El kell távolítani az adományozott székely zászlót
Mint arról lapunkban beszámoltunk, Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei elnöke, a megye önkormányzati képviselője a tanács februári ülésén tűzte ki a székely zászlót a román és az uniós zászló mellé, és egy hónappal később a testület határozatban is elfogadta adományát. Mint akkor fogalmazott, erre azért volt szükség, mert így a megye ingó vagyonába került a zászló, és kisebb a veszélye, hogy Sebastian Cucu prefektus eltünteti az ülésteremből. A prefektus viszont ebbe nem nyugodott bele, és így a Kovászna Megyei Törvényszék október 6-ai ítéletével arra kötelezi a Kovászna Megyei Tanácsot, hogy távolítsa el a székely zászlót a gyűlésteremből.
Szeptember 22-én kezdődött el a zászlóper a Kovászna Megyei Törvényszéken. Mit kért a törvényszéktől a prefektus, és milyen jogszabályokra hivatkozott?
– Cucu prefektus elsősorban azt kérte, hogy azt a határozatot, amelyben az áll, hogy a megyei tanács elfogadta a zászló kitűzését, semmisítse meg a törvényszék, ahogy az adományszerződést is. Azt is követeli, hogy a megyei tanács elnöke távolítsa el a székely zászlót az ülésteremből. Egy olyan a zászlókitűzéssel kapcsolatos törvényre hivatkozik, amely az ő olvasatában arról szól, hogy csak a román és az uniós zászlót szabad kitűzni. Finoman szólva téves az értelmezése. A törvény ugyanis sehol sem írja le, hogy tilos más állam, más régió zászlaját elhelyezni. Ez bizonyítja, hogy egy direkt rosszindulaton alapuló megfélemlítő akcióról van szó, mert a törvény szerint nem állja meg a helyét a prefektus kérése. Az is abszurdum és felháborító, hogy nem szabad adományozni! Ilyen nincs a világban. Csak Romániában. Az adományozás két személy között történik, s egy harmadik személynek ehhez semmi köze. A határozat megsemmisítését kérheti, de azt már nem, hogy megszüntessék a közöttem és a megyei tanács közt létrejött adományszerződést. Nincs szó másról, mint hogy a román hatalom meg akarja félemlíteni a magyarokat. Ezt nem hagyom annyiban! Nem törődöm bele! A fellebbezési határidő még nem kezdődött el, mert még (szerk. megj.: az interjú október 19-én készült) nem kaptuk kézhez az indokolást. Természetesen fellebbezünk, s ha kell, nemzetközi bíróságra visszük a kérdést. Ha reklámzászlót adományoztam volna, akkor is kérné-e a prefektus annak eltávolítását. Ha egy labdát adományoztam volna, akkor is per lenne belőle? Ha egy üveg vizet szeretnék adományozni, azt is tiltanák?
Önt, személy szerint miért fogták perbe?
– Ellenem, mint természetes személy ellen indított pert a prefektus az adományszerződés miatt. Azt kéri: mint szerződő fél, vonjam vissza ezt a szerződést, és kérjem vissza a székely zászlót. Olyan még nem volt soha, hogy természetes személyként vontak perbe. Megbüntettek pártelnökként, megyei tanácsosként, de hogy természetes személyként? Nem értem a prefektusnak ezt a hozzáállást.
Sejtette, hogy milyen ítéletet hoznak október 6-án?
– Igen, mert Romániában minden lehetséges, ebben az országban nem működik a jogállamiság. A törvény és a jog a vicc kategóriájába tartozik. A román törvények kétértelműek, így mindenki úgy értelmezi azokat, ahogyan akarja. A per során mi nagyon sok nemzetközi törvényre, jogra hívtuk fel a figyelmet. Hiszen az uniós jogszabályok felülírják az illető állam jogszabályát. De ezt sem vették figyelembe. Az pedig általános Romániában, hogy a prefektus mindig megnyeri a pert.
Tehát fellebbeznek. Melyik a következő szint?
– Tudtommal a Brassói Táblabíróság, de még várom az indoklást, amiben megjelölik az indokot. A táblabíróságon végleges ítéletet hoznak. Mivel engem személy szerint pereltek be, így nemzetközi porondra vihetem az ügyet.
Az ítélet után eltávolították a székely zászlót az ülésteremből?
– Igaz, azóta nem voltam tanácsülésen, de úgy tudom, hogy nem távolították el a székely zászlót – ezt vettem ki Tamás Sándor elnök úr nyilatkozatából –, ugyanis még nem jogerős az ítélet. Annak ellenére, hogy jogász vagyok, s azt mondom, a törvényeket be kell tartani, hangsúlyozom: ha számunkra negatív ítélet születik, nem szabad eltávolítani a székely zászlót. Hiszen mi tudjuk, hogy ez az ítélet nem korrekt. Hiszen nem a törvényről, hanem a székelységről, a magyarságról szól – tehát politikai üzenet. Azt szeretné a hatalom, hogy olyan sorsunk legyen, mint a szászoknak, akiket különböző fondorlatos módon eltüntettek Erdélyből. Alig élnek szászok az országban. A zászló eltávolítása lenne az első lépés a magyarság ellehetetlenítésében. Meg kell értenie mind az erdélyi, mind a magyarországi olvasóknak, hogy ez nem Tamás Sándor, s nem az én ügyem, hanem a székely népé.
Hogyan fogadták ezt az ítéletet a megye magyar lakói?
– A Magyar Polgári Párt, az RMDSZ tagjai és a pártonkívüliek, így az egyházi méltóságok is mind nagyon felháborodtak az ítéleten, és arra kértek, tegyek meg mindent, hogy a kettős mércét fejezze be a román hatalom. Ha egyszer szabad románul beszélgetni Magyarországon, miért nem lehetne magyarul beszélgetni Romániában? Uniós tagállam Románia, és amit szabad az egyiknek, az szabad a másiknak. Mi mindig egyenlő bánásmódot kértünk.
Az egyenlő bánásmódot említi; miért van az, hogy ha Románia megsérti az uniós jogszabályokat, akkor legfeljebb egy ejnye-bejnyét kap, ha pedig Magyarország meg akarja védeni a schengeni határokat, akkor az EU-s intézmények vezetői minden rosszat elmondanak róla, fenyegetik és még sorolhatnám?
– A kérdés megválaszolásához vissza kell menni a történelembe. 1918. december 1. Akkor Erdélyt elcsatolták Magyarországtól, s azután is szélkakas politikát folytatott. Míg Magyarország mindig is kiállt a magyarságért, az igazságért, és betartotta adott szavát. Éppen ezért a román állam politizálása akkor sem volt hiteles, és most sem az.
Medveczky Attila
