A hallássérültek számára különösen jót tesz a sport
Sportrovatunk múlt héten a magyar jégkorongsport újabb nagy sikeréről számolt be, amely ezúttal egy kanadai NHL-meghívásban öltött testet. Hogy a sportág rászolgál a nemzetközi elismerésre, arra újabb ékes bizonyítékot jelent, hogy a közelmúltban lejátszotta első barátságos mérkőzését a magyar siket-jégkorong-válogatott. Igen kevés országban van manapság siket-jégkorong élet, ezért különösen nagy szó, hogy néhány elhivatott, szív-lélek ember lényegében a semmiből létrehozott egy új sportágat Magyarországon. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a hallássérültek számára egészségügyi és mentális értelemben is hatalmas segítséget ad a sport, akkor a siker még nagyobb, és jócskán túl is mutat az egyszerű sportsikeren. Sportrovatunk vendége a magyarországi siket-jégkorong kiötlője, Mártonffy Máté.
– Hogyan indult el a siket-jégkorong magyarországi története?
– A kezdet kezdetén Bálint Anna és Budai Árpád nyújtott segítséget abban, hogy a Ferencváros 2015 végén felkarolta a jéghokizni vágyó hallássérülteket, akik azóta egyesületi szinten is tudnak jégkorongozni. Az FTC utánpótlásedzője, Balogh Zoltán megkérdezte tőlünk, hogy tarthat-e nekünk edzést. Természetesen nagy örömmel fogadtuk a felajánlását, és azóta is ő a csapat edzője. Az FTC-n kívül nagyon sok segítséget kaptunk és kapunk a mai napig a Magyar Jégkorong Szövetségtől, annak főtitkárától, Kovács Zoltántól, és a sportágban dolgozóktól. Ezek nélkül nem tudnánk működni.
– Hányan vannak jelenleg a csapatban?
– A kezdetkor az első jeges edzésen még nem sokan voltunk, ám napjainkban már 18 igazolt játékosunk van, amely kitesz egy szűk csapatot, több sort is jégre tudunk küldeni. Hálásak vagyunk az FTC jégkorong-szakosztályának, amely állandó edzéslehetőséget biztosít számunkra, így immár heti három alkalommal tudunk gyakorolni, jeges edzést tartani.
– Hogyan jött létre a csapat október közepi, csehországi útja?
– Május végén az egyik hallássérült hokis társam szólt, hogy Csehországban, Brnóban van egy ismerőse, a helyi siket-jégkorong egyik vezetője, és ajánlotta, hogy vegyem fel vele a kapcsolatot. Ez meg is történt. Augusztus közepén jelezte ez a sporttársunk, hogy a Cseh Siket-jégkorong Szövetség szeretettel meghív bennünket Hradec Kralovéba október közepére, ahol a szervezet 30. születésnapja tiszteletére jégkorongtornát szerveznek siket-jégkorong-csapatok számára. Megállapodtunk, hogy részt veszünk a tornán klubként, ám szeptemberben megkértek bennünket, hogy ha lehetséges, akkor magyar válogatottként lépjünk jégre. Ennek oka az volt, hogy a Cseh Jégkorong Szövetség és a csehországi hallássérültek sportszövetsége egyaránt támogatta ezt a három napos jégkorongtornát, így fontos lett, hogy a nyomaték kedvéért válogatottak is lépjenek jégre a tornán a klubok mellett. Ennek eredményeként mi végül mint a magyar válogatott, utaztunk Hradec Kralovéba. Az FTC jégkorongszakosztálya biztosított nekünk egy 9 fős mikrobuszt, emellett szereztünk egy másik mikrobuszt is. Mérkőzésünk előtt a magyar himnuszt az egyik magyar játékos – név szerint Kéri Dávid – jelbeszéddel kísérte. Nagyon jól éreztük magunkat a program során.
– Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak ezen a tornán?
– Számos érdekes és hasznos tapasztalatot gyűjtöttünk, hiszen a mérkőzések előtt és után természetesen igen sokat beszélgettünk a többi csapat tagjaival, vezetőivel. Ezek azért voltak nagyon hasznosak számunkra, mert ennek révén egy-egy működő rendszerbe nyerhettünk bepillantást. Nekünk az is jelentős előrelépés volt, hogy a jelenlévőkkel teljes körűen elérhetőséget cseréltünk és megállapodtunk, hogy élő és folyamatos kapcsolatot tartunk majd fenn egymással. Emellett a szabályok terén is ötleteltünk. Az ugye természetes, hogy a játékmegállítást nálunk karjelzéssel intik be a bírók, hiszen a sípjelet nem hallják a játékosok. De a hatékonyság növelése érdekében felmerült, hogy a kapunál, a palánk felett lehetne egy lámpa, amely játékmegállítás esetén kigyullad, így a játékosok számára egyértelmű volna a helyzet és tovább lehetne csökkenteni az esetleges ütközések és az ebből fakadó sérülések számát.
– Általánosságban a világban mennyire elterjedt a siketek jégkorongsportja? Hány ország büszkélkedhet saját válogatottal?
– Bár a világban sok helyen jelen van, elterjedtnek egyáltalán nem mondható. Európában mindössze öt országban hokiznak a hallássérültek szervezett körülmények között. Oroszországban 7 klub, Svédországban és Finnországban 4-4 klub, Csehországban pedig 3 klub van jelenleg. Ezen kívül mi, magyarok vagyunk még jelen a sportág térképén, jelenleg ugyebár egy klubbal.
– Mi a helyzet Európán kívül? A jégkorong őshazájában, Kanadában, gondolom, a siketek is hokiznak…
– Igen, Észak-Amerikában Kanadában és az Egyesült Államokban is nagyon sok egyesület van a siketek számára is. Ott ez sem számít különlegesnek, de ez nem is meglepő, pláne Kanada esetében, hiszen valóban, ahogyan ön is mondta, a juharleveleseknél a jéghoki az első számú nemzeti sportág. Ezenkívül még Kazahsztánban találni siket-jégkorongot. Összesen sincs tehát tíz ország a Földön, ahol a hallássérültek szervezett keretek között jégkorongoznak. Mi, európaiak amúgy egyöntetűen azon a véleményen vagyunk, hogy jó lenne, ha bővülne a paletta, és más országokban is megjelenne a siket-jégkorong. Igyekszünk is tenni ezért, tapasztalatainkat szívesen megosztjuk bárkivel, aki érdeklődik.
– Ez elképesztő dolog, hogy ilyen szűk spektrumú sportágban jelen van Magyarország! Milyen fejlődési, előrelépési lehetőségei vannak a sportágnak idehaza?
– Hosszabb távon mindenképpen el kell érni, hogy a Fradi mellett több vidéki egyesületben is szerepelhessenek olyan hallássérültek, akik szeretnének jégkorongozni. A fővárosi hallássérültek részére rendszeres korcsolyázási lehetőséget szeretnénk szervezni. Csapatunkra vonatkozóan egyértelmű cél, hogy rendszeressé váljon a különböző tornákon való részvételünk. Emellett meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy valamely alacsonyabb osztályú bajnokságba miként tudnánk benevezni.
– Mikor várható a siket-jégkorong-válogatott következő meccse, meccsei?
– A cseh sporttársakkal megállapodtunk abban, hogy az előttünk álló időszakban előbb Budapesten, majd Csehországban is megmérkőzünk egymással. Ezekre az alkalmakra más csapatokat is meghívunk majd. Ezen túlmenően 2017-ben Finnországban, 2018-ban pedig Oroszországban van tervbe véve hallássérült jégkorongbajnokság szervezése. Amennyiben ezek megvalósulnak, igyekszünk mi is elindulni majd rajtuk.
*****
BALOGH ZOLTÁN: ELKÉPESZTŐ AKARATERŐ VAN EZEKBEN A SPORTEMBEREKBEN
A Ferencváros U14-es jégkorong-csapatának edzője, Balogh Zoltán nem egészen két éve kapott felkérést a siket játékosok edzéseinek vezetésére. Habozás nélkül igent mondott a különleges feladatra, és azóta is szívvel-lélekkel végzi ezt a munkát. Fizetést nem kap, de soha nem is kért érte, mert mint mondja, az élmény, amit emberi és szakmai értelemben is átél a hallássérült sportemberek mellett, többet ér minden pénznél.
– Ép sportolókkal is foglalkozik és a siketekkel is. Milyen különbségek vannak a munkában szakmailag és emberileg?
– Alapvető különbségek vannak, hiszen teljesen más módon kell vezetni a foglalkozást a siketeknél, akik nem hallják az edzői instrukciókat, és természetesen egymással is jeleléssel kommunikálnak. Az emberi oldala még érdekesebb. Amikor felkértek a feladatra, azonnal igent mondtam, leginkább azért, mert nagyon érdekelt a kihívás, amit ez a munka ígért. Kíváncsi voltam, milyen együtt dolgozni ezekkel a fiúkkal, és hogy hová lehet velük eljutni.
– Könnyen közös nevezőre került új neveltjeivel?
– Alapvetően azt lehet mondani, hogy igen, de azért kellett egy kis idő, amíg megszoktuk és elfogadtuk egymást. Rendkívül nagy türelemmel kell viszonyulni a hallássérült sportolókhoz, hiszen a speciális helyzetükből adódóan nehezebben sajátítják el a feladatokat, amelyeket ezért sulykolni kell. A türelem ellenére ugyanakkor nagyon fontos a szigor, a fegyelmezett munka megkövetelése. Olykor kissé nehezíti a közös munkát, hogy az átlagosnál akaratosabb, öntörvényűbb emberekről beszélünk, ugyanakkor ennek megvan az előnye is, mert elképesztő akaraterő és roppant nagy küzdőszellem van ezekben a sportemberekben. Összességében úgy érzem, hogy mostanra ők is elfogadtak engem, kölcsönösen kötődünk immár egymáshoz. Tanítanak például jelelni, és egyre többször osztják meg velem, ha valami fontos történik velük. Ezek mind a bizalom jelei, amelyekre nagyon büszke vagyok.
– Milyen előnyökkel jár a siketek számára a rendszeres jégkorongozás?
– A siketek jellemző problémája, hogy egyensúlyzavaruk van, ami nyilván jelentősen megnehezíti a jégkorong, illetve a korcsolyázás elsajátítását is. Nem könnyű számukra a külső vagy a belső élen való korcsolyázást megtanulni, gyakran nem is sikerül teljesen, amiről persze nem tehetnek. Ugyanakkor jelentősen javítja az egyensúlyérzéküket a rendszeres korcsolyázás, nem is beszélve arról, hogy milyen sokat ad a sport egyrészt a kapcsolatépítés terén, másrészt pedig abban, hogy sikerélményeket élnek át, amelyek révén érzékelhetik, hogy hallássérült állapotuk ellenére ők is teljes értékű emberek.
– Befejezésül kifejezetten sportszakmai értelemben kérném szépen a válaszát: milyen fejlődési lehetőséget lát a siket-jégkorong-válogatottban?
– Csehországban, a házigazdák ellen játszottuk az első hivatalos mérkőzésünket, és magam is kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a játék képe. Az nem volt kérdés, hogy a csehek jobbak és győzni fognak, de azt örömmel mondhatom, hogy sokkal nagyobb különbséget vártam a javukra. Alig egy éve dolgozunk igazán komolyan, ami a sportban nem nagy idő, pláne, ha azt veszem, hogy honnan indultunk. Komoly fejlődési potenciál van a csapatomban, és hiszek abban, hogy 2-3 év múlva eljuthatunk akár a legjobbak közelébe is.
Kovács Attila
