Tizenegy település pályázott az európai minta alapján hazánkban először meghirdetett KlímaSztár (ClimateStar) díjra, melyből a zsűri három település: Mórahalom, Újszilvás és Veszprém munkáját díjazta, emellett a pályázatot meghirdető Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség az összes pályázó indulását támogatja a jövő évi európai megmérettetésen.
– Milyen intézkedéseket tudott, vagy kíván tenni az önkormányzat az éghajlat védelme érdekében? – kérdeztem Nógrádi Zoltán országgyűlési képviselőtől, Mórahalom polgármesterétől.
– A szén-dioxid kibocsátás mérséklése érdekében az önkormányzat az összes közösségi intézményben bevezette a termálfűtést, tehát megújuló energialapú fűtésre álltunk át. Ezáltal nagyon komoly gázfelhasználást spóroltunk meg. Ezen kívül egy mintaprojektet fogalmaztunk meg az egyéb energiahordozók energiatakarékos átalakítására, a fosszilis energiahordozók csökkentésére, a termálkútjainkra. Ebben a tervben szerepel intézményeink energiatakarékos felújítása a nyílászárók cseréjével, fűtési rendszerünk korszerűsítésével.
Mindezen túl folyamatosan, kampányszerűen igyekszünk autómentes programokat végrehajtani. Több mint tíz kilométer kerékpárutakat építettünk csak Mórahalom városában, s a térségben ennek a kétszeresét. A köznevelésben pedig igyekszünk megalapozni a környezettudatos magatartást; így a természet-és környezetvédelem vonatkozásában kiemelt óraszámban oktatunk.
– A tervek megvalósításával jelentősen csökkenne a költségvetés kiadási oldala?
– Természetesen. Csak azzal, hogy nem gázzal, hanem termálenergiával fűtünk, már évente kb. 30 millió forintot tudunk megtakarítani.
– A honlapjukon jelentős beruházásokról olvashatunk. A város hosszú ideje igyekszik a turisztikai beruházásokat összehangolni. Ebben az évben jórészt befejezték a fürdő, a szálloda és a vendéglátó-ipari egységek kialakítását. De ez nem minden: csónakázótavat is ki szeretnének alakítani. Mindezt milyen pályázatokból tudják megvalósítani?
– Folyamatosan pályázunk. A meglévő természeti- és épített örökségünkre alapozzuk azokat a kiegészítő turisztikai termékeket, amelyeket a „vezértermék”, a termálfürdő köré csoportosítunk. Ilyen a tanyasi turizmus, melynek keretében megújuló energiaforrásokkal működő ún. mintatanyákat építünk. Bivalytelepet létesítettünk vizes élőhely rehabilitációjára. Az erdei iskola-, és közösségi ház mozgalmunk évente több mint 5000 érdeklődőt vonz. Az egykori tanyasi, a „Klebelsberg-iskolákat” átalakítottuk, turisztikai látványosságot csináltunk belőlük belőlük. Környezetvédelmi, vízgazdálkodási monitoring-hálózatot építünk ki, és ennek az infrastruktúráját valósítjuk meg közösen az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatósággal. Öntözési mintaprojekteket is elindítunk, s ezeknek turisztikai, illetve gazdálkodási, munkahelyteremtési és közfoglalkoztatási aspektusai is vannak.
– Ezeket az intézményeket később reklámozni is kell; mennyit áldoz a település a városimázs alakítására, marketingre?
– A marketing tevékenységnek csak egy része mérhető forintálisan. A település kommunikációjában arra törekszünk, hogy az eladható értékeinket folyamatosan reklámozzuk. Ennek pénzbeli része sokszor elenyésző a természetbeni juttatásokhoz képest. Erre jó példa, hogy a fürdő marketing kommunikációra kb. 10 millió forintot költ, miközben évente 100 milliós értékben adunk át fürdőjegyet a dél-alföldi véradóknak. Az összes programunk és fejlesztésünk a marketinget támogatja, és az EU-s beruházások is reklámot jelentenek.
– Olvasom: jelentősen megnőtt a móri gyógyfürdő forgalma is. Sokan érkeznek önökhöz a határon túli településekről is?
– Évente összesen kb. 400 ezren jönnek. A Vajdaságból és Erdélyből; az összes fürdővendég egyharmadát teszik ki a külföldről érkezők, amit nagyon jó aránynak tartok, mert jelentős fizetőképes keresletbővülést jelent számunkra.
– Néhány vajdasági településsel kulturális kapcsolata is van az önkormányzatnak?
– Mi ezen már túl is léptünk és létrehoztunk egy EU-s közösségi intézményt, egy európai területi együttműködési csoportosulást (EGTC), amelyet 8 vajdasági, 36 erdélyi és 36 magyarországi település írt alá. Ez a társulás átfogja a kultúrát, az oktatást, az intézményi, civil és gazdasági kapcsolatokat.
– Holott Szerbia nem tagja az EU-nak.
– A jogszabály megengedi, hogy a társulás egyik tagja EU-n kívüli ország legyen. Ebben a tekintetben egyedülállók vagyunk, mert ritkaságszámba megy egy háromoldalú társulás.
– Térjünk rá a munkahelyteremtésre. Tavaly azt nyilatkozta, hogy minimum 200 új munkahely létrejöttére számít az ipari parkban. Hol tartanak jelenleg?
– Közel egy tucatnyi befektetővel tárgyalunk, ezek közül egy 60 főt foglalkoztató fémipari társulás letelepítése van folyamatban. További hazai kis-közepes vállalatokkal tárgyalunk, és remélem, hogy ezt a 200-as számot meg is tudjuk haladni az önkormányzati ciklus végére.
– Ön 25 éves kora óta polgármester, és tavaly ötödszörre választották meg a település vezetőjének. Érzi-e, hogy az évek során egyre jobban gyűlöletkeltőbb volt az ellenfél kampánya?
– Érzem, és mindez együtt jár a közéleti stílus elmérgesedésével. Azon viszont meglepődtem, hogy ez a gyűlölködés egy ilyen méretű településen is teret nyerhet. Korábban főleg a szakmai és személyes kompetenciák befolyásolták a kampány hangulatát, tavaly viszont mindent a pártpolitika befolyásolt. Az eredmények viszont minket igazoltak.
– Minden irányból érik támadások?
– Nálunk egységfrontban áll az ellenzék: az MSZP, az LMP és a Jobbik. Ez elvi síkon abszurd, de úgy tűnik, hogy az elveket elnyomja a hatalom iránti olthatatlan vágy. Nálunk ezt az ellenzéki összefogást az is okozhatta, hogy jelentősen gyarapodott a város vagyonállománya, jelenleg meghaladja a 10 milliárd forintos értéket. Erre pedig többen szemet vetettek.
Medveczky Attila
