A bíróság működésében van valami sajátos. Az ügyek úgy alakulnak, hogy valahogy egy bizonyos körnek kedveznek a jogszabályok. Valahogy az eljárásjog, a mérlegelés, a különböző intézkedések mindig az erősebb érdekeit védik. A magyar bíróságon vannak bizonyos szervezetek és személyek, melyek csak a legritkább esetben veszthetnek. A parkolási társaságok, a nagyszolgáltatók, a bankok, az uzsorások, a végrehajtók és úgy általában, akik gátlástalanul kihasználnak másokat, azok rendre nyernek. Illetve az eljárásjogi szabályok és elsősorban a bírósági gyakorlat a kiszolgáltatott laikust, aki ráadásul szegény is, semmibe sem veszik. Sőt kimondottan hátráltatják, hogy az igazát megtalálja.

A probléma forrása a jogászképzésben és a szabályok sajátos rendjében keresendő. A jogi egyetemeken az oktatás és a hallgatók kiválasztása nem kimondottan kedvez a jog mint tudomány, mint a társadalmunkat befolyásoló legerősebb normatömeg fejlődésének.

Sőt jogászaink nagy többsége buta, vagy annak teteti magát. Ezt a vaskos kijelentést indokolni kell.

Színész és rendező

Aláaknázott sorsok

A Döglött aknákat az Újszínházban Koncz Gábor Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművész rendezte, s egyben ő játssza az egyik főszerepet, Moór Jenőt is – tudnivaló, hogy nem először. (Korábban Újlaki Dénes alakította a partnerét a Turay Ida Színház előadásában, melyet Cseke Péter rendezett, és mérföldkőnek számított abból a szempontból, hogy Csurka István-dráma újra látható volt a színpadon.)

Partnere, Paál Károly szerepében, Dózsa László. A szereposztás mindenképpen ígéretes, hiszen a két színművész teljesen más karakter, eltérő természetük és vérmérsékletük számos drámai ütközet lehetőségét ígéri, mely a két felvonás során kibontakozik.

– Majtényi László vagyok, mondta a szegény öreg csávó a színpadon, és a párszáz romkocsma-töltelék csak nézett kukán. Aztán megint és megint bemutatkozott, de hatása nulla volt, pont olyan lett, mint a Milla – meséli Imi a kisbusz sofőr, aki pechjére a Kálvin téri aluljáróba beszélt meg egy randit pár végzőssel. – Az egyik kiscsaj liberóba hajló volt, majdnem sírt, azért, hogy milyen égés volt ez az egész. Inkább ne csináltak volna semmit.

Amennyiben 2010-ben Bajnai Gordon marad a miniszterelnök. A kijelentés némi magyarázatra szorul.

Ciprus, miután a 1974-ben kettészakadt, lényegében két külön államra oszlik. A többnyire görögök lakta Dél-Ciprusra, melyet ma Ciprusi Köztársaságként ismerünk, és az északi török fennhatóság alatt álló Észak-Ciprusi Török Köztársaságra. Utóbbit Törökországon kívül senki sem ismeri el, előbbi viszont az EU tagja, sőt az Eurót is bevezették 2008-ban. Jogilag a török rész is az EU tagja, csak éppen a tagságot felfüggesztették, amíg a két rész nem egyesül. Pontosabban, amíg a török részt nem lehet meggyőzni, hogy valahogyan integrálódjon.

Ciprus valódi jelentősége központi fekvésében van. Három kontinens és négy nagy civilizáció között fekszik az amúgy mesés sziget.

Kilóg a lóláb, mondják a Kiskopárban némely ügyek hallatán és még nyomatékul hozzáteszik: sőt még a ló egyéb szerve is kilóg a takaró alól. A Kiskopár nem arról híres, hogy benne egy egy mondás eredetét tiszteletben tartanák, sokkal inkább arról, hogy a gyanús eseteket sajátos módon értelmezi az intézmény közélettel foglalkozó közönsége.

– Összenő, ami összetartozik és ez a nép olyan leleményes, különösen humorban nem ismeri a tréfát. Az asztaltársaság viccet mesél: Minek örülnének az emberek?

Ron Werber, Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy kampánybusszal mennek a Duna-parton, és a kocsiban beszélgetnek, hogy nyerhetnék meg a választásokat.

A Fidesz székházába betörő társaság biztosra ment. A szervezők, a Bajnai Gordon környezetéhez köthető éceszgéberek pontosan tudták, hogy a furcsa társaság nemzetközi támogatást kap. A majd másfél évszázados gyakorlat újra bemutatásra került. Budapesti kávéházak, romkocsmák, szerkesztőségek, filozófiai intézetek és pártirodák mélyéről indulnak az üzenetek a londoni, a New York-i, a párizsi és most már a brüsszeli rokonokhoz, ismerősökhöz, hit- és mozgalmi társakhoz. Az üzenetek lényege, hogy a Budapesten avagy Magyarország bármely pontján regnáló magyar lényegű hatalmat meg kell regulázni, sarokba kell szorítani és végül meg kell semmisíteni. Az üzenetek címzettjei mérlegelés és a tények ismerete nélkül teljesítik a kérést.

Biszku Béla: Le kell leplezni a hazafias jelszavak alatt jelentkező demagógiát, meg kell mutatni, hogy azok az igazi kommunisták és hazafiak, akik az internacionalizmus talaján állnak, a többiek hazaárulók!

A II. világháború utáni márciusok közül bizonyára az 1957. évi volt a legszomorúbb a magyarság nagyobbik fele számára. Elevenen élt még a nemzet lelkében a szovjet hadsereg által kíméletlenül eltiport 1956. októberi–novemberi forradalom és szabadságharc minden öröme, győzelembe vetett hite és lelkesedése, de akkorra már sokkal inkább az elkerülhetetlen bukás okozta bánat és fájdalom.

– Két kérdésem – van nyomul be a söntésbe Dodi különösen derűs hangulatban, egy cetlit lobogtatva. Egy: mikor hazudik Bolgár György? Nem gyakran csak, ha kinyitja a száját, vágják rá egyszerre. Kettő: lesz még magyar népköztársaság? – Nem, nem soha – ugrik fel Csabi az ajtó előtti, cigiző hokedlira, mert csak Bródi Janónak hiányzik annyira Kun Béla és csapata, na meg Aratóéknak s ők, mint papír által bizonyítva vagyon, a megtestesült törpe minoritás. – De beszéljünk világosan, ezek évek óta azt hazudozzák, hogy ötszáz meg hatszázezer hallgatójuk van és amikor aláírást gyűjtenek, hogy miért szóljon ez a szar, akkor kiderül, hogy 3 azaz h á r o m e z e r aláírást sem tudnak összeszedni. És ettől én olyan boldog vagyok, mert most kiderült, hogy mégiscsak normális országban élünk, ahol nem dőlnek be minden jöttmentnek – fordítja komolyra a szót Ödi. Majd jobb kezével, mint egy porondmester középre inti Dodit. – Olvasd!

Kilóg a lóláb, mondják a Kiskopárban némely ügyek hallatán és még nyomatékul hozzáteszik: sőt még a ló egyéb szerve is kilóg a takaró alól. A Kiskopár nem arról híres, hogy benne egy egy mondás eredetét tiszteletben tartanák, sokkal inkább arról, hogy a gyanús eseteket sajátos módon értelmezi az intézmény közélettel foglalkozó közönsége.

Azért ez az ellenzék felháborító, síkhülyének nézik az embert, dohog Laci bácsi a Menzából hazatérőben: itt van például ez a Boldvai, a pénztáros, a szocialisták országgyűlési képviselője. Most az már nem is érdekelne, hogy a több mint 1000 négyzetméteres villáját miből építette Salgótarjánban a 3 ezer négyzetméteres telken, miközben vagyonnyilatkozata szerint a bruttó 440 ezer forintos képviselői fizetésen, valamint a 266 ezer forintos költségtérítési átalányon és a 115 ezer forintos szállásköltség-térítésen kívül nem volt egyéb jövedelme.