Május 25-én az Európai Parlament plénuma elsöprő többséggel jóváhagyta Bauer Edit felvidéki képviselő jelentését a nemek közötti bérszakadékról. A jelentés célja, hogy kérje az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet és olyan változtatásokat kezdeményezzen, amelyek a nők elleni diszkrimináció eme formájának megszüntetését célozzák.
Hogyan történt a forrás, az adatok begyűjtése?
–A történet 1957-ben veszi kezdetét, amikor a Római Szerződésben alapelvként leszögezték, hogy a nőket és a férfiakat egyenlő munkáért egyenlő módon kell bérezni. 1975-ben pedig az Európai Parlament jóváhagyott egy ún. másodlagos jogszabályt, ami az EU közös joganyagának a része, amit a tagállamok kötelesek átvenni. Azóta folyik az adatgyűjtés is, mert az EU igyekszik nyomon követni a jóváhagyott jogszabályok teljesítését. Az Eurostat aránylag későn tudott összehasonlítható adatokkal szolgálni – ma már olyan adatok állnak rendelkezésünkre, melyek órabért számolnak. Tehát órabérre lebontva követhető a bérszakadék alakulása. Sajnos még most is nagy a késés az adatszolgáltatásban, mert a legkésőbbi adatok a 2010-es esztendőre vonatkoznak, és három ország még nem szolgáltatott adatokkal. 2007-ben 17,6 százalékos bérszakadékról beszéltünk, ami 2010-ben 16,4 százalékra módosult, ami annyit jelent, hogy a nők átlagosan 16,4 százalékkal kapnak kevesebb bért ugyanazért a munkáért vagy ugyanolyan értékű munkáért, mint a férfiak. De mivel három ország adata hiányzik, így valószínűsíthető, hogy magasabb az átlag, mert onnan nem érkeztek kimutatások, ahol rosszabb a helyzet. Külön jelentést, elemzést tehát nem vettem alapul, attól függetlenül, hogy létezik olyan dokumentum, mely azt mutatja ki, hogy az 2006/54/EK irányelvet miként építették be a jogrendbe az egyes tagállamok. Arra is keressük a kérdést, hogy mit lehet tenni egy olyan több mint 50 éves jogszabállyal, mely nem igazán hatékony.
És mi a garancia arra, hogy egy újabb jogszabály, vagy jogszabály-módosítás már hatékonyabb lesz?
–Jogos a kérdés. A joggyakorlat azt mondja, hogy az a törvény, aminek nincs szankciója, nem mindig működőképes. Mi olyan javaslatokat fogalmaztunk meg, melyek bizonyos szankciókat is kilátásba helyeznének. De már az is nagy segítség, ha a tagállamokban átlátható a bérrendszer. Vannak országok, ahol a foglalkoztató bizonyos foglalkoztatási szám fölött köteles évente nyilvánosságra hozni a bérstatisztikát nemek szerint lebontva. Svájcban és Németországban pedig létezik olyan számítógépes rendszer, mely azt vizsgálja, hogy a közbeszerzésben tetten érhető-e a nemi diszkrimináció.
Gondolom, néhány férfitársam arra gondolhat az „egyenlő munkáért, egyenlő bért” – szövegből, hogy itt valami feminista ügyről van szó. Holott a probléma jóval súlyosabb, mert Európa jövőjéről van szó, hiszen kevesebb bért kapnak a szülés után munkába visszatérők.
–Pontosan, és innen már nem csupán arról van szó, hogy mennyivel keres kevesebbet egy nő, hanem komoly társadalmi problémáról .A statisztikák azt mutatják, hogy a nemek közötti bérszakadék akkor kezd igazán láthatóvá válni, miután a nők első szülési szabadságukról visszatérnek a munkaerőpiacra, tovább fokozódik a pályafutás külső tényezők – mint a munkavégzés gyermekvállalás miatti szüneteltetése és hozzátartozó családtag ápolása – miatti többszöri megszakításával, és növekszik a korral és az iskolai végzettséggel. Így bünteti a társadalom az anyaságot? Ezek után a gyermekvállalást, azt, hogy mennyi gyerek születik nem lehet magánügyként kezelni. Mindez legalább olyan súlyos válságot eredményez majd Európában, mint a jelenlegi gazdasági válság.
Ezért kénytelenek nyugati államokbeli cégek Ázsiából munkaerőt befogadni?
–Vannak akik ezt gondolják, de kétlem, hogy ez lenne a siker záloga. Vannak olyan problémák melyek mellett az emberek kézlegyintéssel továbbállnak, holott esetünkben is súlyos társadalmi problémáról van szó, amit érdemes elemezni, továbbgondolni.
Mikorra várható ebben az esetben új jogszabály, vagy a régi módosítása?
–Három hónapon belül válaszolnia kell az Európai Bizottságnak a kérdésre. Sőt, 2013 februárjában az EB-nek kötelező kiértékelnie azt, működik-e az adott jogszabály. A 2006/54/EK –es anyag pedig kimondja, hogyha szükséges, akkor módosítást is javasolhat a bizottság. Az EP üzenete egyértelmű, mert mi a módosítást kérjük. A jogszabály azt is kimondja, hogy egy éven belül az EB-nek meg kell fogalmaznia a jogszabályjavaslatot, ha nem teszi, akkor az részletes magyarázatra szorul. Azzal mindenki tisztában van, hogy mindent nem lehet törvénnyel szabályozni. Viszont a jogszabályt lehet úgy módosítani, hogy az hatékonyabb eszköze legyen a tarthatatlan és elfogadhatatlan hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemnek.
Medveczky Attila
