre. A hivatalos verzió szerint önkezével vetett véget életének. De az is lehet, hogy segítettek neki. Ezt már sohasem tudhatjuk meg.

Berezovszkij, a moszkvai zsidó családba születetett, nagy munkabírású és feltűnően eszes matematikus a peresztrojka utolsó éveiben módszeres fosztogatásba kezdett. A volt szovjet állami vagyon csapolására – akárcsak nálunk – ott is jelentős hordák szerveződtek. Akárcsak nálunk, a hordák között volt egy jelentős érdekcsoport, mely lényegében zsidó származású maffiózókból állt. A csoport oszlopos tagjával, Arkagyij „Badri” Patarkacsisvilivel, a grúz-zsidó származású üzletemberrel közösen lopták el a VAZ gyárat, mely a keleti blokkban oly népszerű Ladákat is gyártotta.

Otcsenás Péter egy régi cipősdobozban talált rá a megsárgult fényképekre. Maga sem tudta, hogy mi után kutatott, talán csak unalmát akarta elűzni azzal, hogy a múltban kalandozik elmúlt életek rátestált emlékei között keresgélve. Az is lehet, hogy megírásra méltó téma után kutatott, noha ezt a szándékot így nem fogalmazta meg magában, mielőtt levette a polcról a sok hasonló doboz közül az egyiket. Aztán amint keze ügyébe kerültek a fényképek, máris eszébe jutottak a hozzájuk fűződő mesék. S az egyik történetet rögvest meg is írta röviden, ahogyan szokta, elvégre a tárcanovella volt a legkedvesebb műfaja.