A szegedi közgyűlés december 1-jén úgy döntött: meneszti Bátyai Edinát, a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. ügyvezetőjét, s pályázatot ír ki a posztra. Botka László (MSZP) polgármester nem írta alá a határozatot, de ha a rendkívüli közgyűlés december 13-án megerősíti korábbi elhatározását, az automatikusan hatályba lép. Kohári Nándorral (Fidesz-KDNP), az előterjesztővel beszélgettünk.
Művészeti vita robbant ki Szegeden a szabadtérit működtető önkormányzati cég által fenntartott Reök-palotában kiállított fekáliás, a kereszténységet sértő – lapunk a múlt héten címoldalán foglalkozott a témával – installációval kapcsolatban. Valóban a Győrffy László-féle „alkotás” bemutatása áll annak hátterében, hogy le akarják váltani az igazgatót?
–Nem ez az első rendezvény, ami megkérdőjelezi Bátyai Edina alkalmasságát a közel 1 milliárdos évi költségvetésű intézmény vezetésére. A mostani az utolsó csepp volt a pohárban. Az igazgató már tavaly provokatív mulasztást követett el, amikor a fenntartó szegedi közgyűlés tagjai elé olyan sajtószemlét tett le, amelyben – minő véletlen – a jobboldali képviselőket és a megyés püspököt gyalázó olvasói kommentek maradtak. Az állítólagos figyelmetlenség nyilvános bocsánatkéréssel végződött. Az igazgatónő előéletének ismeretében mégis több óvatosság látszott volna indokoltnak. Bátyai Edina pályáztatás nélkül, az MSZP-SZDSZ-Centrum háttéralkujával került az igazgatói székbe 2004-ben oly módon, hogy a pályázat útján kinevezett direktor, Székhelyi József igazgatása alatt álló színházi-szabadtéri intézményt kettébontották, és Bátyai kapott egy személyre szabott gigaintézményt.
A Szegedi Szabadtéri Játékok az utóbbi években számos szakmai elismerést kapott, ön mégis azt mondja, a keresztényeket sértő installáció az utolsó csepp volt a pohárban. Mi szól még amellett, hogy új ügyvezetőre, új irányra van szüksége a patinás szabadtéri játékoknak?
–Az 1931-ben alapított Szegedi Szabadtéri Játékok a kezdetektől messze túlmutat a városi nyári színház jelentőségén, ugyanakkor a kritika évek óta panaszolja a „csillagtetős teátrum” megfakulását. Marton Árpád, a szabadtéri történetének avatott ismerője a Szeged című folyóiratban megjelent, az idei szezont összegző kritikájában úgy fogalmaz, hogy az elmúlt évek kínálatát végignézve nem bukkanunk nyomára semmiféle koncepciónak. A szakember aligha túloz. Az operettek modernizálása többnyire védhető, de az operaműfaj „felhabosításának” kísérlete egyértelműen kudarcot vallott: a közönség nem kíváncsi musicalsztárok operai debütálására. A próza jószerével kiveszett a kínálatból. Elég a 2013-as műsortervre pillantanunk, hogy láthatóvá váljék az ötletszerűség: egy-egy operett és musical vadnyugati témában, egy kínai balett-turné, egy gálaest és a bombabiztos István, a király. A műsorkínálat nem több, mint egy szélesvásznú hakniszínház nyári ajánlata. Mindezek a tények látványosan ellentmondanak az igazgatónő állításainak, aki szerényen Klebelsberg Kuno, Juhász Gyula és Hont Ferenc műve folytatójának nevezi magát...
Bátyai Edina és művészeti vezetője, Kesselyák Gergely a közönségigények, a korszellem változásával magyarázza a felhígult, bulvárosodott műsorkínálatot. Pénz beszél...?
–Az ügyvezető évek óta hangoztatja: a játékok a népszerűségi index utáni hajszában kényszerül minőségi engedményekre. A szabadtéri saját beszámolóit alaposabban szemügyre véve viszont kiderül, hogy míg az igazgatónő a város legnyereségesebb cégeként tünteti föl a játékokat, a valóság úgy fest, hogy az önkormányzati támogatással szembeállított jegybevétel csupán az állami támogatásokkal együtt képez többletet. Azaz: a direkció által sulykolt kiváló megtérülés egyszerűen nem áll fenn Ha pedig így van, megdőlnek a minőségi engedmény indokai. Eredményesebb gazdálkodásra és jobb műsorkínálatra van szükségünk. Az eddigi bulvár felé hajló rendezvénysorozat helyett színvonalas és tartalmas fesztivált szeretnénk látni a Dóm téren.
Botka László szocialista polgármester viszont elsőre megvétózta a közgyűlési többség határozatát, s egyenesen „Szeged szégyenének” nevezte azokat, akik megszavazták...
–Ne higgyék, hogy Botka Lászlót valóban a Szegedi Szabadtéri Játékok és Bátyai Edina sorsa érdekli elsősorban. A cégvezetőváltás körüli hisztériakeltés újabb darabja azoknak a PR-akcióknak, melyekkel az elmúlt tíz évben Szegedet súlyos helyzetbe hozó látványpolitizálásáról igyekszik elterelni a figyelmet. Botka László ugródeszkának használja Szegedet, valójában nagypolitikai babérokra tör. MSZP-s miniszterelnök-jelölti álmokat dédelget, mindent ennek rendel alá, ezért nem a város építésével foglalkozik, hanem a kormány és a Fidesz politikájának besározására törekszik, miközben igyekszik megfeledkezni róla, hogy 2002 és 2010 közötti parlamenti szavazataival – Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök egyik első számú kiszolgálójaként – milyen károkat okozott a magyaroknak, a szegedieknek.
Medveczky Attila
