2011. május 15. vasárnap, 19:37
adminisztrátor
40 évvel ezelőtt, 1971-ben készült el Duray Miklós első kötetének, a Kutyaszorítónak a kéziratával, melyet az USA-ban adott ki Püski Sándor 1983-ban. A könyvhöz, amely Duray életének 12.250 napját dolgozza fel, Csoóri Sándor írta a bevezetőt. Miután Csurka megismerte Csoóri írását, elképedve tapasztalta, hogy annak minden sorával és szavával egyetért. Tisztán látta, hogy igazságtalanul és méltatlanul érte a megbélyegzés Csoóri Sándort, éppen ezért 1983. június 20-án kelt és Hubay Miklóshoz, a Ma-gyar Írók Szövetségének elnökéhez címzett levelében bejelentette, hogy lemond elnökségi tagságáról, és ki is lép a szervezetből.
„1983-ban a magyar állampártot és hű kiszolgálóit mélységesen felháborította a tény, hogy Csoóri Sándor, a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja előszót írt a Kutyaszorítóhoz. A kamerák és Aczél elvtárs előtt hajbókoló Hajdú Jánostól, az MTV A hét c. műsorának akkori főszerkesztőjétől érkezett a legvehemensebb támadás. Az ügy politikai lezárása akkor történt, amikor 1983. június 17-én a művelődési miniszter szabálytalanul összehívta az Írószövetség elnökségi ülését. Köpeczi Béla miniszter aznap kihirdette a szankciókat: Csoóri nem utazhat külföldre az Írószövetség képviseletében, delegáció tagjaként sem, továbbá szigorúan ellenőrzik, ne közölhessen olyan politikai vonatkozású írásokat, amelyekkel az ország érdekeit sértené. Nyilvánvaló, hogy ezek a szankciók csak arra szolgáltak, hogy a politika elhatárolja magát Csoóri előszavától, melyben ez is olvasható: „A be nem avatkozás – mármint a kisebbségek ügyébe való be nem avatkozás – szent elvének a jóváhagyásában mindkét Európán kívüli nagyhatalmat komoly felelősség terheli: Amerikát és a Szovjet-uniót egyaránt. Az elsőt a jóhiszemű dilettantizmusa, a másodikat a harsány és igézetes, de hamisításon nyugvó internacionalizmusa miatt.” A miniszteri ismertetés idején még senki sem ismerte a szóban forgó írást, Köpeczi kiragadott idézeteiből pedig a legnagyobb jóhiszeműséggel sem lehetett érdemi véleményt alkotni az ügyről. Mindazonáltal az elnökség egyes tagjai, köztük Csurka István is, megfogalmazták kételyeiket és sajnálkozásuknak adtak kifejezést, de egyenes tiltakozásra nem került sor. Végül is a miniszter vitára sem adott alkalmat, úgy közölte döntését. Miután Csurka megismerte Csoóri írását, elképedve tapasztalta, hogy annak minden sorával és szavával egyet tud érteni. Tisztán látta, hogy igazságtalanul és méltatlanul érte a megbélyegzés Csoóri Sándort, éppen ezért 1983. június 20-án kelt és Hubay Miklóshoz, a Magyar Írók Szövetségének elnökéhez címzett levelében bejelentette, hogy lemond elnökségi tagságáról, és ki is lép a szervezetből. E jelentős elhatározást megindokló, súlyos érvekkel teli levél, amit nevezhetünk értekezésnek is, egyfajta feltárása és leleplezése volt a hazugságokra épülő kései Kádár-rendszernek. Az már csak a hab a tortán, hogy nem kis arányban azok vezetik ma is ezt az országot (az írás a Medgyessy-kormány idején készült – szerk.), akik ellen Csurka István ezt a levelet megírta. Végül is 1983-ban a népszerű drámaíró hagyta magát rábeszélni, s nem lépett ki az Írószövetségből. Három év múlva már az elvtársak utasítására zárták ki, aztán jött a szilencium, de mindez már Monor után – ahol Csurka István kimondta, hogy 1956-ban forradalom volt, és hogy az utána következő megtorlásoknak és a Kádár-rendszer egészének köszönhetően alakult ki az a válság, amelybe zuhantunk, s a magyar társadalomnak a Kádár-rendszerben nincs jövője – és Lakitelek előtt egy évvel történik.” – írja Duray Miklós, de valószínűleg nem tudja, hogy Hajdú Jánosnál voltak aljasabbak a politikai színtéren. Ennek alátámasztására közöljük Ungvári Tamás levelét, amelyet Agárdi Péter elvtársnak, az MSZMP KB munkatársának írt az ügy kapcsán.
Bővebben...
|
2011. május 15. vasárnap, 19:15
Szőcs Zoltán
Szabó Dezső önéletírásának vaskos köteteit lapozgatva végzetszerűen, újra felidéződött bennem a korábban már olvasott, de persze elfelejtett beszélgetése gimnáziumi tanártársával, az öregedő Schmidt Rájmunddal, aki hosszú éveken át írogatta cikkeit a Nyelvőrbe – ki tudja miért – Vasverő Rájmund név alatt. (Írásai ma is visszakereshetők). Kicsi a világ, a két egykor székesfehérvári tanár Párizs lüktető forgatagában futott bele egymásba, és azonnal érzékelhető volt: Schmidt tanár urat kozmikus méretű szomorúság lengi be. Nem is tagadta: meghalni készül, bár nem egészen úgy, ahogyan azt kamasz öngyilkosjelöltek vagy krónikus depressziósok éveken át készítgetik elő maguknak. Nem. Sőt, mondhatnám, hogy Schmidt tanár úr nem is magánhalálra készült, azt szívesen elkerülte volna, hanem egy olyanra, amely a totális nemzethalált követően elkerülhetetlen.
Bővebben...
2011. május 09. hétfő, 20:59
Zsille Gábor
Európa egyik leghosszabb, négynapos hétvégéjét tartották Lengyelországban. A naptár szeszélyének is köszönhetően e napokra négy ünnep esett. Vasárnapra, vagyis május elsejére három: a munka ünnepe és anyák napja (május első vasárnapja) jelentőségét elhomályosította II. János Pál pápa római boldoggá avatása. Kedden, május harmadikán pedig Lengyelország nemzeti ünnepét ülték, az ország 1791-ben született alkotmányára emlékezve.
Bővebben...
2011. május 09. hétfő, 20:58
Szőcs Zoltán
Sokat rágódom azon, hogy mi az, ami miatt csak értelmem fogadja el a Fidesz politikáját, szeretetem kevésbé. Tény, hogy messze vagyok attól, hogy azonosuljak ezzel a párttal, nemegyszer puszta támogatásuk is erőfeszítésembe kerül. Hálás vagyok nekik, hogy újalkotmányunk az Isten szóval kezdődik, hogy nemzetünk keresztény alapozását kiemelték, hogy a Szent Koronát, a Himnuszt és a Magyarország nevet visszaállították méltó közjogi helyére. (Gyanítom, mindezekben a koalíciós KDNP-nek kiemelt szerepe volt.) Nagyobb- részt osztom az elszakított részeken élő magyarokért tett erőfeszítéseiket is. Ugyanakkor képtelen vagyok nem észrevenni, hogy a keresztényi elem látványos felmutatása mellett, olyan haszonelvű társadalmi értékrend kezd megteremtődni, amilyen már nagyon régen nem volt. Pedig e két minőség nem elegyíthető egymással. Lassan semminek sincs társadalmi létjogosultsága, ami nem hoz költségvetési hasznot, ami nem segíti elő a legfőbb célkitűzést, az államadósság radikális csökkentését. A napokban a kormányfő beszédet tartott a magyar fogorvosok előtt, személyesen közölve velük a jó hírt: a szakma „nagy tömést kap”, azaz 30 milliárd forintot arra a célra, hogy a nyugat-magyarországi „fogászati turizmus” – vagyis a fogpótlásaikat a nálunk olcsóbban csináltató osztrák és német háziasszonyok – ellátási színvonalát emelhessék. Már megint az osztrákok és a németek, irgalmazó Isten, de régi, karcos, recsegő lemez ez: a kuruc befektet, a labanc arat emberemlékezet óta! De miért is nem a hazai fogászati ellátás kapta ezt a jelentős pénzt, amikor statisztikákkal bizonyítható a tény: Európában itt van a legtöbb elhanyagolt fogsor? Persze tudom én is, e kérdés túl szónoki volt, hiszen az osztrák beteg euróban fizet, és az így begyűjtött haszon mehet a hitelezőknek.
Bővebben...
2011. május 09. hétfő, 20:57
Szilvia
Szégyellem magam most is, mondta a filozófus, de férjemnek akartam segíteni, amikor hűségnyilatkozatot írt az MSZMP-nek. „Nem nagyot hazudtam, csak kicsit”. 2011. április 23-án jelent meg Hankiss Ágnes kutatómunkája eredményeként egy 1959-ben írt levél, Heller Ágnes aláírásával, melyben az MSZMP Központi Bizottságának útmutatását kéri saját munkássága vonatkozásában. A levélről kijelentette – Egy ilyen rágalomnak nem tulajdonítok különösebben nagy jelentőséget, méltóságomon alulinak tartom, hogy beszéljek valamiről, amiről nem is szabadna beszélni, hiszen az egész életem mutatja, hogy ez az egész hazugság. Mi az istennek mentegetőzzek?- Nem is akarom tisztázni. A levelet nem én írtam, de ezt bizonyítani nem tudom. Egyetlen dolgot tudok elmondani ezzel kapcsolatban, mégpedig azt, hogy akik ismertek, azok tudják, hogy mi volt a véleményem 1956-ról. A legpiszkosabb rágalom, hogy helyeseltem volna a megtorlásokat.. – Az utolsó két és fél bekezdést, összesen egy oldalt írtam abból az ötoldalas szövegből, amelyet közöltek. Ettől függetlenül tudom, hogy mi van benne. Szégyelltem magamat már akkor is miatta, és szégyellem magam most is. A levél megszületése után el is szaladtam Lukács Györgyhöz, és bőgtem nála, és eldöntöttem, hogy el fogok válni a férjemtől. Akkor én 28-29 éves voltam, most, 82 éves fejjel ezt kell magyaráznom?! Engem kirúgtak az egyetemről, és 1990-ig be sem tehettem oda a lábam, ’59-től öt évre eltiltottak a publikálástól is. Azok, akik ezt a levelet közölték és kikutatták, talán más dokumentumokat is közölhettek volna velem kapcsolatban. Hát tessék…
Bővebben...
2011. május 01. vasárnap, 08:54
Kovács Attila
Éppen negyedszázada annak, hogy felrobbant a csernobili atomerőmű négyes számú reaktora. A történelem eddigi legnagyobb atombalesetét emberi mulasztás, egy előkészítetlen és felelőtlenül levezényelt kísérlet idézte elő.
1986. április 25-én délután azt szerették volna kipróbálni, hogy egy esetleges áramkimaradás esetén a tartalékrendszer képes-e ellátni a reaktorblokk hűtését. Április 26-án kora hajnalban az erőmű több, operátori minőségben dolgozó munkatársa szerette volna leállítani a kísérletet, feletteseik annak folytatására adtak utasítást. Ezután a hűtővíz kémiai reakcióba lépett az uránrudakat burkoló cirkónium-ötvözettel, ami hidrogént termelt. A gyúlékony hidrogén – keveredve a szén-monoxiddal és a külső levegő oxigénjével – felrobbant.
A Csernobil szomszédságában fekvő, negyvenháromezer lakosú Pripjaty városa – valamint a reaktor harminc kilométeres körzetében fekvő más települések – evakuálását csak másfél nappal később kezdték meg, holott a városban a radioaktív sugárzás mértéke a robbanás napjának estén a normál érték hatszázezerszeresére nőtt. A közelgő május 1-je miatt – a szovjet hatóságok semminemű kommünikét, tájékoztatást nem adtak ki. A katasztrófa színhelyétől 1600 kilométerre, északnyugatra fekvő, svédországi Fosmark városának atomerőműje észlelte és jelentette elsőként a világnak, hogy a Szovjetunió felől radioaktivitás érkezik Svédország fölé. A térség felett elrepülő kémműholdak felfedezték a reaktoron tátongó rést, valamint az abból kiáramló hőt is. Ezután már nem lehetett tovább titkolózni, így a TASZSZ szovjet hírügynökség is kiadott egy jelentést, de az még mindig szűkszavú volt.
A mentésben részt vevők közül sokan halálos sugárterhelést kaptak, akik pedig túl is élték, egész hátralévő életükben hordozták – vagy hordozzák még most is – annak jelét, hogy ott jártak.
Bővebben...
2011. április 25. hétfő, 20:50
Medveczky Attila
Április 16-án Nagymegyeren tartotta tisztújító kongresszusát a Magyar Koalíció Pártja (MKP), amire a Magyar Fórum szerkesztősége is meghívást kapott. A küldöttek ismét bizalmat szavaztak Berényi Józsefnek az országos elnöki tisztségben, illetve Bárdos Gyulának, mint az MKP Országos Tanácsa elnökének.
Az MKP szakmai alelnökei: Farkas Iván - gazdaság, régiófejlesztés, Őry Péter – önkormányzat, Szigeti László - oktatás, kultúra, Németh Gabriella - szociális ügyek, család, egészségügy, Miklós László - mezőgazdaság, környezetvédelem. Elnökségi tagok: Csáky Pál (Pozsony megye), Hájos Zoltán (Nagyszombat megye), Stubendek László (Nyitra megye), Auxt Ferenc (Besztercebánya megye), Csúsz Péter (Besztercebánya megye), Mihók Gábor (Kassa megye), Papp Andrea (Kassa megye). Az Európai Parlamentből Mészáros Alajos is tagja az MKP Országos Elnökségének.
Bővebben...
2011. április 17. vasárnap, 17:23
Borbély László
„Egymillió gyermeket neveltem fel” – jegyezte meg egyszer tréfálkozva Csukás István író, költő, és ebben nincs semmi túlzás, hiszen mára ennél sokkal többre tehető azoknak a száma, akiknek fontos és örömteli gyermekkori élménye az alkotó mesevilágával való találkozás.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy boldog gyermekéveim egybeesnek a hazai meseirodalom egyik aranykorának számító időszakkal. A meseírás a hatvanas évektől egzisztenciális kérdést jelentett, ez volt az a terület, ahol a pártállam által ellehetetlenített vagy száműzött írók és költők otthonra leltek. Nagynevű szerzők törték a fejüket korgó gyomorral, egy-egy szimpla mellett a Hungária Kávéházban vagy másutt a gyerekeknek szóló történeteken. A meseírás sokak számára jelentett egzisztenciális menedéket, ám leginkább azok lettek gazdagabbak tőle, akiknek szüleik vagy nagyszüleik megvették az újdonsült műveket. (Az akkori könyvárak nevetségesen alacsonyak voltak a maiakhoz képest.) Ebbe a pezsgő szellemi közegbe robbant bele a hatvanas évek közepén Csukás István, akinek már a megjelenése is olyan, mintha mesehős lenne.
Bővebben...
2011. április 17. vasárnap, 17:20
Győri Béla
Ez a könyv olyan, mint egy Petőfi-vers. A János vitéz első tíz sorából megtudjuk, hol történik János vitéz és Iluska találkozása, a Tisza-parton, az ég magasságában a hatalmas nap ontja sugarait, lent a parton Jancsi és Iluska, ahol megjelenik a gonosz mostoha. Mindent tudunk az első tíz sorból: hol vagyunk, kikkel találkozunk. Talán csak a francia király hiányzik a felsorolásból, mint László Gyula könyvéből Hunfalvy, aki ideológiai alapon foglalkozott az osztrákok akaratában a magyarok őstörténetével.
László Gyula nem szentel tíz sort Hunfalvynak, mindössze két sorral intézi el elegánsan a korszak furcsa ideológusát. A Góg és Magóg népe című könyv bevezetőjében minden ott van. Ott vannak az őseink, azok földje, és a történelem minden fontos szereplője. A magyarok őstörténetének minden nagysága.
László Gyula tanár úr rögtön a bevezetőben leszögezi:
„Szcitiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Magóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól… Az embereket, akik rajta laknak, közönségesen dentű-mogyereknek nevezik a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem viselték… Szcitiának első királya Magóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Magóg királyról nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király… Hosszú idő múlva ugyanazon Magóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, kinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottjai…”
Bővebben...
2011. április 17. vasárnap, 17:18
adminisztrátor
Nem találkoztam személyesen soha Meggyes Tamással, Esztergom volt polgármesterével, de ha valaki ellen MSZP–SZDSZ-vezetéssel jobbikos elempés mellérendeléssel ilyen sodró erejű médiakampány indul, gyanakodni kezdek.
Jól emlékszem még, Esztergomban a szokásosnál is bonyolultabb helyzetben volt a MIÉP. Fura alakok kerültek közénk. Hajthatatlanok és hajlíthatatlanok. Permanens háborút folytattak mindaddig, amíg az utolsó tag is el nem menekült a pártból. Valakik mindig két táborra osztották tagjainkat. Utoljára az MDF-ből átigazolt kórházi szülészorvos verekedett össze a Fideszt megjárt piaci fehérneműárussal, s most ők egységben támogatják Tétényi Évát. Azt híresztelik a médiacsatározásban túlságosan is profinak látszó hölgyről, hogy vallásos gyökerei vannak. Ha ez igaz lenne, és őszintének hihetnénk, most Húsvét közeleg, nem a megbékélésre kellene törekednie? Nem neki kellene kezdeményeznie, hiszen az ő kezében vannak az ütőkártyák? Hogyhogy nem akar a háborúnak véget vetni, és a múltra fátylat borítani? Normális dolog az, hogy a polgármesteri szék elnyerésekor úgy ünnepeltette magát, hogy a Széchenyi téren felállított színpadon megtapostatta az előző polgármester, Meggyes Tamás plakátképeit? Azóta a városháza előtt felállíttatott egy méretes kivetítőt, körötte egy csomó félig részeg őrjöngő, s ezek nyilván itallal megfizetve ordítoznak, ha valaki felszólal a Fidesz oldalán. Személyesen megtapasztalhatja bárki az ordítozást, szagolhatja a résztvevők alkoholos leheletét. Milyen polgármester az, aki ezt a csürhét tartja a legfőbb támogatójának? Milyen kompromisszumképessége van egy ilyen embernek? És hol van a politikai intelligenciája? Az öntömjénezésben első osztályú, ezt bárki tanúsíthatja.
Bővebben...
|
|
