Ahhoz, hogy Torockó az ezredfordulóra az erdélyi magyar népi építészet egyik legértékesebb megmaradt gyöngyszemévé vált, furcsa módon a település életének két sajnálatos eseménye járult hozzá: az 1870-es tűzvész és 1880 után a vasbányászat megszűnése. Máig sem tisztázott, hogy a tűz gyújtogatás vagy a véletlen műve volt. Az a tény, hogy a piactér házai égtek le, ahol a legtehetősebb torockóiak laktak, gyújtogatásra utal. Az is biztos, hogy a hajdani, főleg fából épült, kémény nélküli házak hamar kigyulladtak. 1870 tavaszán Torockó szép piacterét üszkös gerendák és romok vették körül. Akkori feljegyzések szerint 40 ház égett le. Természetes, hogy mindenki anyagi lehetőségeihez mérten a lehető leghamarabb szerette volna újraépíteni otthonát, de látván a tűz pusztítását, féltek a fától, mint építőanyagtól, és házaik falát kőből rakták. Egyforma a házak magassága, és nagyjából a terjedelme is. Egyik építtető sem akart lemaradni a szomszédtól, de hivalkodni sem szeretett volna egy egészen más méretű vagy formájú épülettel.

Bajnai Gordon, a magyar polgárok felhatalmazása nélkül Brüsszelbe utazott. Senki nem kérte, senki nem hívta. Ment magától. Itthon pedig azt szeretné velünk elhitetni, hogy Magyarország érdekében lobbizott. Ám ismerjük őt, neki a magyarok érdeke soha nem számított. Azt is tudjuk róla, hogy abban a kormányban volt miniszter, amelyikről Gyurcsány állította, HAZUDTUNK REGGEL, ÉJJEL MEG ESTE.

A látszatra visszafogott, vékonydongájú, színtelen, súlytalan fickóról azt rebesgetik, hogy gátlástalan, erőszakos, nagyon is céltudatos, érzelem nélkül képes dönteni, csak az anyagi előny szerzésének lehetősége hozza tűzbe.

Miután Szindbádtól elbúcsúzott a Szentlélek téren, Otcsenás Péter folytatta útját a Fel! Támadunk! (korábbi nevén 8888-as) italboltba, ahol már várta őt megszokott baráti társasága, Bódi Dani alanyi költő és Hörcsög, a csapossá avanzsált birkózó.

Mialatt villamoson utazott a Hungária körúton, többször is szemet szúrtak neki a közelgő választási kampány rémséges mivoltát előre jelző óriásplakátok, melyeket a nyilvánvaló gyűlölethadjárat jegyében rendeltek meg izraeli sugallatra.

Az Amerikai Egyesült Államok hírszerzése szerint Oszama bin Laden, egy gazdag szaudi család sarja 1988-ban létrehozott egy, az egész világot behálózó, sejtekből álló terrorszervezetet. Hogy a történetnek legyen valami valóságalapja, a jól értesült mesélők hozzáteszik, hogy eredetileg éppen a CIA pénzelte bin Ladent az oroszok ellen.

2001. szeptember 11-én utasszállító repülőgépek repültek a World Trade Center ikertornyaiba. A hivatalos verzió szerint az Afganisztánban bujkáló Oszama bin Laden által működtetett terrorszervezet, az al-Kaida hajtotta végre az akciót.

A Hit gyülekezetének hetilapjában a Hetekben szenzációsnak szánt írás jelent meg a közelmúltban. Már a címe is kellően figyelemfelhívó: Hidegtálak és forró helyzetek: interjú az egykori III/III operatív tisztjével. A felvezető szöveg szerint ez a mostani az első alkalom, amikor a gépezet ilyen magas rangú hivatásos résztvevője szólal meg. A szenzációhajhász interjú készítője Szlazsánszky Ferenc, aki mindenképpen kiérdemelte, hogy megemlítsük legalább az ő nevét, ha már a „magas rangú” egykori operatív tiszt egyetlen feltételt szabott: inkognitója megőrzését. Célszerű még idézni a felvezető rész legelső félmondatát: A Fideszről jelentő belsőkörös aktivista… Már ebből is gyanítani lehet, hogy politikai indíttatású ez az interjú. Na, gondoltam, lesz itt majd nagy durranás, ha már a „magas rangú hivatásos” a nevét sem merte adni a mondandójához.

Csak nagyon nehezen nyugszanak a kedélyek a Nemzeti Színház igazgatói kinevezése körül. Jól jelzi ezt, hogy még szent Karácsony napján is jelentek meg vélemények az ország első számú teátrumának vezetőváltása kapcsán. Különösen tetszett az Alföldi és Vidnyánszky: két férfi egy pályán című „esetleírás”, amely az általam olvasottak közül egyértelműen a legjellemzőbb ebben a témában. A Zappe László tollából napvilágot látott írás, amely a Népszabadság online kiadásában jelent meg december 25-én, tökéletes példázata mindannak, ami kultúrpolitika kapcsán (is) a balliberális közgondolkodást jellemzi.

2012. október 23-án a Magyar Forradalom és Szabadságharc díszünnepségén, délután Budapesten, a Kossuth téren 400 ezer ember sereglett össze, hogy hitet tegyen a nemzet kormánya és politikája mellett. Itt adhatta elő Márai versét, a szót elcsendesítő 56-os mementót, a Mennyből az angyalt. És itt hallgathatta 400 ezer ember lélegzetvisszafojtva Csurka Lászlót. Nemcsak 400 ezren, hanem azok is, akik a tévén keresztül követték ezt a kivételesen nagy versmondást.

2006-ban jelent meg a kiváló szerzőpáros dokumentumkötete, a forrásszemelvények az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének tanulmányozásához a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó gondozásában. A két szerző már korábban is többször jelentetett meg közös kötetet, melyben kutatásaikat tették közzé; ilyen volt pl. a Kinek a forradalma? és a Mától kezdve lövünk című tanulmánykötetek. Ezek a szakirodalmak nagyrészt a most megjelent dokumentumkötetben publikált iratok alapján készültek. A benne szereplő iratok nem újonnan feltártak, hanem már az 1993-ban létrejött Történelmi Tényfeltáró Bizottság munkájában – melynek a két szerző is tagja volt – is nagy segítséget nyújtottak. Ez esetben ez a kötet egy hosszú kutatási folyamat lezárása. A könyv igen értékes iratokat tár az olvasók, az 1956-os forradalom iránt érdeklődök és a korszakot kutatók elé. A rendezőelv középpontjában a forradalom alatti és utáni erőszakszervezetek tevékenysége, a sortüzek, és néhány, a kádári megtorlási gépezetet bemutató per áll.

Lapzártakor érkezett a hír. Újabb lövöldözés történt az Amerikai Egyesült Államokban.

Az első jelentések szerint legalább három ember megsebesült a Lone Star College területén történt főiskolai lövöldözésben, kedden. A Houston Chronicle című újság honlapja szerint a lövések a könyvtár közelében dördültek el.

A hír hallatán eszembe jutott egy néhány héttel ezelőtti beszélgetés. Egy amerikai úrral beszélgettem, aki a művelt, egyetemet végzett keleti-parti amerikaiak jellegzetes kiejtésével és nagy elánnal ecsetelte, hogy a newtowni iskolában történt szörnyű lövöldözés ún. „false flag” volt. A false flag szó szerint, hamis zászlót jelent és egy haditengerészeti trükkre utal. A tengeri hadviselésben elfogadottnak számított, ha a támadó hajó kezdetben nem vonta fel a hadilobogót, hanem az ellenfelet megtévesztve békés szándékot színlelt. Innen származik a kifejezés és ma már minden megtévesztő katonai, sőt átvitt értelemben nem katonai akcióra is használják. Szóval az amerikai úr szerint a newtowni, ezen hasábokon is megírt lövöldözés ilyen megtévesztő katonai akció, false flag volt.