Nem a vásárlás, hanem a nyomon követés oldaláról kell megközelíteni a problémát
Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes alelnöke szerint a szolgáltatóknak előtérbe kellene helyezniük a biztonságot, és fel kellett volna figyelnie arra, hogy egy magánszemély kétszázezer SIM-kártyát vásárolt. Németh Szilárd leszögezte: biztonsági rés van a rendszeren, amit minél hamarább meg kell szüntetni.
A 200 ezer SIM-kártya vásárlása mennyiben függ össze a párizsi és brüsszeli merényleteket végrehajtó terroristasejttel?
– Nem az a kérdés, hogy szerintem létezik-e összefüggés, hanem, hogy a francia, belga jogsegélyszolgálat kérelmére létrehozott francia, belga és magyar nyomozócsoport, amelynek az volt a feladata, hogy a párizsi és a brüsszeli gyilkosok után nyomozzon, illetve feltérképezze a terrorszervezetet, ők hozták összefüggésbe az ominózus magyarországi SIM-kártya vásárlást a merényletekkel. A Terrorelhárítási Központ állapította meg, hogy Magyarországon a 14 terrorista, aki különböző időpontokban és különböző helyeken találkozott Salah Abdeslammal, a terrorszervezet vezetőjével, 6 SIM-kártyát használt a 200 ezerből. Azaz, összesen 8 SIM-kártyát használtak, de 6 egyértelműen azonosítható volt azzal a 200 ezerrel, amit a magyar bűnelkövetői körök egy hajléktalan adataival visszaélve megvásároltak.
Tehát tény, hogy magyar bűnözői körök segítették a terroristákat?
– Úgy van, ez már nem találgatás, hanem tény, és teljesen megdöbbentő, hogy ilyen biztonsági rés van a rendszerben, ami esetünkben a SIM-kártyák megvásárlását jelenti. Azt azért valakinek észre kellett volna venni, hogy nem egy nemzetközi cég, vagy nem egy kormányzati cég vásárol 200 ezer darab SIM-kártyát – bár ez is feltűnő –, hanem egy olyan magánszemély, akire ha ránéznek, felvetődik máris a kérdés, honnan lehet neki erre pénze, és mi szüksége lehet neki ennyi SIM-kártyára.
Mit szól a Magyar Telekom reagálására, amely így szólt: „nincs azzal kapcsolatban jogszabályi korlátozás, hogy egy ügyfél hány SIM-kártyával rendelkezhet, így ezt a szolgáltatóknak nem is dolguk vizsgálni”? Azt is megjegyzem, hogyha egy úgynevezett flotta-előfizetési rendszer tagja vagyok, akkor még ahhoz is meghatalmazást kell kérnem attól, akinek a nevén az előfizetés szerepel, hogy a díjat személyesen befizessem. Holott ki az az idióta, aki más számláját csak úgy kedvtelésből befizeti.
– Nem tudom elfogadni a Magyar Telekom hozzáállását ehhez a kérdéshez. Az ügyet le kell zárni, és fel kell tenni a kérdést, hogyha Magyarországon úgy vásárolhatunk ilyen mennyiségben anonim SIM-kártyákat, hogy azokat nemzetbiztonsági és közbiztonsági szempontból ne lehessen megfigyelni, és ne lehessen így adathoz hozzájutni, akkor hogyan tudjuk hazánkat és az egész kontinenst megvédeni a bűnözőktől, terroristáktól. Egyértelmű, hogy a magyar emberek biztonsága mindennél fontosabb, tehát az országgyűlésben meg kell teremteni a feltételeit ennek a nemzetbiztonsági célú adatgyűjtésnek, tájékoztatásnak és megfigyelésnek.
Ezután mennyire szükséges szigorítani a távközlési törvényt?
– Valószínűleg sor kerül a távközlési törvény módosítására, szigorítására. A kormány nyújtja be a módosító javaslatot, hiszen a Nemzetbiztonsági Kabinetnek áll módjában a probléma hátterének felderítése, ami már megtörtént. Hamarosan a parlament elé kerül a módosítás. Nem várhatunk ezzel sokáig, mert sürget az idő, hiszen látjuk, hogy terroristák és egyéb bűnöző elemek vásárolnak úgy 200 ezer SIM-kártyát, hogy mindegyiket csak egy SMS-re, vagy hívásra használják, és ennek segítségével bonyolítják le a merényleteket, tömeggyilkosságokat.
Elképzelhető, hogy vásárlási korláttal, vagy egyéb szigorítással fogják megoldani, hogy ne lehessen egy névre ennyi SIM-kártyát vásárolni?
– Nem a vásárlás, hanem a nyomon követés oldaláról kell megközelíteni a problémát. Ha teszem fel, valaki meg akar venni több SIM-kártyát, mert gyűjti azokat, azt nem látom veszélyesnek. Azt már igen, ha bűnözők vesznek annyit vagy annál többet, hogy annak segítségével bűncselekményeket, merényleteket hajtsanak végre. Erről a bűnüldözőknek időben és megbízhatóan értesülnünk kell. Tehát a megfelelő biztonsági szerveknek be kell tudniuk azonosítani, hogy kik és miért vettek nagyobb mennyiségben SIM-kártyákat. Ehhez nemzetbiztonsági adatszolgáltatás szükséges a cégek felől.
Ilyenkor már hallom az ellenzéki hangokat, hogy az állam beleavatkozik egy független cég működésébe.
– Nagyon fontos ebben az esetben az állami beavatkozás. Hiszen az állam egyik legfontosabb feladata, hogy biztonságot szavatoljon állampolgárai számára. Jól látható, hogy ez a biztonság a jelenlegi szabályokkal nem garantálható. Ezért szükséges a törvénymódosítás.
Mi a véleménye arról, hogy mikor ilyen súlyos nemzetbiztonsági kérdésről, migrációs fenyegetettségről van szó, akkor az összes ellenzéki párt a DK-tól a Jobbikig a sajtószabadság megsértésről beszél, s a kormányt hibáztatja, amiért a piac bedöntötte a Népszabadságot?
– Mindenkinek megfelelő információ áll rendelkezésére, és mégis szinte mindenből napi politikai ügyet kreálnak. A szélsőbaltól a szélsőjobbig mindenért a kormányt hibáztatják. Ebben az ügyben a politikai szál az MSZP-hez vezet. Visszamehetünk az időben 1956. november 2-áig, amikor először megjelent a Népszabadság, majd 1958 februárjától folytatja a Szabad Nép, a lap előbbi címének évfolyamszámozását. Ezzel kimondta az akkori szerkesztőség a Szabad Néppel vállalt folytonosságot. Magyar Szocialista Munkáspárt lapja volt; Nagy Imre és társainak kivégzéséről először a Népszabadság adott hírt 1958. június 17-én. A rendszerváltás után fennmaradt, és tulajdonosa az utódpárt, a Magyar Szocialista Párt lett. A Népszabadság az MSZP és bizonyos liberális körök „házi társalkodó lapja” volt. Azután 2015-ben az MSZP kiszállt a Népszabadságból, akkorra az elvtársak már nagy pénzügyi bajban voltak, ezért eladták az utolsó részesedésüket is. A lap több mint 5 milliárd forintos veszteséget halmozott fel, a példányszámvesztesége meghaladta 100 ezret. Ezért az új befektető nem látott benne pénzügyi fantáziát, és úgy döntött – még a komcsi utódok és a liberális megmondók politikai nyomását is felvállalva –, hogy nem tartja fenn tovább a lapot. Tehát, szimpla gazdasági döntés volt a lap megszüntetése. A kormány pedig pontosan a sajtószabadság elvének tiszteletben tartása miatt nem szólhat bele egyetlen szerkesztőség, laptulajdonos döntésébe, munkájába sem. Ezzel mindenki tisztában van, ennek ellenére támadják a kormányt, hogy elfeledtessék a népszavazáson elszenvedett súlyos vereségüket.
Medveczky Attila
