„Beethoven városa-a lehetőségek harmóniája” – olvashatjuk a martonvásári kétnyelvű befektetési kalauz címoldalán. S aki ellátogat Martonvásárra, tapasztalhatja, hogy egy élhető kisváros, nagyon jó adottságokkal, a budapesti agglomeráció szélén.
Lássuk, tehát milyen lehetőségeket is nyújt a város. Először legyen kedves beszélni az ipari területekről. – kérem Dr. Szabó Tibort, Martonvásár polgármesterét.
– Martonvásár abban a sajátos helyzetben van, hogy az elmúlt 20 évben saját területein ipari, illetve gazdasági fejlesztési tevékenységet nem tudott kifejteni… Sőt! Azokat a területeket, ahol az ilyen típusú fejlesztéseket végre lehetett volna hajtani, eladta a város. Így gyakorlatilag két évtizeddel a rendszerváltás után jutottunk el odáig, hogy azon gondolkodjunk: miként lehet olyan partnereket bevonni, akikkel közösen tudnánk ipari, gazdasági tevékenységeket folytatni. Tekintettel arra, hogy Martonvásár a kultúra és a tudomány városa, elsősorban olyan fejlesztéseket helyeznénk előtérbe, amelyek innovációval járnak. Ilyen értelemben keresünk partnereket. Felkerestek bennünket nagy külföldi befektetők is, akikkel előrehaladott tárgyalásokat folytatnunk, de konkrét megállapodást még egyikükkel sem kötöttünk. Attól is függ a befektetők hozzáállása, hogy miként alakul Magyarország megítélése az adott régióban. Az is lényeges, hogy milyen kockázatot kell vállalniuk azoknak a befektetőknek, akik Martonvásárra jönnének. A mi „ütőkártyánk”, hogy a város támogatási szempontból jó helyzetben van, mert Budapesttől nyugatra az első olyan település, amelyik nem a közép-magyarországi régióhoz tartozik. Mi tehát Pest megye határától 50 méterre tudunk felkínálni olyan területeket, ahol fejlesztéseket lehet véghezvinni. Míg a közép-magyarországi régióban az EU egyáltalán nem ad támogatást fejlesztésekre, nálunk már 40%-os támogatást lehet elnyerni. Ezért is bízunk benne, hogy a közeljövőben letelepülnek nálunk nyugati nagybefektetők. Mindemellett célul tűztük ki a helyi kis- és középvállalkozók helyzetbe hozását a város közigazgatásán belül. A helyi kereskedelmet, ipart, gazdákat igyekezzük támogatni, mert ez ugyanolyan lényeges, mint a nagyberuházók megnyerése.
A már említett befektetési kalauzt hová postázták el?
– Egyrészt a németországi, franciaországi és erdélyi testvértelepüléseket kerestük fel. Az ottani polgármestereken keresztül eljuttattuk ezt a prospektust testvérvárosaink vállalkozóihoz. A magyar Külgazdasági Hivatal egyik feladata, hogy külföldi befektetőket nyerjen meg hazánknak; mi tehát hivatalos úton is felkínáltuk a martonvásári lehetőségeket, és ennek köszönhetően kerestek fel bennünket.
Húsz év óta szinte a duplájára nőtt a lakosság lélekszáma. Sokan költöztek le a fővárosból?
– Ha nem is pontosan a duplájára, de valóban lényegesen megnőtt a helyi lakosok száma. Ami kiemelendő, hogy fiatalok költöztek hozzánk – elsősorban Budapestről, illetve az agglomerációból. A szociálpolitikai kedvezmény és a devizahitel igénybevételével anno viszonylag olcsón lehetett lakáshoz jutni. Azt hitték a fiatalok, hogy lakáshoz jutnak, de igazából csak hitelhez jutottak. Egyrészt nagyon örülünk annak, hogy a fiatal családok Martonvásáron vannak, mert a városban több gyermek születik, mint ahányan elhaláloznak közülünk. A gyermekek születése kötelezettségeket jelent az önkormányzatnak, hiszen az óvodai ellátást biztosítani kell. Másrészt: a fiatal családok többsége nagyon nehéz anyagi helyzetbe került azzal, hogy hatalmas az adósságuk. A szerdai fogadónapokon többen keresnek fel bennünket, hogy az önkormányzattól segítséget kérjenek. Megpróbálunk olyan lehetőséget találni, hogy a bankok átütemezzék a részletek befizetését. A fiatalok által lakott területek így tele vannak babakocsival, de gondokkal is.
Optimisták tehát ezek a fiatalok, hogy gyereket vállaltak.
– Nem csak optimizmusról van szó, hiszen a szociálpolitikai kedvezmény felvétele gyermekvállaláshoz kötött. Éppen ez az oka annak, hogy óvodánkban kétszeres a túljelentkezés.
Mi jellemzi a martonvásári munkaerőt? Ingázik?
– Helyben a kis-és középvállalkozók a munkaadók, illetve a Martonvásáron működő MTA Agrártudományi Kutatóközpontja is jelentős létszámú munkaerőt alkalmaz, hiszen Közép-Európa legnagyobb mezőgazdasági kutatóközpontja. A lakosság többsége valóban ingázik, elsősorban Budapestre. Ezért is lényeges az, hogy a vasútvonalak felújítását követően Martonvásárról fél óra alatt Budapestre lehet érni, és a vonatok félóránként követik majd egymást.
Milyen nagyobb fejlesztésekről tud beszámolni?
– Önerőből néhány kisebb összeszerelő üzem, húsfeldolgozó üzem jött létre. Magyarország egyik legnagyobb és modern húsfeldolgozó üzemének részlege is Martonvásárra költözött. A Hazai Hús Zrt.-ről van szó, s ők valóban hazai húst dolgoznak fel, jó minőségű terméket gyártanak. Az önkormányzati fejlesztések főleg pályázati úton valósulnak meg. Lényeges az utak felújítása, éppen a közelmúltban tájékoztattak bennünket arról, hogy útfelújításra egy nagyobb összegű támogatást nyertünk el. Már csak az a kérdést, mikor fizetik ki. Emellett kulturális és turisztikai központ létrehozását tervezzük Leader-pályázati pénzből. Ez a központ nem csak Martonvásár, hanem a térség kulturális és turisztikai igényét is kielégítené.
Járási központ lesz a város?
– A hivatalos tervek szerint igen. Sok éves vágyunk valósul meg ezzel, és a feltételek is adottak. Első lépésben körzetközponttá, majd járási központtá válunk. Önmagában az is motorja lehet a fejlesztésnek, hogy a kormányhivatal kirendeltsége is ide költözik.
A fejlesztések előtt kikérik a lakosság véleményét?
– Ez volt az elsődleges szempontunk, mikor 2010-ben elindítottuk a kampányunkat. Programunk az alapján készült el, hogy végigjártuk a kollégáimmal a város összes portáját és megkérdeztük az embereket, milyen változást szeretnének. Nem csak kampányfogás volt részünkről az, hogy mindenkihez becsöngetünk, hiszen havonta egyszer egy adott utcát végigjárok a „polgármester házhoz jön” akció keretén belül.
Mit tapasztalt: elfordultak-e a politikától az emberek, illetve megértik-e azt, hogy a gazdasági válság és a pénzügyi örökség miatt nincs könnyű helyzetben a kormányzat?
– A többség realista, tehát tisztában van azzal, hogy ahogy a háztartások nagy része, úgy a város és az ország is eladósodott. Természetesen emiatt egyrészt elkeseredettek, de ugyanakkor megnő a kreativitás szerepe is. Erre egy példa: az egyik utcában a helyi lakók is részt vesznek a járdaépítésben. Valóban ez hasonlít a ’70-es, ’80-as évek metódusára, de mindezt a kényszer szüli, de ez a munka közösségépítő is. Nem beszélve arról, hogy jobban vigyáz az ember arra, amit ő is épített. Közösségi összefogással játszótér is épült: a fiatalok felépítették a játszóteret, majd átadták az önkormányzatnak fenntartásra. Az új telepen ugyanilyen formában épül fel egy új játszótér. Azt látom: az emberek joggal elkeseredettek, de a magyar virtus nem hiányzik belőlük.
Ha már a fiatalokat említette: miként tudják megoldani azt, hogy a helyi ifjúság helyben szórakozzon, és ne járjon fel ezért Pestre?
– Azok a fiatalok, akik tartalmas szórakozásra vágynak, vagy sportolni szeretnének, meg is találják arra a lehetőséget nálunk és a kistérségben. Tánccsoport, színjátszókör, stb. működik. Azokkal van gondunk, akik nem ezt igénylik. A közelmúltban diszkót működtettek, de mindez sok bajjal járt, még rendőrségi ügy is lett belőle. Többen úgy szeretnének szórakozni, hogy az számukra ne járjon anyagi kiadással, ezért aztán jobb híján csoportba verődve, sörösüveggel a kezükben mászkálnak.
Az önkormányzat nem tudja őket valahogyan „megfogni”?
– Létrehoztuk a Brunszvik–Beethoven Kulturális Központot, ahol a fiataloknak is tetsző programokat szervezünk, így rock-zenekarok is fellépnek.
Gondolom, a frissen betelepültektől nem is lehet számon kérni a lokálpatriotizmust.
– A kisvárosban évtizedekig számon tartották, hogy ki az „őslakos” és ki a „gyüttment”. De már nagyon megszaporodott a betelepülők száma, és köztük nagyon sokan tudnak és akarnak is tenni a városért.
Olvastam, hogy polgármester úr felvidéki származású…
– Annak idején „gyüttmentként” érkeztem Martonvásárra, és itt olyan közegre leltem, amibe könnyű volt beilleszkedni. A ’80-as évek második felében komoly ellenzéki élet zajlott; Csurka István gyakori vendégünk volt, és dr. Bogdán Emil egy olyan kulturális és közéleti „szigetet” hozott létre, ami katalizátorként működött. Már 1988-ban megalakult a helyi MDF szervezet, és működésünk kihatott a környékbeli településekre.
Van felvidéki testvértelepülése a városnak?
– Hivatalosan nincs, de Gútával nagyon jó a sport kapcsolatunk. Az erdélyi testvérvárosunk Mezőkölpény, amivel főleg kulturális jellegű kapcsolatot ápolunk köszönhetően a Százszorszép Táncegyüttesünknek.
Medveczky Attila
