Maros Gábor színművész, operaénekes, rendező: Gratulálok Dörner Györgynek és Csurka Istvánnak a kinevezéshez! Sejtettem, hogy elindulnak a támadások, hiszen ez a színház egy frekventált helyen működik, a közelében sok más teátrum található. Ezek a színházak eddig „jól elvoltak egymás mellett.” És most hirtelen lesz egy színház a Nagymező utca és az Andrássy út közelében, ahol nem tingli-tangli, nem langyos, szirupos amerikai darabok, hanem magyar drámák mennek. Egy olyan színház, ahol másként gondolkodnak. Mit gondolsz, meddig tart ez a támadássorozat? – Azt szokták mondani, hogy minden csoda három napig tart. Aki nem ismeri a pesti helyzetet, azt hiszi, hogy néhány nap, és vége a hőbörgésnek. De! Ez a balliberális csoport mindenre képes! Mindenre képes, és fel van háborodva azért, mert Márta István nem ülhet a színház élén még egy cikluson keresztül. Azért legyen elég már egy igazgatónak 13 év! Gondoljanak bele ezek a hőbörgők, hogy Hollander sem lehetett 8 évnél hosszabb ideig a bécsi Staatsoper intendánsa. Arról hallottam, hogy milyen jó előadások mennek Bécsben, de azt nekem senki se mondta, hogy menj el az Új Színházba, mert remek produkciókat adnak. Emellett Márta István a Magyar Fesztivál Szövetség elnökeként szinte az összes hazai fesztivál igazgatója, igen-igen sok pénzért. Emellett ott van a saját kapolcsi fesztiválja is. Tehát nem hiszem, hogy jajde nagy sajnálatra szorul. Rendezéseiről pedig annyit, hogy a pécsi Cabaret-ja csúfosan megbukott. Ezzel szemben Dörner kitűnő színművész, rendező, és ami a legfontosabb: kiváló ember. Mióta ismered Dörner Györgyöt? – Azóta, amikor én az egri várjátékokon Ludas Matyit játszottam. Döri akkor még főiskolai hallgató volt, és társaival – így Eperjes Károllyal is – együtt a vállukon hoztak be engem. Én akkor is emberként viselkedtem a főiskolásokkal, nem néztem le őket, hanem mindenben segítettem nekik. Azóta barátom Dörner György. Igen, a barátom, és őt nem hagyom el azért, nem szakítom el ezt a kötődést, bárki is diktálná ezt nekem, mert azt aljasságnak tartanám. Fontosnak tartom azt is, hogy Dörner György magyarul beszél. A magyar nyelv szabályai szerint. Nála mindig ott van az alany, állítmány, tárgy, határozó. Retorikája remek, és nagyszerű gondolatait logikailag jól felépítve képes elmondani. Mai szóval élve, és ezt bizonyára a liberálisok is megértik, „lájkolom az ügyet.” Támadják Csurka Istvánt is. – Igaztalanul. Remélem, hogy az az ember, aki a Ki lesz a bálanya, vagy a Döglött aknák c. darabot írta, újból piedesztálra kerül. 1969-ben mint főiskolai hallgató, benne voltam a Ki lesz a bálanya fantasztikus előadásában, ami Szarajevóban hatalmas színházi díjat nyert. Hátrébb az agarakkal! Mindenki azt csinálja, amihez ért! Elég a volt SZDSZ filozófusainak hatalmából. Többen megkérdezik tőlem, hogy melyik oldalon állok. Én a jó oldalán álltam mindig, és vallom, amit Nádasdy Kálmán professzor úr mondott: „remekművek között kell élni, mert többre nincs idő.” Biztos vagyok benne, hogy a Dörner György-vezette színházban ilyen remekműveket láthatunk. M.A.
