A Betekintő, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának internetes folyóirata 2012. május 17-én kerekasztal-beszélgetést rendezett a Levéltár aulájában, Ügynökkérdés a tudományos történetírásban címmel. A meghívott beszélgetőpartnerek és a hallgatóság saját tapasztalataik alapján beszámoltak az állambiztonsági – ezen belül az ügynöki – iratok hazai kutathatóságáról, megpróbálták áttekinteni ennek az iratanyagnak a jellegzetességeit, forrásértékét, valamint a publikálás és a személyiségi jogvédelem érvényesülését.

A tartalom és az időzítés szempontjából nézve is rendkívül figyelemreméltó tanulmányt tett közzé a Magyartanárok Egyesülete. Nevezett egyesület éles bírálattal illette az új Nemzeti Alaptantervet (NAT), miután abban helyet kapott Wass Albert, Nyirő József és Szabó Dezső írói munkássága is.

Május 21-én délután ünnepélyes keretek között, vidám hangulatban került sor a Tokaji Borbarátnők legújabb adományának átadására Bodrogkisfaludon, a Faluházban. A nyolcadik Tokaji Borbarátnők Báljának bevételéből származó támogatást a bodrogkeresztúri Eötvös József Iskolasegítő Közalapítvány javára ajánlották fel a hölgyek. A 200.000 Ft-os adományt Kecskés János az alapítvány elnöke vette át.

Május 9-én a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Történettudományi Intézete és a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola Történelem Tanszéke egésznapos tudományos konferenciát rendezett a KRE Bölcsészettudományi Karán Klebelsberg Kuno gróf halálának 80. évfordulója alkalmából. Az előadók egyetértettek abban, hogy gróf Klebelsberg Kuno a két világháború közti magyar történelem nagy formátumú politikusa, a magyar kultúra határozott kezű irányítója és közoktatás egyik legnagyobb megreformálója volt. Ő volt, aki megszervezte a mintegy ötezer népiskola építését, kiépítette a tanyai iskolák hálózatát, lerakta a szegedi egyetem alapjait, létrehozta a Testnevelési Főiskolát, megépíttette a debreceni, pécsi, szegedi egyetemeket, Tihanyban Biológiai Kutatóintézetet nyitott, a tudósképzés korszerűsítése érdekében felállította a bécsi, berlini és római kultúrközpontokban működő Collegium Hungaricumokat.

A fegyvertartás szabályai nem érintenek sok embert, tulajdonképpen ma néhány szűk csoport: a vadászok, a sportlövők, az önvédelmi fegyvert tartók és a hivatalból fegyvert viselők érdeklődésére tarthat számot. A fegyvertartók száma nem éri el a 250 ezret. A fegyvertörvény régóta várt módosítása mégis a közérdeklődés középpontjába került. Maga az eljárás annyira tipikus, hogy muszáj a teljes témakörrel is foglalkoznom.

Mindenkit kiperelek a vagyonából, mert az én tisztességem, hírnevem megfizethetetlenül sokat ér, ja meg a becsületem, nem úgy, mint a tényfeltáróké, akik ellopták a szakdolgozatomat.

Vörös fej, kidagadó nyaki erek. Széles kaszáló mozdulatok és kusza szemmozgás kíséretében ordít a színpadon Jemelján, a bohóc, ahogy egykori tanára nevezte el az orosz nyelvű képes nyelvmester alapján Fleto Fletonovics Jemeljánnak Gyurcsány Ferencet, akit valami máig megmagyarázhatatlan okból sikerült Ron Werber izraeli kampányszakembernek a nyakunkra hozni. A Demokratikus Koalíció nevű párt elnökeként rángatja magát szinte önkívületi állapotban, s a színpad előtt – Debreczeni József valamikori közíró, Bauer Tamás SZDSZ-es, a körmös Bauer fia, P. Szűcs Julianna, a Mozgó Világ c. pártkiadvány főszerkesztője és a finom külsejű és tapintatos modorú Vadai Ágnes élcsápol neki alant.

Dobrev Klárát nem látni.

Érdekes módon elkerülték a jelentős szakmai kitüntetések. Amíg a hozzá hasonló pályaívet befutó kortársai szinte mind érdemes és kiváló művészek lettek, sokakat Jászai- és Kossuth-díjjal is kitüntettek, néhányan pedig a Nemzet Színészévé avanzsáltak, Bujtor Istvánnak mindössze egy Balázs Béla-díjat ítéltek oda a döntnökök, 1979-ben. Tehetsége alapján több elismerést érdemelt volna. Talán személye valamiért szálka volt a korifeusok szemében? Ki tudja? Kitüntetések ide vagy oda, a színészek leglényegesebb ítélőszéke, a közönség nagyon szerette Bujtort. Filmjei máig a legnépszerűbbek közé tartoznak.

Domonkos László nagy elhatározásra jutott, amikor belefogott egy Csurka-könyv megírásába, még az író, a politikus Csurka István életében. Nem is azért, mert merészség kellett a folyton támadott, a százszor kiátkozott “Nehézfiú” ilyen nyílt és ilyen arányú vállalásához. Inkább azért, mert hatalmas az életmű, nagy formátumú a személyiség és amikor a szerző elkezdte a munkát, nem tudhatta, hogy mi következik még, mi készül még az írói műhelyben és hogy mi jöhet még az ember életében, amivel pedig egy megírandó életrajz során számolni kellene. Vagyis, a könyv, mire elkészül, máris hiányos lesz. A sors azonban úgy intézkedett, hogy még el sem készült egészen a könyv, Csurka István egy hajnalon eltávozott az élők sorából, Domonkos László pedig a temetésén búcsúzhatott tőle, nem sokkal az előtt, hogy készülő könyvét lezárta volna.

Akkor most hol is vannak a diplomamunkák? Az eleddig hatalmas pofával Schmitten röhögő senkiházik kushadnak. Idáig az volt a poén, hogy Schmitt Pál másolt, most az, hogy nehogy már a 20 évvel ezelőtti diplomamunkákat kelljen bizonygatni. Az úgynevezett liberális sajtóorgánumok két hét alatt saját karikatúráikká váltak. A nagy leleplező HVG elcsendesült, Gavra Gábor hosszas és nyelvi leleményben, valamint beszédtechnikai bravúrokban nem bővelkedő magyarázkodásokat végzett az ATV-ben és a Klubrádióban. A sztori a rejtélyes kommentelőről, aki rendszeresen hozzászólt a HVG online cikkeihez és kikurkászta Schmitt dolgozatát, valahogy kifejtést igényel. Az őőőő, áááá, őőőő jellegű magyarázkodás lényege, hogy ők és személyében Gavra Gábor annyira független, hogy semmilyen politikai szándékuk sem volt az anyag megjelentetésé-vel. Látszik, komolyan el akarja hitetni, hogy a 99 százalékban hülyeségeket író kommentelők egyikének közlése felkelti a HVG érdeklődését. Komolyan el akarja hitetni, hogy egyáltalán nem akarták megbuktatni Schmittet, csak hát az újságíró szakma ilyen.