Bolond lyukból bolond szél fúj, és ezt a bolond lyukat jó negyven éve így nevezik: USA. Még öt évvel ezelőtt olvastam a Magyar Nemzetben Molnár Tamás egy figyelmeztetését: - „Véleményem szerint az európaiak teljesen hibásan gondolják együttműködésnek az Amerika – Európa kapcsolat alapját. Azt hiszik, hogy megismétlődik ugyanaz, ami már megtörtént az első és második világháború kirobbanása után. Európa azt hiszi, hogy ha valami nagy baj érné, akkor Amerika most is megvédené.” (MN 2006. jún. 3.). Ezt követően a professzor kifejti, hogy Európában nem szövetségest lát az USA, hanem egy mindennap jelentéktelenebbé váló, „már felszámolt riválist”. Aztán kifejti azt is, hogy ezen buzgólkodás mentén, az Egyesült Államok diplomáciája miért áll teljes vállszélességgel a szabad demokrata párt mögött. (Ez utóbbi párt, a Spitz-Ságvári-hagyományoknak megfelelően – („32 nevem volt” – tavaly nevet váltott.)

Vencser Lászlót Márton Áron szentelte pappá, teológiát és erkölcstant Jakab Antal fennhatósága alatt tanított 1991-ig Gyulafehérváron. S aztán jött a nehéz és szép külföldi misszió a magyarság érdekében. Vencser László hűséges maradt az erdélyi magyar teológia elkötelező hagyományaihoz, ugyanakkor a keresztény megújulás módozatait kereste világéletében. Istent szolgálva segítette a rendszerváltó erdélyi forradalom hőseit, majd az új világ kezdetén elfogadván a meghívást: Ausztriában, Linzben az Idegen Nyelvű Pasztoráció igazgatójaként képviseli a világban a Kárpát-medencei magyarság ügyét.

A Kairosz Kiadó gondozásában 2010-ben megjelent könyv Vencser László válogatott beszédeit, írásait tartalmazza. Ebben a kötetben az elmúlt évtized különböző rendezvényein elhangzott előadások, ünnepi beszédek, szentmiséken elhangzott prédikációk és a sajtóban megjelent írások találhatók.

Örökifjú. Örökre tavasz marad. Állandó szellemi feszültségben, bőséges termést ígérő és igéző virágzásban élt. Körülöttünk történelmi idő, a maszkos alakoskodók forgataga, a rendszerváltó álarcosbál táncosai. Az egyik beöltözött pártvezetőnek, a másik templomi ministránsnak. Dénes rákérdezett: – Hol vannak a muzsikások? Tudta a választ: a gépzene kottaírói korábban Sztalin-orgonán és davaj-gitáron gyakoroltak.

Példaképekre pedig szükségünk van: ínséges és békés időkben egyaránt. Hiszen a szellem és a lélek megnyomorításának, az agyak kilúgozásának veszélye nem kizárólag egy-egy zsarnokság idején fenyeget, de legalább annyira a gondtalan jólét, a fegyverszünet békének nevezett éveiben is. Mi több, alighanem kijelenthetjük: a fenyegetettség békeidőben még nagyobb, mint a terror alatt. Az elbutulás, a lelketlenné válás veszélye megnő, mivel a folyamat csendben, észrevétlen folyik, nincs ki vagy mi ellen küzdeni; s mire feleszmélnénk, már túl késő. Mire észbe kapnánk, addigra a homo sapiens ígéretes pályafutásának vége. A napjainkban zajló amerikanizáció, a fogyasztói társadalom mindent bekebelező terjeszkedése e veszélyt hordozza magában.

Nem kevesebbet állít Kopp Mária professzor asszony, mint hogy a család és a gyermek rendkívül fontos egészségvédő tényező. Saját kutatásaira és a nemzetközi irodalomra hivatkozik ennél az állításnál. Legutóbbi sajtótájékoztatóján Dr. Balogh Piroska társaságában erről a figyelemre méltó kutatási eredményről beszélt.

Először nem a saját kutatásairól szólt, hanem hivatkozott az International Journal of Epidemiology közléseire. A finn társadalomban 1996-2000 között vizsgálták a 30 és a 64 év közötti férfiak közül az élettársi kapcsolatban élők, az egyedül élők, és a családban élők egészségi állapotát. Megállapították, hogy a családban élők egészségi állapota sokkal tökéletesebb, mint az élettársi kapcsolatban élők, vagy az ún. magányosan, szingli állapotban élők körében. Megállapították, hogy a gyermektelenség súlyos egészségkárosító tényező. A gyermektelenség vagy a társtalan élet fontosabb egészségkárosító tényezők, mint az ismert magatartási kockázati tényezők – a dohányzás, a kóros alkoholfogyasztás vagy az elhízás.

Nem más, mint Magyar Bálint, akiről őszintén szólva azt hittem, örök életre eltűnik a nyilvánosságból. Például azért, mert Kőszeg Ferenc párttársa megállapította róla, hogy Magyar Bálint, az SZDSZ alapítója és sírásója is egyben. Ezzel egyetértek, de egy cseppet sem zavar. Ami Magyar Bálintban zavar, az, hogy tönkretette a közoktatást. Úgy tűnik, visszavonhatatlanul és végérvényesen. Saját magáról fontosnak tartja közölni, hogy Siklós Schwarz Olga kolozsvári zsidó származású édesanyja sárgacsillagos fényképét mindig magánál hordja, s akkor vállalja zsidóságát, ha olyan helyzetbe kerül.

Ezért is érdekes a 2004. május 24-én Budapesten készített jelentés, amelyet a Cotidiánul című román lap hozott nyilvánosságra: eszerint Magyar Bálint a román hírszerzésnek dolgozó Lorin fedőnéven emlegetett hölgynek így dürrögött: „Te vagy az egyetlen, akit meghívtam, személyesen.” Lorin, a hölgy kéjesen kacarászott – a jelentés szerint –, majd szépen megköszönte a meghívást, ezután Magyar Bálint elmélázott „egy kis ez, meg egy kis az, meg egy kis amazról”, melyek a kampány idején estek meg vele vagy velük. A titkosszolgálatok gyanúja szerint a Lorinnak elnevezett románok által „kitartott kémnő” hatalmas befolyásra tett szert az MSZP-SZDSZ-kormányokban azáltal, hogy intim kapcsolatba került többek között a Horn–Kuncze–Gyurcsány- és Medgyessy-kormányok egy-egy miniszterével. Hillerre és Magyar Bálintra  tippeltek. Medgyessy oktatási minisztere Magyar Bálint volt, ahogy Horn Gyula művelődési és közoktatási tárcáját is ő vezette. Ez idő tájt a tocsikolás, a Bokros-csomag, a kakaóbiztos számítógépek beszerzése és óvodákra zúdítása töltötte ki idejüket. Kőszeg Ferenc írására hivatkozom, aki megállapította, hogy a tocsikolás az MSZP-s és SZDSZ-es vezetők sara, hiszen egy lépést nem tettek a gyanú alá került SZDSZ-esek Magyar Bálint tudta nélkül.

Bizony, különleges hangulat uralkodott kedd reggel a Keleti pályaudvar zsúfolt központi csarnokában. Ahogy Assisi Szent Ferenc és követői részéről az evangélium terjesztésének legkézenfekvőbb módszere az volt, hogy egyszerűen végigmentek az utcán, ugyanúgy: a lengyel–magyar barátságvonat legfőbb érdeme a puszta tény, hogy elindult. Hiszen nem mindennapos esemény, hogy egy katolikus pap (ez esetben Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke) a pályaudvar kilencedik vágányánál szenteltvízzel meghint egy mozdonyt. A szerelvény búcsúztatásán a vállalkozás egyik támogatója, Szarvas Ferenc, a MÁV elnök-vezérigazgatója is megjelent, és rövid beszédében hitet tett a lengyel–magyar ügy mellett. És az is lelket üdítően hatott, hogy a hangosbeszélő a hatalmas csarnokban jelen lévő valamennyi ember számára többször is kihirdette a lengyel–magyar barátság különvonatát.

A villamosból naponta látom az óriási betűkkel a kirakatra kiírt örömhírt: „Állandó akció!” És naponta nem unok meg gondolkozni azon – utazzam bár hányszor is aznap –, hogy ilyen bődületes ökörséget rejtő felirat, ha már egyszer az utcára került, milyen békés, bántatlan, hosszú öregkor elé nézhet Budapest legforgalmasabb körútján. Nincs ugyanis egyetlen járókelő sem, aki észre venné, aki rosszallóan felkapná a fejét, és elmondaná az üzlet tulajdonosának: ez képtelenség, hiszen, ha állandó, akkor nem akció. Ha mégis akad egy-egy a legidősebb korosztályok képviselői közül, aki ezt észreveszi, az már csak fáradtan legyint, hiszen megszokta szegény, hogy hosszú élete alatt – (amely ugyancsak egy állandó akció lehetett) –, ennél sokkal fajsúlyosabb butaságot is kénytelen volt szó nélkül hagyni hazánk szép fővárosában.

1953. január 24-én született író, gondolkodó, politikus – Csengey Dénes. 1972-ben hajózási szakközépiskolát végzett Budapesten. Ezután volt autószerelő, gépkocsirakodó, biztosítási ügynök, segédmunkás, képesítés nélküli tanító, üzemi népművelő.1977-83-ban elvégezte a KLTE magyar-történelem szakát Debrecenben. 1978-tól publikált. 1983-tól szabadfoglalkozású író. A Fiatal Írók József Attila körének titkára lett. 1984-ben családjával Keszthelyre költözött. Egy évvel később részt vett a magyar politikai ellenzék monori találkozóján rendezett tanácskozásán, majd 1987-ben a lakiteleki találkozó után kilencedmagával megalapította a Magyar Demokrata Fórumot. 1988-91 között a Hitel szerkesztőségének munkatársa, 1990-től a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője volt. 1991. április 8-án otthonában, az orvosi jelentés szerint természetes úton (szívmegállás), mindössze 38 évesen elhunyt. A minden előjel nélküli hirtelen és túl korai és titokzatos halála hamar találgatások tárgya lett.