Talán a 10. évfordulóra készülhettek – ha készültek volna – a túrkevei tsz-lakodalom egykori jegyesei, későbbi házaspárjai. A jeles évfordulóról dokumentum műsort készítettem Vas István Zoltánnal a szolnoki rádióba. A Kossuth Rádiónak szántuk a munkát. A szolnoki rádió közölte a riport-dokumentumot, a Kossuth Rádió nem, mert azt mondták az ottani főnökök, hogy destruktív. A szép oldalát kell megfogni a dolognak – mondták az ottani döntnökök. A nevükre is emlékszem, de minek emlegetném őket? Rosszul tudták a történelmet.

„A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténete 1945–65 között” semmi szépet nem mutatott, csak pofonokat, aláírásokra kényszerítéseket és hazugságokat. A korszakról szóló dokumentumok végig hazugságról szóltak. E témakörben számos monográfiát és tanulmányt elolvashattam; semmirekellő dolgozatok voltak ezek.

„Arnold Simon, 1907, szódás, Baumchakl Ádám, 1905, földűves, Benkovits Stefán, 1886, földműves, Berger Anton, 1903, földbirtokos, Berger Anton, 1919, gazdálkodó,Berger Péter, 1908, földműves,Braun Anton, 1903, földműves, Braun Stefán, 1904, földműves, Csauser Pál, 1920, földműves, Czifra Miklós, 1911, gazdálkodó, Daninger Stefan 1897, földműves,Demmer Georg, 1895, földműves, Elmer Ádám, 1901, földbirtokos, Farkas József, 1924, béres, Fath Hans, 1910, földműves, Fath Stefan 1898, földműves, Feigl József 1883, földműves, Fritz Josef, 1914, földműves, Gauder Lőrinc, 1896, földműves, Gartner Peter, 1899, földműves, Gisinger Josef 1883, földműves,Haas András 1903, földműves, Hirmann Hans, 1905, földműves, Hirmann Konrad, 1907, földműves, Hofgesang Anton 1906, kovács, Horjung Anton 1899, földműves, Horjung Michael, 1924, földműves, Horjung Stefan, 1904, földműves,Katzenmajer Nikolas, 1904, földműves, Kelemen József, 1916, asztalos,Kern Georg, 1903, földbirtokos, Kling Anton, 1909, földműves, Lang Bernharnd , 1888, földműves” Néhányan az 1944-45-ben a szerb terroristák által kivégzett áldozatok közül. Sajnos a mai napig igen kevesen tudják azt Magyarországon, hogy milyen írtóhadjáratot végeztek a szerb partizánok a magyarokkal szemben.

Fekete szárú cseresznye,

Rabod lettem szép menyecske.

Ne bánj vélem, mint raboddal,

Hanem úgy, mint galamboddal.

Magas a torony teteje,

Juhaimnak nincs mezeje.

Juhaimnak zöld mező kell,

Magamnak szép szerető kell.

Akkor gyere mikor mondom,

Csizmád sarka ne kopogjon.

Réz sarkantyúd se peregjen,

Hogy az anyám fel ne keljen.

Már régen maga mögött hagyta a színház ezerszínű, csodálatos varázsvilágát, ám a darabban oly szépen elénekelt magyar nóta még mindig visszhangzott lelkében.

A szerző, Hunyady Sándor világa, Otcsenás Péter világa is volt. Otthonosan mozgott benne, talán azért, mert mindig törekedett arra, hogy egészen sajátos és csak rá érvényes viszonya legyen a hírlapírással. Olyasféle, amilyen lelki mesterének lehetett.

Tallósy uram labanc részen volt, s Huszt várának vala kapitánya. Huszt várát akkor erős fészeknek tarták, s a kuruc vezér igen szerette volna, ha Rédey Ferenc uram azt valahogy szépszerével bevette volna… Egyszer híre futamodik a környékben, hogy Tallósy uram nagybeteg, valami szörnyű ragadós nyavalya ütött ki rajta; senki sem mer az ágyához közelíteni.

– No, ha senki sem mer, hát majd merek én – mondta Rédey, s befogatva négylovas kocsijába, egyedül egy hajdú kíséretében áthajtott Huszt várába… Tallósy uram betegsége azért csak ment a maga útján. Tudjuk azt, hogy a beteg ember nyughatatlan, s ilyenkor akármi szert tanácsolnak neki, azokat mind meg akarja magán próbálni. Rédey uram pedig kifogyhatatlan volt a jótanács-adásban. Mintha valami kuruzsló asszonynál lett volna két esztendeig inaskodásban, úgy tudott ajánlani mindenféle tetemtoldót, ínnyújtót, angyalrúgta, ördögharapta gyökereket, kenőcsöket, liktáriumokat, hólyaghúzókat, az pedig, valahány, annyifelé lakó sógornál, komájánál, keresztfiánál volt expresse kapható, azokat az illetők mind maguk siettek elhozni, és személyesen gratulálni hozzájuk a beteg úrnak. A beteg úr pedig kezdte már magában számolgatni, hogy Rédey uram egy, a fia kettő, az orvos három, öccse, bátyja, sógora, komája, keresztfia nyolc; annak mindegyiknek kocsisa, hajdúja, az huszonnégy; idestova a beteglátogatók többen lesznek, mint maga a várőrség.

Egyszer már aztán csak kifúrta Tallósy uramnak az oldalát.

– Hallják kegyelmetek, én úgy veszem észre, hogy kegyelmetek már nagyon sokan lesznek itt a várban.

Rédey elmosolyodott.

–Én pedig azt hiszem, hogy már sokan is vagyunk. Nem megyünk mi innen el többet, uram.

Aki a legutóbbi európai parlamenti választásokon a Jobbikra voksolt, most szálljon magába. Hacsak nem Izrael-párti zsidó politikust – utóbbiból legalább kettőt – kívánt az EP-be juttatni. A Jobbik színeiben európai parlamenti képviselővé vált Szegedi Csanád ugyanis a következőket mondta éppen október 23-án: Palesztina sosem létezett a történelem során és a palesztin nép politikai projekció, amelynek hiányoznak az etnikai alapjai. Az egyetlen lehetőség a palesztin állam megteremtésére, ha a PFSZ megállapodik Izraellel, erre azonban nem hajlandó. Nem lenne szabad, hogy az EU-t tevékenységében ez egyáltalán befolyásolja. Az EU tévesen állítja, hogy Kelet-Jeruzsálem és a nyugati-part „megszállt palesztin terület”. A Palesztina Mandátum-szerződés előírja zárt zsidó települések létesítését Jeruzsálemben és a Jordán-folyótól nyugatra, azaz a nyugati-parton is. Az Izrael által létrehozott települések így nem mondanak ellent a nemzetközi jognak, csak az EU politikai és jogi határozatainak, amelyek így viszont ellentmondanak a nemzetközi jognak. Ismétlem, ebbe a vitába az EU-nak nem lenne szabad belemennie. Különösképpen azért nem, mert nincs igaza. Ashton tiltakozása az izraeli építkezések ellen alaptalan.

Mikor kilépett a művészbejáró ajtaján, valószínűtlenül keskennyé húzódott össze a Jókai utca, az éjszaka fényei elválasztották egymástól a valóság rétegeit és kamaszkori halálélménye néma árnyék módjára suhant utána.

Steinbeck Egerek és emberek című darabjában játszotta a félkegyelmű Lennie-t, aki barátjával vándormunkásként járja a farmokat, s előbb-utóbb mindenhonnan menekülniük kell, mert a herkulesi erejű Lennie bajt okoz; legvégül megöl egy asszonyt. A barátjának, George-nak nincs más választása, le kell lőnie, ellenkező esetben a bosszúszomjas parasztok verik agyon.

Itt nem lehet megélni. Nincs munka, vagy ha van, az keveset fizet. Rosszak a munkakörülmények. Sokat kell dolgozni. Bezzeg a Lajtán túl.

Nagyjából ezek a kivándorlás, a külföldi hosszú- vagy rövidtávú kitelepülés indokai. A kitelepülők elsődleges célországai Ausztria, Németország és Anglia, pontosabban az Egyesült Királyság, de lényegében bármely Uniós állam és az Egyesült Államok is gyakorta szóba jön.

A kitelepülők komoly nehézségekkel találják szembe magukat. Legtöbbjük nem vagy rosszul beszéli a célország nyelvét. Nincs szálláslehetőségük, legtöbbször megbízható kapcsolatok nélkül kezdenek a nagy kalandba.

Barsi Balázs ferences atya Beszédes képek c. könyve 2012-ben jelent meg a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium gondozásában. A szerkesztő, Keppel Dániel, a Kákonyi Asztrik Kortárs Galéria művészeti vezetője, a fülszövegben szeretettel ajánlja ezt a könyvet Tokár János ferences atyának, az esztergomi ferences gimnázium és kollégium igazgatójának, aki idén ünnepelte 55. születésnapját, és az iskola vezetésének 15 éves jubileumához érkezett. A 80 éves gimnázium és benne a 15 év eltörpülni látszik a történelem évszázadokat átölelő folyamában, mégis egy ember szűkre szabott életidejében jelentős szakasz. Egy egyházi iskola viharedzett hajóját kormányozni hittel és szeretettel többet jelent puszta társadalmi célok betöltésénél, a lelkek nevelésének és Istenhez emelésének gigászi küzdelmével párosul. Aki megérti ezt a nemes feladatot, az méltán kaphat elismerést diákjaitól és a vele együtt tevékenykedő munkatársaitól. Bona causa triumphat (a jó ügy diadalmaskodik) – tartja a latin mondás, és menynyire igaz ez akkor, ha Isten nagyobb dicsőségére történik – írta Keppel Dániel.

„A rabbi találkozik Grünnel:

– Igaz az Grün, hogy a Schwartz lányának udvarolsz?

– Igaz, rabbi.

– De hát neked feleséged van.

–Igaz rabbi, de már köhög...”

Morvai Krisztina rovásírásos táblát avat. Ki más avatna? A rovásírásos táblák fő avatója, Szegedi Csanád, már a lubavicsiekkel elmélkedik, hogy lehet-e zsidó az antiszemita zsidó. A lubavicsiek és elsősorban Köves Slomó főrabbi a választ is megtalálta: lehet. Morvai Krisztina is lehet rovástáblástól, piros-fehér-zöld kosztümöstől, maguk- és magunkfajtástól zsidó. Sőt, akár jó zsidó is.