Tornán ünnepelte hatvanadik születésnapját a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, közismert nevén a Csemadok. Hrubík Bélát, a szervezet elnökét arról kérdezem, mi a véleménye a szlovák kormánypártok agresszivitásáról.
– A második világháborút követő jogfosztottság és hontalanság állapota közismert. 1949-ben azért megalakulhatott a Csemadok. Azzal a céllal hozták létre a szervezetet a pártvezetők, hogy megbékítsék a Csehszlovákiában élő magyarokat. Ma, 2010-ben ki merem jelenteni, hogyha akkor a Csemadok nem alakul meg, s nem jár külön utat, s nem teljesíti saját küldetését, akkor Szlovákiában nincsenek magyar iskolák, hiszen az anyanyelvhez való hűség, a magyar kultúra és a hagyományok közvetítése a szövetségünkön keresztül történt az elmúlt 60 évben. A szövetség fokozatosan létrehozta a magyar kultúra ápolásának további intézményeit. Az évek múlásával a szlovákiai magyarság körében egyre nőtt a nemzetiségi politika gyakorlatával való elégedetlenség. A szövetség olyan fórummá vált, ahol lecsapódhattak a szlovákiai magyarság áldatlan helyzetét feszegető észrevételek. Az 1956-os magyarországi forradalom idején a Csemadok szerveitől és szervezeteitől elvárták, hogy nyilatkozatban ítéljék el a magyar forradalmat. Az alapszervezetek nagy része elszabotálta a nyilatkozattételt. A hatvanas évek elejére a Csemadok tevékenysége kezd más irányba is kiteljesedni, – a szervezet egyre inkább a magyar kultúra különböző ágainak a művelésével foglalkozik. Zseliz és Gombaszög után beindulnak a seregszemlék, kialakul az ifjúsági klubmozgalom. 1968-ban, a prágai tavasz idején nagyon sokan álltak a Csemadok mögött, ami arra késztette a pártvezetést, hogy tárgyalópartnerként fogadják el a Csemadokot, és komolyan vegyék a nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozó javaslatait. Lényeges, hogy szövetségünk egy olyan kisebbségi törvénytervezetet nyújtott be 1968-ban, mely utat nyitott volna a kulturális autonómia felé.
Sajnos ezek a törekvések megbuktak és elvéreztek. Lényeges, hogy egészen a csehszlovák állam felbomlásáig ez volt az egyetlen magyar törvénytervezet. Szerepvállalásáért a Szövetséget a konszolidáció idején kizárták a Nemzeti Frontból. A nyolcvanas években a tagságban egyre erősödött az elégedetlenség a hátrányos megkülönböztetések miatt. A Csemadok központi vezetése 1984-ben testületi döntéssel foglalt állást a magyar nyelvű oktatást hátrányosan érintő törvény ellen. A Csemadok tevékenysége a mai napig meghatározó a felvidéki magyarság életében. Dolgozunk a magyarság kultúrájáért, tizenhét területi irodát működtetünk, több mint 450 alapszervezetünk van, s tagságunk létszáma meghaladja az 50 ezer főt. Mindez azt jelzi, hogy Közép-Európa egyik legjelentősebb és legnagyobb kulturális szervezete vagyunk. Több mint 21 országos rendezvényt tartunk igen széles tematikában. Hiszen – többek közt – versmondó-versenyek, bábos fesztiválok, anyanyelvi napok, magyarnóta-gálák, színjátszó-fesztiválok szerepelnek éves programjainkban. Ez egy egyedülálló tevékenység, mellyel egy kisebbségbe szakadt nemzetrész erejét jelenítjük meg a mindennapokban. Örülünk annak, hogy sok fiatal kapcsolódik be tevékenységünkbe, így reménykedhetünk benne, hogy áldozatos munkánk követőkre talál. Nemcsak kulturális, hanem minden olyan társadalmi, politikai kérdésekben megnyilatkozunk, ami a felvidéki magyarság jogállását érinti. Minden olyan kísérlet ellen, ami a jogfosztottság állapotába akar minket belekényszeríteni, felemeljük szavunk. Legutóbb a nyelvtörvény ellen szólaltunk fel. Mint a szlovák kormány kisebbségi tanácsának egyetlen magyar tagja folyamatosan harcolok a felvidéki magyarok jogállásáért. Itt nincs kompromiszszum, mert számunkra az anyanyelv használata létkérdés. Nyelvében él a nemzet, s ha valamilyen módon megpróbálják az anyanyelvhasználatot korlátok közé kényszeríteni, az azt jelenti, hogy a következő lépcsőben iskoláinkat, folyóiratainkat akarják megszüntetni. Ha megszűnnek a kis falusi magyar nyelvű iskolák, akkor közösségeinket elfújja a szlovák nacionalizmus szele.
– A kettős állampolgárság ügyében is felemelték hangjukat?
– Csak személyes véleményemet tudom tolmácsolni, mert a szövetség országos elnöksége ebben a témában még nem foglalt állást. Úgy gondolom: az, hogy Magyarország a világ mely táján élő embernek ad állampolgárságot, teljes mértékben a magyar kormányra, a magyar parlamentre tartozik. Ez tehát a magyar nemzet belügye. A szlovák pártok pedig hisztériakeltéssel szeretnék elterelni azokról a problémákról a figyelmet, melyeket Magyarország az elmúlt nyolc évben már átélt. Hiszen a Fico-kabinet ugyanazt az utat járja, amit hat éven keresztül a gyurcsányi vezetés. Ígérgetések, felelőtlen osztogatások, a költségvetési hiány növelése; ezek Gyurcsány és társai nevéhez köthetők Magyarországon, nálunk meg Ficóékhoz. Van azonban egy különbség. Szlovákiában egy szociáldemokrata kormány van, ami nem is baloldali, inkább nemzeti szocialista. Ez a kormány néha még Tison is túltesz. Ezt nagyon veszélyesnek tartom, mert nekünk inkább arra az ezer évre kéne építeni a kapcsolatainkat, amikor a magyar és a szlovák nép békében élt. A felvidéki magyarságnak sem érdeke a konfrontáció. Meggyőződésem, hogy minden embernek alapvető joga azt eldönteni, hogy igényli-e anyaországától az állampolgárságát.
– Bugárék is azt hangsúlyozzák, hogy rossz időben hozta a magyar parlament ezt a döntést.
– Ez alaptalan vádaskodás. 2004-ben azért mégiscsak az „igen”-ek voltak többségben, tehát a polgári kormány most egy adósságot törlesztett. Rosszkor jött ez a döntés? Figyeljék meg: Trianon óta mi mindig „rosszkor vagyunk és rossz helyen”. „Rosszkor” akarunk születésnapot ünnepelni, „rosszkor” akarunk temetni, „rosszkor” hozunk döntéseket. Elérkezett az ideje egy megalkuvásmentes nemzetpolitikának.
– Ön, mint az MKP képviselőjelöltje, kéri a magyar állampolgárságot?
– Igen, én is igényelni fogom a magyar állampolgárságot. Szörnyű: most már külön ügyosztályok foglalkoznak azzal Szlovákiában, hogy ki mit mond a kettős állampolgárság ügyében, s a felvidéki magyarokat szinte túszként használják a kérdéssel kapcsolatban. Ma, az egyesült Európában semmi sem indokolja azt, hogy valaki revízióban gondolkodjon, tehát a szlovák kormánypártok ijesztgetései eléggé illogikusak. Bizonyára rossz a lelkiismerete egyeseknek, mert az egykor megkapott koncot még mindig nem érzik a magukénak.
– „Szükség van egy komplex kisebbségvédelmi törvényre, a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát és kultúrájának finanszírozását szabályozó törvényekre, valamint egy jogszabályra a Csemadokról, amely a Matica Slovenskáról rendelkező törvényhez hasonlóan biztosítja a szervezet létét. Az MKP szorgalmazni fogja egy országos magyar népművelési intézet megalapítását a Csemadokon belül” – nyilatkozta Bíró Ágnes, a Magyar Koalíció Pártja kulturális alelnöke.
– A kormány kisebbségi tanácsának tagjaként nemrég összehívtam egy kerekasztalt Ipolynyéken, ahol a hat meghatározó szlovákiai kisebbség képviselője tárgyalt egy leendő komplex kisebbségvédelmi törvényről. Mind a hat – a román, a ruszin, az ukrán, a német, a cseh és a magyar – kisebbség képviselője elfogadott egy olyan nyilatkozatot, melyben kérik, sőt követelik egy olyan törvény meghozatalát, amely rendezné a kisebbségek jogállását. A mai napig nincs kodifikálva a kisebbség fogalma Szlovákiában. Ki alkothat kisebbséget? A betelepülő, vagy az őshonos? A vietnamiak és a kínaiak létszáma már meghaladja az 500 éve itt élő horvátokét, vagy németekét, de nézetem szerint nem gyakorolhatnák ugyanazon jogokat, mint a történelmi, őshonos kisebbségek. 15 évvel ezelőtt megszüntették szövetségünk állami támogatását. A Matica Slovenska, mint kulturális szervezet, évi támogatást kap – annak függvényében, hogy melyik párt van kormányon. Ez hajdani pénzegységben számolva – 40-100 millió korona. Mi azt szeretnénk, ha a Csemadok is kapna támogatást, hiszen a társadalmi munkából mi is kivesszük annyira a részünket, mint a Matica Slovenska. Nagyon sok állami feladatot vállal fel a Csemadok egyetlenegy állami cent nélkül. A kisebbségi kultúra finanszírozásáról szóló törvény pedig nem szól stabil összegről. Az is fájó, hogy annak a kisebbségnek adnak több pénzt, akiről úgy vélik, hogy lojális és hűséges az adott kormányhoz. Mi nem kegyelemkenyeret kérünk a szlovák kormánytól, hanem azt, hogy a magyarok adójából jusson a felvidéki magyar kultúra támogatására.
Medveczky Attila
