A Farkas idén is mindent megnyert
Hovatovább már nem lesz hírértéke újabb és újabb győzelmeinek, mert akárhány versenyen indul el, mindenhonnan aranyéremmel tér haza. A lövésekkel elért sikerei mellett tanítványai nagyszerű teljesítményére, telt házas előadásaira, valamint a kitüntetéseire is egyaránt büszke lehet. A világ legjobb harci- és távlövő íjásza, a Farkas, azaz Mónus József felkérésünkre mögöttünk hagyott idényét értékelte.
– Milyen volt az idei esztendő eddig eltelt része?
– Egyrészről fárasztó volt, hiszen nagyon nehéz feladatokat tűztem ki magam elé, másrészt pedig sikeres, mert a saját győzelmeim mellett a tanítványaim által elért első helyezéseknek, világrekordoknak is örülhettünk. Ha címszavakban akarnám összefoglalni, akkor a versenyek, bemutatók, előadások, bástyalövések, kitüntetések jellemezték a 2016-os évemet.
– Haladjunk akkor ezen témakörök szerint, és az év értékelését kezdjük a versenyeknél? Idén hol lőtt először?
– Lengyelországban kezdődött az idény. Nehéz feladatnak ígérkezett, mert a legnépesebb kategóriában, az 50 fontos íjak versenyében indultam. Nagyon sok induló volt a kétnapos versenyen, ahol az első napon ezúttal is a lengyel bajnok volt a legnagyobb vetélytársam. Nagyon nagy lövő ő is, de ezúttal is sikerült legyőznöm őt is és mindenki mást is, így győztes viadallal indítottam az évet. A második napon a korlátlan kategóriában is szerettem volna elindulni, ám az időjárás közbeszólt. Totális szembe szél volt a pályán, így lemondtam arról, hogy lőjek. Azonban a hazahozott aranyérmemmel elégedett voltam így is.
– Az elmúlt években rendszeresen és sikerrel versenyzett Törökországban is. Idén hogy sikerültek ezek a versenyei?
– A nyáriak sajnos sehogyan sem, és a legkevésbé sem az én hibámból. Valóban, ahogyan említi, évről évre visszajáró versenyzője voltam a nyári, törökországi viadaloknak és az eredeti tervek szerint ez így lett volna idén is. Két versenyt is kiírtak, ám a forrongó belpolitikai helyzet miatt az utolsó pillanatban mindkétszer elálltak a verseny rendezésétől. Isztambulban végül rendeztek ugyan egy kupát, ám ott meg a versenyszabályok miatt nem tudtam volna használni az íjaimat, így oda sem utaztam ki.
– Akkor a nyara lényegében verseny nélkül telt?
– Igen, hiszen a nyárra a törökországi megmérettetések voltak beütemezve. Szeptemberben viszont már versenyeztem, a hagyományos, Utah állambeli világrekordlövő versenyen. Különleges pillanatban érkeztünk meg a verseny helyszínére, tudni kell ugyanis, hogy itt olyan mérvű a szárazság, hogy akár évtizedeken keresztül egyáltalán nem esik az eső, ám most szakadt, amikor odaértünk. Emellett a megszokott 48-50 fok helyett csak 25 fokot mutatott a hőmérő. Az időjárási körülmények kedvezőtlen hatását meg is éreztük. Nem akart repülni a nyílvessző. Nagy szél uralkodott, és az most hátrányt jelentett nekünk. A nyílvesszők zömét nem ilyen időjárási körülményekre készítettem. Négy forduló volt az első két nap. Az eddigi tapasztalataim alapján úgy ítéltem meg, hogy nincs értelme lőni az első nap délelőttjén. Utólag kiderült, ez végzetes hiba volt, mert a többi fordulóban még rosszabb időjárásba botlottunk, így elvesztettünk egy lehetőséget. Viszont én nem akarok lövöldözni, csak lőni, márpedig világrekordot lőni rossz időben lehetetlen. Ezért vártam a jobb időjárást, de tévedtem. Nem jött a jobb idő, így már csak három forduló maradt, amely az íjak bemérésével, nyílvesszők átnézésével kezdődött. Minden verseny közül itt jellemző a legkeményebb szabályrendszer, amit az amerikaiak kényesen be is tartanak. Ennek eredményeként a világ leghitelesebb távlövő versenye ez, melyet az USA Archery, illetve a World Archery rendez. 1940 óta jegyzik ezt a versenysorozatot, és világrekordot csak az a versenyző tud lőni, aki itt a legnagyobbat lövi. Amilyen rosszul indult számunkra a verseny, olyan remekül folytatódott, hiszen a verseny végére hét(!) világrekordot értünk el. Azért a többes szám, mert nem egyedül lőttem nagyokat, hanem a teljes magyar küldöttség keresztüllőtte a pályát. A feleségem, Ani 70 fontos Modern asiatic kategóriában lőtt egy világrekordot. Nagyon boldog volt hiszen ez a lövés úgynevezett Harry Drake-érmet jelentett számára is! A tanítványaim – minden idők legnagyobb lövéseivel – óriási sikert értek el. Prokaj Kiara, a 18 éves egri lány, ténylegesen tündökölt. Az 50 fontos Filed bow stílusban 429 métert, míg a World Archery által is jegyzett 35 fontos Conventional target bow kategóriában 397 métert lőtt, óriási fölénnyel meghaladva a régi világrekordot! Két Harry Drake-aranyérmet söpört be ezzel. Másik tanítványom, a fiam, Mónus Laci ugyanebben a stílusban a férfiak mezőnyében lőtt felfoghatatlanul nagyot, 455 métert. Ezzel Laci is lőtt egy Harry Drake-aranyérmet. Tanítványaim sikerei több boldogságot jelentettek nekem, mint a sajátjaim, ráadásul szakmai véleményem szerint ezeket a lövéseket talán évtizedekig nem fogja túllőni senki.
– Hacsak ők maguk nem… Szerényen hallgat arról, hogy ön milyen eredményeket ért el, pedig a jelzett hét világrekordból még csak négynek a történetét mesélte el. A másik hármat ezek szerint ön lőtte?
– Így van, ezúttal három világrekordot lőttem. 50 fontos Filed bow kategóriában 497 méter lett a világrekordom, de lőttem a Modern asiatic 35 fontos, valamint a korlátlan, Unlimited simple composit kategóriában is egy-egy világrekordot. A versenyidényt szerencsére sikerült méltó módon lezárni: a törökországi Eurázsia Bajnokságon – amelynek rendezését már vállalták – az 50 fontos íjak versenyében úgy arattam győzelmet, hogy több mint 50 méterrel túllőttem az ezüstérmest. Ezzel megszereztem a negyedik Eurázsia Bajnoka címemet, amire nagyon vágytam. Ráadásul számomra Törökországban nyerni mindig különleges elégtételt is jelent a múlt sérelmeiért és a zászlónk becsületéért!
– Korábbi beszélgetéseink során még nem ejtettünk szót a bemutatókról és az előadásairól. Mit érdemes ezekről tudni?
– Évek óra járom a Kárpát-medencét, hogy a magam módján felhívjam a figyelmet magyarságunk fontosságára. A kilőtt nyílvesszőkkel utat akarok mutatni a hit erejéről. Hirdetem, hogy harcra születtünk és hogy a nemzetünk érdekében, ha kell, igenis képesek vagyunk összefogni. A Feszty Alapítvány, azon belül pedig Ökrös Mariann és Vigh Tímea szervezésében olyan előadássorozaton vettem és veszek részt, amelyen a Kárpát-medencében élő gyermekeknek adunk közösen hitet magyarságunkból, hogy erősek legyenek és hogy folytassák őseik tiszteletével harcukat az életben maradásukért, magyarságukért. Számomra minden egyes előadás, bemutató nagy jelentőséggel bír, de talán a legemlékezetesebb a Vereckei-hágó átlövése volt. Rengeteg fenyegetést kaptunk az ukránoktól, hogy ne merjük megtenni az átlövést. Kalandba illő volt a határon hajnalban való átkelésünk, a lehallgatott telefonokon való beszélgetésünk, valamint a hágónál a biztosításunkra érkezett golyóálló-mellényes, fegyveres katonák, és az emlékműnél büszkén kibontott magyar zászló látványa. Nem tudom azt az érzést még csak távolról sem megfogalmazni, de büszkeség volt ott magyarnak lenni, tudva, hogy egyszer már itt jöttünk haza több mint ezer évvel ezelőtt. Emellett saját előadáskörutamat is járom, rengeteg fellépéssel az ország minden felében. Megmutatom a kilőtt nyílvessző boldogságát az embereknek, hátha ők is felveszik ezt a fegyvert és ezáltal kapcsolatba kerülnek a múltunkkal a történelmünkkel, a hitünk erejével!
– Mik azok a Mónus-féle bástyalövések?
– Feltámadt bennem az igény arra, hogy amikor nem versenyzem, akkor is felhívjam a világ figyelmét magyarságunkra, küzdeni akarásunkra, a zászlónk dicsőségére. Így jött az ötlet, hogy nagy, történelmi csatáink helyszínén, a várainkban kiállok a bástyára és olyan távolságba lövök olyan célpontra, ami a józan ész határán is túlmutat. Harci nyílvesszőkkel emberek-, autók-, házak között elhelyezett célra. Az első állomás a nagyvázsonyi Kinizsi-vár volt, ahol a torony bástyája 28 méter magas. Amikor ott lőttem, éppen a Csülökfesztivál zajlott. A fesztivál résztvevői a templomkertben tartózkodtak, amikor egy fehér abroszterítőre egy kézfej nagyságú csülköt rakattam célnak a földre. A bástyáról, mintegy 100 méter távolságból, az emberek között lévő célt lőttem át harci nyílvesszőkkel. Az emberek nagy ünneplésbe kezdtek az átlőtt csülök láttán. A következő állomás a füzéri vár volt. A vár bástyája 150 méter magasságban helyezkedik el a mellette lévő templomkert füves mezejétől. Itt 350 méter távolságból lőttem egy fűbe helyezett görögdinnyére. A bástyáról a látványkép megdöbbentő volt. Ezután sümegi vár bástyája következett, amely 80 méter magasságban emelkedik ki a „küzdőtér” homokjából. Azért is mentem Sümegre, hogy a tavaly fiatalon elhunyt várkapitány ifj. Papp Imre emléke, valamint a sümegi várharcokban elhunyt hősök emléke előtt is tisztelegjek. A küzdőtérre itt selyempárnát rakattam le, amelyen a török korban a szultánok ültek, abba lőttem bele. Bástyalövéseim igazi célja, megidézni azon harcosok emlékét, akik országunk, nemzetünk védelméért éltek és haltak egykoron.
– Két kitüntetést is átvehetett ebben az évben.
– Igen, előbb a Magyar Érdemrend Arany Keresztjét, majd a Magyar Nemzetért Érdemérem ezüst fokozatát vehettem át. Ezek nagy örömmel és büszkeséggel töltöttek el, még akkor is, ha soha nem a kitüntetésekért harcolok, hanem azért, hogy a győztes jogán a magyar zászló szálljon a legmagasabbra.
– Rendkívül nagy szeretettel beszél mindig a tanítványairól. Röviden bemutatná őket?
– Két tanítványom van. Prokaj Kiara egy egri ifjú hölgy, akire 2014-ben, 16 évesen találtam rá. Amikor a szemébe néztem, tudtam, hogy őt már a múlt világából ismerem. Megkérdeztem tőle, akar-e világbajnok lenni, mire félve körbenézett és azt mondta, hogy igen. Immár kétszeres világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, 3-szoros világrekorder, továbbá 2-szeres Harry Drake-aranyérmes, 2-szeres USA Archery és egyszeres World Archery világrekorder távlövészetben. Emellett „Magyarország Jó tanulója jó sportolója”, diákolimpiai bajnok és Eger város kiváló sportolója! Nem túlzás, hogy nem született még olyan női lövő, aki ekkorát tudott lőni a világ legrangosabb világrekordlistájára! Egyetlen gyermekem, Mónus László 22 éves, egyetemi hallgató. Öt évig nem versenyzett, ám idén a kedvemért és a magyar zászló becsületéért újra harcba szállt! Két világbajnoki ezüstéremmel, öt Európa-bajnoki címmel és nyolc Európa Kupa-aranyéremmel rendelkezik többek között, egy világrekordot és két Európa-rekordot lőtt céllövészetben, megnyerte a „Nemzetek Nagydíját” Dél-Koreában. Négyszer érdemelte ki a „Magyarország jó tanulója jó sportolója” díjat, és miniszteri kitüntetett is volt. Ezek mellett két Harry Drake-aranyérme, négy USA Archery és egy World Archery világrekordja van mára távlövészetben! Nem született még olyan lövő a világon, aki ekkorát tudott lőni a világ legrangosabb világrekordlistájára a férfiak között. Ők az én tanítványaim, akikkel kapcsolatban a legnagyobb büszkeségem, hogy amíg korábban csak az én nevem szerepelt magyarként a világ legrangosabb sportíjász rekordlistáján (World Archery), addig immár hárman vagyunk: Prokaj Kiara, Mónus László és jómagam. Természetesen nemcsak az nagy feladat, hogy a legnagyobb lövések a mieink legyenek, de az is, hogy ennek titkát megőrizzük. Ma, a fényképezőgépek, a másoló íjkészítők és a tolvaj távlövők világában a titkot nagyon nehéz megőrizni. Átadni pedig végképp csak olyan embereknek szabad, akik ezt megőrzik a magyarságnak. Ennek tudatában azt is tudom, hogy életemben csak ez a két tanítványom lesz: Kiara és Laci.
– Saját készítésű íjaihoz és nyílvesszőihez legendás kapcsolat fűzi. Igaz, hogy hite szerint nem csupán az íjnak, de még a vesszőknek is lelkük van?
– Bizony, igaz. Rólam köztudomású, hogy az íjaimnak, nyilaimnak nevük, de ami a névnél is fontosabb: lelkük van. Nagyon fáradságos munkával, saját kezűleg készítem el íjaimat, korábbi versenytapasztalataim felhasználásával. Ugyanakkor minden íjamnak megfogadom, hogy ha értünk, a zászlónkért harcol és győz, akkor soha többet nem kell már harcolnia. Vagyis megadom a legyőzhetetlenség reményét, lehetőségét számára. Ezért az íjam számára – ha harcolt a zászlónk becsületéért életre-halálra, úgy, ahogyan azt elvárom én, és elvárják azok, akik már egy másik világból tekintenek le ránk – a harc véget ér. A következő versenyre már egy új íjat készítek, ami felhasználja a régi legjobb tulajdonságait, de keresek lehetőséget a további fejlesztések hozzáadására. Ez bizonyos értelemben számomra is az örökké való harc jelképe, a hit segítségével.
Kovács Attila
