– Köszöntöm Derce Tamást, a mindenkor tevékeny, derűs újpesti polgármestert, mert bár megvált székétől, de sokunk emlékezetében polgármesterként rögzült. Mivel foglalatoskodik mostanában?
– Alapvetően két dologgal foglalkozom, az írással, és valamennyi olyan magánjellegű ügyemmel, amit az elmúlt húsz évben a munkám miatt elhanyagoltam. Most például elmennék szabadságra, mert az elmúlt húsz évben ezt egyszer engedtem meg magamnak, s ennek az volt az oka, hogy úgy gondoltam, nem egy hétköznapi munkahelyen dolgozom. Százezer embernek a sorsát befolyásolni olyan felelősség, hogy azt mondtam, míg polgármester vagyok, minden nap a városházán van a helyem. Hivatali ügyben is talán háromszor ha átmentem Felvidékre, magyar iskolákba, de csak mentem, jöttem. Utazhattam volna a világ minden tájára, Kínától kezdve Skandináviáig, de úgy fogtam fel a polgármesterséget, mintha számtartó tiszt lennék. Újpestet gróf Károlyi István alapította. Most Újpest polgárai a grófok, én pedig a számtartó tisztjük vagyok. A számtartó tiszt feladata, hogy a szeme mindig ott legyen a jószágon.
– 1990. október 20-ától 2010. október 4-ig töltötte be a polgármesteri tisztséget, rekordok könyvébe illő teljesítmény.
– Közel 100 lakást építettünk. Újjáépítettük a szétvert és lerombolt Újpesti Polgár Centrumot a színháztermével együtt, azóta Újpestnek van egy önálló színháza. Amire büszke vagyok, hogy kihoztuk a Károlyi Gáspár Református Egyetem jogi karát Újpestre, ami viszont elszomorít, hogy politikai okokból a képviselőtestület egy része 2007-ben megakadályozta, hogy az egész Károlyi Egyetem kijöjjön Újpestre.
– Kik voltak a hátramozdítók?
– Alapvetően a baloldal, a szocialisták. Nagyon piti húzás volt és óriási szellemi veszteséget jelent Újpestnek. Az volt a fixa ideájuk, hogy az én nevem lesz fényesebb, ha odaköltözik az egyetem, kisszerűségükben a városra nem gondoltak. Pedig nem az én egyedüli sikerem lett volna, hiszen a kollégáimnak ebben nagyon sok munkája volt.
– Egy időben Újpest önállóságát fontolgatta, s egy önálló Újpestnek nagyon jól állt volna az egyetem.
– Valóban, ha Újpest leválik a fővárostól, anyagilag mindenképpen jobban járt volna. Kiszámoltuk, hogy a költségvetésünk közel kétmilliárddal lett volna gazdagabb. Azért nem vittem ezt végig mégis, mert az embereknek nem ez lett volna a fontos, hanem az, hogy fővárosi lakosok, vagy vidékinek számítanak. Tudom, hogy ezért nem szavazták volna meg. Pedig semmivel se rosszabb vidéken élni, hát még Újpesten! Az egyetemet, a vele kapcsolatos szellemet fontosnak tartom, sajnálhatják az ellenzők, hogy ezt elvették Újpesttől.
– Azért húsz év egy városrész élén.
– Nekem Újpest, város. Az én személyimben az áll, hogy született Újpesten, mert amikor 1949-ben megszülettem, akkor még Újpest önálló város volt. A mai napig azt mondom, hogy bemegyek Pestre, mert otthon is ezt hallottam, a szüleimtől. Ez olyannyira rögzült bennem, hogy mikor bakaként kint álltunk reggel a jó reggelt placcon és az egyik tiszthelyettes odaszólt, hogy jöjjön a pesti „faszi”, csak álltam mozdulatlanul, mire odajött, hogy maga budapesti, miért nem jön? Mert én újpesti vagyok – válaszoltam, amit parancsmegtagadásnak vettek, s persze meg is fenyítettek. Újpest a szűk hazánk, a feleségem családja is régi újpesti, pontosabban nagymegyeriek, illetőleg a felmenőink felvidékiek, és erdélyiek.
– Mindig Trianonba ütközünk.
– Igen, hol így, hol úgy, de az tény. Magyarország nagy bajai Trianonnal kezdődtek. És a trianoni tragédia óta ez az ország folyamatos gazdasági válságban van, mert a történelmi Magyarország gazdasági egység volt és Trianonban ezt verték szét. Ugyanaz a baja Újpestnek is, mint Magyarországnak. Óriási kárt szenvedtünk 1945-től 1990-ig, de legalább ilyen kárt okozott az az út, amit Antall József kijelölt az országnak. Kiterjedt levelezést folytattam ebben a témakörben, amelyet meg is fogok jelentetni. Nyomatékosítani szeretném, hogy igazi tragédiánk Trianon volt és ezt 1990-ben az antalli út inkább növelte a privatizációval, azzal, hogy hozzá nem értő emberek tömkelegét tették vezető pozícióba. Nem néztek utána a spontánprivatizációnak, senki nem kérdezte meg, hogy hová tűnt a vagyon. Jellemző, hogy helyette 94-ben Szulejmán szultán szobrát avatták Szigetváron, mégpedig Zrínyi Miklós szobrával szemben. Pedig ez alatt a 150 év alatt kipusztult az ország, és sajnos idegen nyelvűekkel telepítették be. Nem tudom elfogadni, hogy a tettesnek és az áldozatnak együtt álljon a szobra. És én azt kérdeztem többek között levélben, hogy ötszáz év múlva a felhőkből együtt fogjuk nézni, ahogy Sztalinnak Magyarországon szobrot emelnek? Az a gondolkodásmód, ami Antall Józsefet jellemezte, nekem teljesen idegen és érthetetlen volt. Inkább ártott nekünk, mintsem használt volna. Mi az, hogy úri zsebből, gentlemanként kifizetem az ország adósságát? A lengyelek meg tudták tenni, mi miért nem tettük meg? Mindenki csak a saját kontójára rulettezzen, ne máséra. Tehát mi is az az antalli örökség, amire olyan nagyon büszkék voltak? Jó lenne, ha ezt valaki nekem elmagyarázná. Miből áll? Abból, hogy elprivatizáltuk az országot? Abból, hogy behúztuk a seggünket? A legnagyobb megdöbbenésemre azt is hallottam, hogy Antall azt mondta, hogy ha valaki területi revízióról beszél, az repül a kormányból. Még a lehetőséget sem adta meg, hogy netán jelen legyünk az egyébként változó kelet-közép európai térség újraosztásakor.
– Sőt önként lemondtunk, gondoljon az ukrán magyar alapszerződésre.
– Én az ország legnagyobb tragédiájának azt tartom, ha önként odaadjuk javainkat, mert ebből még jó nem származott, mert a tolvaj mindig attól fél, hogy az elrabolt tárgyat jogos tulajdonosa visszaveszi tőle. Ebből a meggondolásból kiindulva nem engedtem be multikat Újpestre. Mert az alapvető tény, hogy a multik tönkreteszik a kisiparosokat, kiskereskedőket. Újpest pedig mindig is kisiparosok, kiskereskedők városa volt, nem véletlen, hogy például mi úgy köszöntöttük egymást az apósommal és a feleségem nagyapjával, hogy Isten tartsa a tisztes ipart. Demszky és baráti körének legnagyobb bűne, hogy nem érdekelte őket a budapesti kiskereskedők léte. A fővárost elözönlötték a multik, holott Nyugat-Európát sem ez jellemzi.
– Remélem ezek után nem csodálkozik, hogy halálos ellenségeket szerzett, hogy a balliberálisok még a levegőt is sajnálják magától. Az új városvezetés által alapított Semsey Aladár életműdíj első jelöltje a kitüntetésre Derce Tamás.
– Még csak nagy a valószínűsége, hogy én kapom. Azért lettem polgármester, mert a Jóisten a tenyerét a fejemen tartotta, és én annak a közösségnek, amelyik engem megválasztott és 20 évig bizony kellő szeretettel fordult hozzám, ezt a szeretetet vissza kell adjam. Viszont Trippon Norbert, aki az alpolgármesterem volt, mert nem a szocialistákról van szó, hanem Trippon Norbertről, ő azt hitte, hogy majd az ő polgármesterségét fogom támogatni. Ez olyannyira így volt, hogy augusztus elején az Újpesti Naplóban megjelentetett egy írást, hogy mindent nekem köszönhet, miután kiderült, hogy nem jelöltetem magam. Olyan nyálas, nyalizó stílusban, hogy szinte kellemetlen volt. Augusztus 18-a körül fordult a kocka, pontosabban Trippon, mivel világos lett előtte, hogy én nem támogatok egy szocialista jelöltet sem. És attól a pillanattól kezdve Trippon Norbert a legmocskosabb módon támad mind a mai napig. Engem okol azért, hogy ő nem lett polgármester, s ez kétségtelenül így is van. De mivel együtt dolgoztam vele négy évig, megismertem, azt mondom: Isten őrizze Újpestet, hogy ő elöljárója legyen. Érdekes a másik támadóm Szalma Botond, a KDNP fővárosi vezetője, aki szintén polgármester akart lenni. Megmondtam neki, hogy Botond, én hiába támogatlak, ha a Fidesz–KDNP-ből a KDNP vezetése nem támogat. Nem az volt a helyzet, hogy kényem-kedvem szerint eldöntöm, hogy ki legyen a polgármester, hanem az, hogy vagy támogatok egy szocialistát, akit mint mondtam, megismertem és Isten mentsen tőle, vagy támogatom a Fidesz jelöltjét és akkor Újpesten jobboldali önkormányzat lesz.
– Ezek szerint ezek a támadások szigorúan hatalmi alapokra rendezkedtek be és abból indultak ki?
– Igen. Én nem alkut kötöttem a Fidesszel, mert ez nálam nem alku kérdése volt. Ha én csendben maradok, akkor az MSZP-s nyert volna, mert azért Újpest közismerten még nem jobboldali kerület. De egész egyszerűen 20 év után nem hagyhattam, hogy szocialista többségű önkormányzat legyen. Kérdezték tőlem, hogy miért támogatom a Fideszt, hiszen annyi kellemetlenségem volt, hogy finoman fogalmazzak, velük kapcsolatosan. Azért léptem ki az SZDSZ-ből, mert hazudoztak össze-vissza és összeálltak a szocialistákkal. Akkor hoztam létre az Újpestért Egyesületet, és nem azért, hogy 2010-re, amikor visszavonulok, átadjam Újpestet a szocialistáknak. Ez ilyen egyszerű. Aki akarja, megérti, aki nem, az nem.
Győri Béla
