Magyar Igazság és élet pártja

Március 2-án, pénteken „Emlékezés a viszontagságos évekre" elnevezésű emlékkonferenciát rendezett a beregszászi plébánia Pásztor Ferenc volt beregszászi plébános, főesperes emlékére, aki 1951-ben halt meg a terror mártírjaként Szibériában. Michels Antallal, a Beregszászi Szent Kereszt Templom plébánosával, a Bereg-Ugocsai kerület esperesével a múltat idézzük meg.

Mit tudunk az írásos források alapján Pásztor Ferencről? Hol végezte teológiai tanulmányait?

– Pásztor Ferenc 1880. január 14-én született Ungváron. A teológiát Szatmáron végezte, 1902. június 27-én szentelték pappá, eután Szakaszon kezdte meg papi szolgálatát plébánosként. Majd plébános volt Dobóruszkán, 1932-től pedig Beregszászon. 1923-ban szentszéki tanácsos , 1941-ben már pápai prelátus lett ,és 1946. április 15-én az ukrán kormányzat alatt álló rész püspöki helynökévé nevezték ki. 1949 márciusában elhurcolták, és munkatáborba vitték. 1951. október 15-én a szibériai Tajsetben halt meg. Az ukrán állami hatóság 1989-ben rehabilitálta.

 Ahol ő szolgált hol Magyarországhoz, hol Csehszlovákiához, hol Szovjetunióhoz tartozott. Igaz, hogy a cseh megszállók is szemmel tartották?

 –Bizonyára, mert ő mindenütt élénk társadalomszervezői munkát fejtett ki. Népmissziókat tartott külön nőknek, férfiaknak, fiataloknak és gyerekeknek. Valószínű, hogy nem örültek a megszállók ennek a tevékenységnek, főleg a szovjet érában. Az egyházat úgy próbálták megtörni, hogy papjaikat elfogták, elhurcolták.

Plébánosként a magyar kultúra és művelődés előmozdítója is volt?

–Természetesen. A plébániákon közösségeket szervezett, ami azért lényeges, mert akkoriban a közösségszervezés igen ritka volt. Kulturális és vallási előadásokat szervezett.

Elképzelhető tehát, hogy Pásztor Ferenc „bűne” éppen ugyanaz lehetett, mint a hajdani „regnum mariánumos” atyáké, a közösségszervezés?

–Ez egyértelmű. Az volt a „bűnük”, hogy sok fiatalt megérintett működésük. A regnumos atyáknak azért valamelyest könnyebbséget jelentett, hogy a fővárosban fejtették ki tevékenységüket. Pászor Ferenc viszont az ortodox törésvonal mentén tette mindezt. Tehát még nagyobb nyomás alatt állt ez a régió.

Scheffler János püspök – aki 1952-ben halt meg a kommunisták börtönében –1945 januárjában írt Pásztor Ferencnek. „Kedves jó Ferkóm! A nagy chaosz mindenütt talán arra jó, hogy a világ vezetői annál inkább rájöjjenek egy igazságos rendezés szükségességére. A Felvidéknek Szatmárhoz való tartozására alig merek számítani. De miért ne lehetne itt is a kimondottan magyar részeket visszaadni. Hiszen ez az igazi béke alapja. E nélkül a szomszéd országok megbékélése most sem lesz meg.” A kárpátaljai papság nem számított tehát ennyire szörnyű idők eljövetelére?

–Azt sejtették, hogy nem lesz könnyű, de arra nem gondoltak, hogy milyen iszonyatos vallásüldözés következik be. Pásztor Ferenc csak az egyike azon katolikus papoknak, akiket elhurcoltak az államhatalom emberei. A mi feladatunk, hogy felkutassuk, kiket, honnan vittek el. Azért, hogy ezeknek a papoknak a boldoggá avatását kérjük a Vatikántól.

Pásztor Ferenc boldoggá avatását is szeretnék.

–Esetünkben a boldoggá avatási eljárás folyamatban van. Ez eléggé érdekes kérdés, mert ő vértanú szent, hiszen elhurcolták. Az egyház pedig vélelmezi, hogy a vértanú szentek egyből a boldogok közé kerülnek. Most, nagyböjt első péntekén betegeknél voltam, és kis kártyát osztottam nekik Pásztor Ferenc emlékére, majd arra kértem őket, imádkozzanak a boldoggá avatásért. Imánkban segítségét is kérjük, mert biztos, hogy a beregszászi és a kárpátaljai hívekért különleges módon közben jár Istennél. Egy neki köszönhető csodás gyógyulás biztos felgyorsítja a boldoggá avatás folyamatát. Azért is jó lenne a csoda, mert nem tudjuk pontosan, mi okozta a halálát.

Rendelkezésre állnak kihallgatási jegyzőkönyvek?

–Ilyen dokumentumokat nem találtunk, ettől függetlenül Majnek Antal püspök atya szeretné papjaival közösen meglátogatni Pásztor Ferenc halálának helyszínét, és egy emléktábla avatást is tervbe vették.

Miért tartották fontosnak az emlékkonferencia megrendezését?

–Hagyományt kívántunk teremteni. Elhatároztuk, hogy évente – március 2-án, elhurcolása napján – Pásztor Ferenc-napot tartunk ünnepi misével és konferenciával. Az emlékkonferencia anyagát pedig füzet formában szeretnénk kiadni.

Antal atya Magyarországról jött ki Kárpátaljára. Ki ajánlotta önnek, hogy Pásztor Ferenc személyével foglalkozzon?

–Esztergomi egyházmegyés pap vagyok, öt évre „kértek kölcsön”, hogy a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyében szolgáljak. Amikor Beregszászba kerültem, arra kért a püspök atya, hogy állítsam előtérbe Pásztor Ferenc személyét, és tegyünk meg mindent a boldoggá avatás elősegítéséért. Kilenc éven keresztül Esztergomban voltam plébános, és nagyon foglalkoztatott a misszió-evangelizáció. 2008 végén három napos adventi lelkigyakorlatot tartottam Munkácson, majd 2009-ben kértek fel a kárpátaljai szolgálatra. Két évig a munkácsi katolikus líceum vezetője voltam, s mellette filiákban miséztem. Egy olyan területről van szó, ahol magyarok, lengyelek, ukránok, románok és szlovákok élnek. Mindemellett a hitélet igen színes: kijevi ortodoxok, moszkvai ortodoxok, magyar reformátusok, ukrán reformátusok, görög-katolikusok, római-katolikusok, kijevi baptisták és moszkvai baptisták is gyakorolják vallásukat. Munkácson megkérdeztem a baptistákat, mi ennek a szakadásnak az oka? Kiderült, hogy annak idején a KGB beépült közéjük, és ezért kettészakadtak. Schmitt Pál köztársasági elnök úrral beszéltem a közelmúltban, s említettem neki, hogy Erdély és Felvidék összes problémája tesz ki annyit, mint az itteni gondok.

Medveczky Attila