Ezen a területen az Európai Unióban élen járunk
Az iskolai közösségi szolgálat bevezetésének köszönhetően szignifikánsan nőtt a fiatal felnőttek körében az elmúlt öt évben az önkéntesség vállalása – közölte lapunkkal Dr. Latorcai Csaba. A Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkárát arról is kérdeztük, miként válhat az önkéntesség kultúrája egyre népszerűbbé; s mi lehet ebben az állam feladata.
Öt éve azt nyilatkozta, hogy „Magyarországon a felnőtt lakosság majdnem 40 százaléka végez rendszeresen önkéntes munkát, és ez az arány biztosan növekszik.” Bevált a jóslata?
– Alapvetően igen; főleg két korosztályban különösen érzékelhető a markáns elmozdulás: a fiatal felnőttek körében az elmúlt öt évben lényegesen, hatványozottan nőtt az önkéntesek száma, és ugyanez a tendencia figyelhető meg a 40 év felettieknél. Az utóbbi azért is örvendetes, mert azt tudtuk, hogy a fiatal nyugdíjasok eddig is örömmel vállaltak akár formális, akár informális önkéntességet, de megfigyelhető, hogy már az aktív korosztály jelentős része is sokkal magasabb arányban válik önkéntessé, mint öt évvel ezelőtt.
Holott sokan úgy vélik, hogy az egész napos munka után nem érnek rá az emberek önkéntes feladatok elvégzésére.
– Nem véletlenül említettem a 40 év feletti korosztályt. Miután a gyerekek elhagyták a szülői házat, és felszabadul a rájuk fordított idő, hála Istennek egyre többen végeznek olyan tevékenységet, amivel szűkebb vagy tágabb közösségüknek kifejezetten segítséget, támogatást tudnak nyújtani.
Mennyivel növekedett a 40%-os arány?
– Szignifikáns mértékben az összarányszám 2-3%-kal, ellenben a fiatal felnőtteknél és a 40 év feletti aktívaknál 5%-nál magasabb mértékben növekedett.
Ez az arány az unióban mennyire számít magasnak?
– Az önkéntesség területén az Európai Unióban élen járunk. Ha szétválasztjuk egymástól az informális és formális önkéntességet, akkor azt látjuk, hogy az informális területen, amikor nem megállapodással, és adminisztratív, bürokratikus szabályoknak kiszolgáltatva végzi valaki az önkéntes tevékenységet, akkor a magyar adatok sokkal jobbak. A formális önkéntesség területén még van hová fejlődnünk. A két forma közti nagyarányú eltérés azt mutatja számunkra, hogy alapvetően az önkéntesség formalitásán, az azt övező adminisztráción kéne még változtatnunk. Ezt a kettősséget kell feloldanunk.
A fejlett országokban átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) két százalékát önkéntes munkával állítják elő. Az önkéntesség tehát nem csak társadalmilag, hanem gazdaságilag is jelentős?
– Az önkéntesség, hogyha a közgazdaság nyelvére fordítjuk le, jól mérhető mutató, és Magyarországon is GDP-százalékokban mérhető.
Melyek azok a területek, amelyeken különösen fontos és jelentős az önkéntes munka?
– Kiemelkedően fontos a karitatív tevékenységben, a szociális ellátásban, az ifjúsági életben és a sportban, szabadidős tevékenységben.
Hogyan válhat az önkéntesség kultúrája egyre népszerűbbé; és mi lehet ebben az állam feladata?
– Az állam elsősorban az önkéntesség kereteit tudja biztosítani. Fontos, hogy rendelkezésre álljanak olyan eszközök, melyek elvi szinten motiválják az önkéntessé válást, az önkéntesek fogadását. Az viszont szervezetfüggő, hogy az egyes fogadószervezetek perspektívát tudnak-e kínálni az önkéntesek felé. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy többen jelentkeznének, de a szervezetek nincsenek felkészülve arra, hogy megfelelő, értelmes, perspektivikus feladatokkal lássák el az önkénteseket. Fel kell készülni az önkéntesek koordinálására – ezért szükséges a szervezetek professzionalizálódása. Mindenképpen kiemelném a honi önkéntesség fejlődése tekintetében a 2011-es évet, amely jelentős előrelépéseket eredményezett, ugyanis Magyarország soros EU-elnöksége idején hirdették meg az Önkéntesség Európai Évét. Ennek szellemében alkotta meg a kormányzat a Nemzeti Önkéntes Stratégia 2012–2020-at, amely lényegében egy „önkéntes-monitoring „ rendszer. A program célja, hogy a magyarországi önkéntesség helyzete és alakulása folyamatos felmérések segítségével nyomon követhető legyen számszerű adatokkal, amelyek felhívják a figyelmet a további fejlesztési lehetőségekre a rendszer keretein belül. Az önkéntesség kultúrájának elterjesztésében pedig döntő fejleménynek tartom az iskolai közösségi szolgálat bevezetését, amelyről az első pillanattól fogva hangsúlyoztuk, hogy nem önkéntesség. Ugyanakkor a szolgálat keretein belül a fiatalok megtapasztalják, hogy mit jelent jót tenni a közösségért, a tevékenység közben pozitív élmények érik, és így sokkal többen válnak fiatal felnőttként valódi önkéntessé. Tehát az iskolai közösségi szolgálat bevezetésének köszönhető, hogy jelentősen nőtt a fiatal felnőttek körében az elmúlt öt évben az önkéntesség vállalása.
Néhány hete kijelentette: a jövőben érdemes lenne létrehozni az önkéntességgel kapcsolatos koordinátori képzést. Mi lenne az önkéntes koordinátorok feladatköre?
– Az önkéntes koordinátorok hatalmas segítséget tudnak nyújtani abban, hogy az önkéntesek a lehető leghatékonyabban tudjanak hozzájárulni a szervezet céljainak megvalósításához. A képzések iskolai rendszerű oktatásban is megvalósíthatók, akár szakképzésként, akár valamelyik felsőfokú képzés komoly elemeként. Egyértelmű, hogy egy szervezetben nagy létszámú önkénteseket önkéntesként koordinálni szinte képtelenség. Ennek a magas szintű feladatnak az elvégzése teljes munkaidőt vesz igénybe. A koordináció másik területéhez tartozik, hogy a kormány néhány héttel ezelőtt megalapította a Nemzeti Önkéntes Tanácsot, éppen azért, hogy az önkénteseket fogadók számára biztosított legyen a tapasztalatcsere. A tanács tagjai között számos jó gyakorlattal rendelkező önkéntes fogadószervezet található, akik segítséget és támogatást nyújthatnak egymásnak és a kormányzat számára is, hogy mik legyenek az önkéntesség legfontosabb követendő irányai.
Medveczky Attila
