Morvai Krisztina tisztázásra szorul. A tisztázás elvégzését Vona Gábor vállalta. Vona szerint a sajtó kreált ügyet Morvai Krisztina és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) közötti közeledésből. Mit is jelent ez pontosan?

Az FPÖ Európa legütőképesebb radikális pártja. Ha ma lennének a választások Ausztriában, akkor feltehetőleg Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt elnöke alakíthatna kormányt. Ezzel megismételné a korábbi, gyanús körülmények között meghalt elnök, Jörg Haider bravúrját. Haider a liberális alapállású FPÖ-ből szűk évtized alatt jobboldali radikális pártot faragott. Igaz, közben sajátos kapcsolatokat volt kénytelen kialakítani, mondjuk a most végnapjaiban pusztító Kadhafival üzletelt, majd el is hagyta a pártot. Haider, ez a jóvágású fiatalos tiroli, nyíltan vállalta a német-osztrák hagyományokat, ezen belül azt a huszonvalahány évet is, mely 1923-mal kezdődött. Haider Hitlert és a náci Németországot többször elítélte, de nem tagadta meg mindenestül a második világháború előtti német és osztrák történelmet, ahogy ez egy kormányvárományos politikustól elvárható volt.

2010 decembere óta egy lényegében megmagyarázhatatlan folyamat tombol a Földközi-tenger területén. A jelenséget most szándékosan nem tisztán politikai oldalról vizsgálom, annak ellenére, hogy a politikai vetület egyértelmű.

2010 decemberében egy utcai árus, miután a hatóság emberei megalázták és megverték, holott csak a munkáját akarta végezni, felgyújtotta magát Tunéziában. Tareq al-Tayyib Muhammad Bouazizi (képen) halála egy a mai napig megmagyarázhatatlan forradalom és polgárháború-hullámot indított el a Földközi-tenger észak-afrikai partjai mentén.

Magát az Arab Tavasznak elnevezett eseménysort már annyiszor elemezték, és annyiszor hagytak hiányérzetet a tisztán politikai alapú elemzések maguk mögött, hogy valami másfelé kell fordulnunk. Bár ezeken a hasábokon is rámutattunk, hogy a közösségi oldalak, ezen belül a Facebook szerepét és annak titkosszolgálati hátterét még mindig nem dolgozták fel megfelelő mélységig az események kiváltó okai között, most fordítsuk tekintetünket a Földközi-tenger térképe felé.

Vona Gábor levelet írt Heinz-Christian (HC) Strachénak, az osztrák FPÖ elnökének. A levél azt kifogásolja, hogy Strache szélsőségesnek nevezte a Jobbikot. Vona kéri az FPÖ elnökét a jó kapcsolatra hivatkozva, hogy vonja vissza állítását és továbbra is működjenek együtt.

Az ügy előzménye, hogy az osztrák FPÖ, a flamand (Belgium) Vlaams Belang, a litván Rend és Igazság párt, a Svéd Demokraták elnevezésű párt, a német „Dühös Polgárok”, illetve Morvai Krisztina létrehozták az Európai Szövetség a Szabadságért elnevezésű páneurópai politikai pártot. A párt megalakításához tavaly kezdtek hozzá. Ennek megfelelően tavaly decemberben HC Strache az FPÖ, Filip Dewinter a Vlaams Belang és Kent Ekherot a Svéd Demokraták részéről látogatást tettek Izraelben, ahol megcsodálták a telepeseket, a Jad Vasem múzeumot, valamint a knesszetet és több alkalommal Izrael politikája mellett foglaltak állást.

A Mol-csoport árbevétele 4.298,7 Mrd Ft volt 2010-ben. Összehasonlításul: a bruttó hazai termék, azaz a GDP nagyságrendileg 27 ezer milliárd forintot tett ki ugyanebben az évben. Azaz a Mol árbevétele nagyjából a GDP hatoda. Felfoghatatlanul nagy összegek ezek. Az Orbán-kormány idén májusban visszaszerezte a hatalmas értékű vállalatcsoportot hazánknak. Június közepén feltűnően nagy részvénymozgás indult a Mol papírjaival, miközben a sajtó, ezen belül elsősorban a Népszabadság folyamatosan Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató esetleges horvátországi büntetőügyét sulykolta. Ennek megfelelően a Mol részvényei zuhanásnak indultak.

„Bizonyára leírtam már e naplóban, hogy a magyar irodalomban engem főként a zsidók bántottak”

„Nem akartam író lenni. Minden egyébbel megpróbálkoztam, csak hogy ne kelljen írónak lennem. Nyelvész voltam, vízipólózó, sportoló, edző akartam lenni, tanár. Életem egy szomorú szakaszában még kereskedő is voltam, meg tisztviselő, dramaturg, lektor, minden, csak író nem. Nem akartam Karinthy Frigyes fia lenni.”

Az írói zsenialitása dacára állandóan egzisztenciális gondokkal küzdő, a halálos betegség árnyékában létező Karinthy Frigyes és az akaratos, hisztériás édesanya, Bőhm Aranka fiaként felnőni egyszerre lehetett menny és pokol az ifjú Karinthy Ferenc számára. Alighogy kilépett a kamaszkorból, a második világháború kellős közepén találta magát, olyan történelmi változások küszöbén, amelyek Magyarországon hamarosan felszámolják a polgári létet. Addig nem kellett mást tennie, mint elkísérnie apját a Hadik vagy a New York kávéházba és testközelből láthatta az akkori irodalmi élet színe-javát. A családot egymás után érő tragédiák, az édesapa halála 1938-ban, egyben egy korszak végét is jelentette, lezárult az „aranykor”, melynek hiánya Karinthy Ferenchez hasonlóan sok induló alkotó lelkében hagyott űrt. Bőhm Aranka elutazott Amerikába, ahonnét hosszú, elkeseredett leveleket írt a fiának, aki nem ment utána.

Vagy egy-egy buszmegállóban, vagy a Skála-piacon szoktam találkozni Sándor Gyurival. Ezek a találkozások tüneményesek. Ha a piacon jön össze a találkozás, nem telik bele semmi perc, embergyűrű vesz körül bennünket. Sándor Gyurit ismerik az emberek. Hangos szóval előadást tart nekem, de tudja, hogy a közönség figyeli őt. Nagyokat kacagunk, és megy a duma. Gyurit régről ismerem, és régről nagyon kedvelem. Amikor a televízióban a kandikamerája elindult, csendet rendeltem el házam tájékán, mert figyelni akartam az előadást.

A telefon vagy az internet használata a fejlett országokban – sőt néhány fejletlenben is – az átlagember számára elérhető. Hovatovább a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált. Oda jutottunk, hogy mobiltelefon nélkül bajos munkát találni, vállalkozni, vagy akárcsak a családi kapcsolatokat fenntartani. Hogy a mobiltelefon jelentette állandó elérhetőség és készültség az életminőségünket javítja, avagy éppen rontja, az más kérdés, de tény: sokunk el sem tudja képzelni az életét rádiótelefon nélkül.

A folyamat a nyolcvanas évek elején indult és bár a nem helyhez kötött telefon iránti igény nyilvánvaló, tisztán üzleti alapon nem valószínű, hogy a telefónia forradalma bekövetkezett volna. A mobilhálózatok kiépítése – főleg Európában – hatalmas állami támogatás mellett történt. Magyarországon a Magyar Postából kiszervezett MATÁV kapta meg a konceszsziós jogokat. A Matáv lényegében a Deutsche Telekom (DT) tulajdonába került és azon túl, hogy a vonalas hálózat túlnyomó részét megszerezte, a mobil- és internethálózatok területén is a legelőnyösebb pozícióba került. A 875 millió dolláros vételár egy ország távközlési hálózatáért igazán nem tekinthető soknak, igaz a tranzakció nem a DT-nek, sokkal inkább az aprópénzért mindent elherdáló hatalomnak róható fel. Nem egy közéleti ember gazdagodott meg az állami vagyon elherdálása közben.

Június második hetében különleges módon, két egynapos konferencia keretében gazdagodtak a lengyel–magyar kulturális kapcsolatok. A Széchenyi Alapítvány, a Széchenyi Társaság és az Országos Széchenyi Kör által szervezett tanácskozásokon Széchenyiek és Zamoyskiak: közös célok, érdekek, értékek címmel a reformkor magyar és lengyel gondolkodóit, életműveiket, máig ható gondolataikat hozták közelebb az érdeklődő közönséghez. E rendezvények a magyar Európai Uniós elnökség féléves időszakának végén, a lengyel elnökség kezdete előtt a két nép ezer esztendeje tartó, példamutatóan baráti kapcsolatát is jelképezték. A konferencia első napjára június 6-án került sor a délkelet lengyelországi Zamosc városában, ahol elsősorban a magyar gondolkodókról hangzottak el előadások, szép számú lengyel hallgatóságnak. A második napot június 9-én rendezték Esztergomban, a Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központban.

Kónya Péter a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke és a „Sztrájkbizottság volt elnöke” kedden bejelentette a bohócforradalom kezdetét. A megmozdulás nem titkoltan politikai célt szolgál. Mégpedig, hogy a megjelenő katonák és rendőrök megvonják a Fidesz–KDNP-re tavaly leadott szavazatokat. Ezt ugyebár semmiféle más módon nem lehet megtenni, mint puccsal, fegyveres erőszakkal. Annak ellenére, hogy a bejelentés egyelőre inkább valami félresikerült gegnek tűnik, a fenyegetést mégsem lehet félvállról venni.