A színvonalesés az MSZP-SZDSZ kormányok idején következett be, mikor liberális kísérleti teleppé alacsonyították le az oktatást
Hiller István, a bukott MSZP oktatási minisztere szerint: az elmúlt években Debrecen vezetői és polgárai sokat tettek azért, hogy a helyi közoktatás magas színvonalú legyen, az államosítás után azonban mind pénzügyileg, mind a képzés minőségét tekintve rosszabbul jár a város. Hangsúlyozta, a közoktatás államosításának legnagyobb vesztese Debrecen. Pósán László országgyűlési képviselővel, a Fidesz debreceni elnökével, egyetemi oktatóval elemezzük a baloldali politikus kijelentéseit.
1998 óta fideszes polgármestere van Debrecennek. Polgármester urat dicséri tehát Hiller, míg a kormány oktatáspolitikáját szidja. Nem lehet, hogy ezzel az a célja, hogy léket verjen a kormánypárton belül?
–Hiller István igen dörzsölt politikus, ezért még ez a cél is elképzelhető. Azt gondolom, bármelyik településen járt, körülbelül ugyanezt a szöveget mondta el, csak éppen más városnevet mondott. Célja, hogy az adott településeken ellenérzéseket generáljon, s az se zavarja, hogy megalapozatlan, a valóságtól elrugaszkodott állításokkal bombázza a közvéleményt.
Hiller emellett megint államosításról beszél…
A volt oktatási miniszter azt is kijelentette, hogy egyetlen tanév alatt 120 milliárd forintot vont ki a kormányzat a közoktatásból ez pedig hosszú távon színvonaleséshez vezet. Tudom, hogy ön történész és nem matematikus: valóban kivontak 120 milliárdot a közoktatásból?
Mennyire kell tartani a színvonal romlásától?
–Ahogy már említettem, a színvonalesés, éppen az MSZP-SZDSZ kormányok idején következett be, mikor liberális kísérleti teleppé derogálták az oktatást Magyar Bálinttal az élen. Néhány példa erre: a tanár nem mondhatja meg a szülőnek, ha a gyerekével probléma van az iskolában; nincs osztályzás, csak szöveges értékelés – így a legtöbb tanító sablonszöveget írt le; tilos alsó osztályokban a buktatás. Ezzel a kisgyermek azt látta: mindegy, hogy miként tanul, miként viselkedik, tettei következmény nélkül maradnak. Mi azzal kezdtük 2010-ben, hogy az ilyen „vadhajtásokat” visszametszettük. Hiszen vizsgáljuk csak meg, hogy 2000 és 2010 közt mit értek el a nagy reformokkal. Kevesebb lett a funkcionális analfabéták száma? Nem, sőt, nőtt a számuk; ebből az következik, hogy az az iskolai szerkezet, pedagógiai program, amit kidolgoztak, nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Egy ilyen rendszer fenntartása ellent mond a józan ész szabályainak is. Értem, hogy Hiller István visszasírja a múltat, de a tény, az ő oktatáspolitikája csúfosan megbukott.
Képviselő úr a debreceni egyetemen oktat. Hiller szerint válságos helyzetbe jutott a felsőoktatás, amelyet már ma is működési zavarok sújtanak a kormány forráskivonásai, a professzorok kényszernyugdíjazása és az elmaradt szakmai egyeztetések miatt. 2002 és 2010 közt milyen volt a felsőoktatás helyzete, s történtek-e forráskivonások?
–Jelentős forráselvonások történtek, elég, ha csak a Draskovics-csomagokra gondolunk. Draskovics utódai pedig folytatták ezt a megszorító politikát. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a forráskivonásokkal párhuzamosan felsőoktatási burjánzás ütötte fel a fejét. Ezalatt azt értem, hogy Magyar Bálint és Hiller István arra ösztönözte a főiskolai szférát, hogy minél több képzést indítsanak be és így váljanak egyetemmé. Ez természetesen vonzó perspektíva lehet egy intézmény számára, de egy kis ország nem bír fenntartani 70 egyetemet. Ezért a főiskolák nagyon sok olyan képzést indítottak el, melyek fenntarthatatlanok voltak, és szakmai szempontból – kevés kivételtől eltekintve – színvonal alattiak. Az ilyen rendszer valóban finanszírozhatatlan. Feladatunk, hogy ebből az ördögi körből kikerüljünk, ami nem egyszerű, mert működő intézményekről van szó. Ezért a kormány oktatáspolitikája nem szándékozik összekeverni az egyetemi és a főiskolai képzést, és ki kell mondani, melyek azok a képzési területek, melyek az állam számára fontosak, és finanszírozásra érdemesek. Annak sincs sok értelme – és most saját szakterületemről beszélek – , hogy egyszakos történelem tanárokat képezzünk. Ezzel azt érjük el, hogy a diákok úgy jönnek ki a felsőoktatási intézményekből, hogy azzal szembesülnek, diplomájukkal nem sokra mennek az életben. Amikor azt mondjuk, hogy piacképtelen diplomák születtek az elmúlt évtizedben, akkor a szocialisták ezen intézkedéseire is gondolni kell, ahogy arra is: sok diploma „bent ragadt” az egyetemeken, hiszen olyan alacsony szintre tették a bejutási küszöböt az előző kormányok idején, hogy a középiskolából kettes-hármas szinttel be lehet kerülni a felsőoktatásba, s ezért a középfokú nyelvvizsga követelményének nem tudtak megfelelni. Nem tagadom, hogy voltak magas színvonalon oktató intézmények is, melyek az elmúlt időszaknak a kárvallottjai lettek. A normatív alapú finanszírozás a legtöbb intézményt arra késztette, hogy minél több hallgatója legyen, s őket bent is tartsa a rendszerben. Ezért kegyelem kettessel sok mindenkit átengedtek. Azok az intézmények, akik nem engedtek a követelményekből, a balliberális oktatáspolitika kárvallottjai voltak.
„Pósán László szándékosan megtéveszti a debrecenieket és megsérti mindazokat, akik a felsőoktatásban tanulnak és dolgoznak. Szavaival azt sugallja, hogy a hallgatók nagy része hanyag, tudatlan és az állam pénzén élősködik” - közölte Barabás Richárd, az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért debreceni képviselő-jelöltje. Mi erről a véleménye?
–Az első, hogy bizonyára szövegértési problémával küzd Barabás úr. Ezután kéne csak nyilatkozni. Az is elképzelhető, hogy amit idézett, az Barabás Richárd színészi munkásságának része. Ha Barabás úr olyan orvoshoz szeretne menni a jövőben, akit alacsony ponthatárral vettek fel az egyetemre, lelke rajta, de én nem szeretnék. Azt is tudni kell, hogy mióta a Bologna-rendszert bevezették a felsőoktatásba, a megtanítható anyag mennyisége szükségszerűen csökkent.
A magyar egyetemek érdemben is segítik a fiatalokat abban, hogy megtalálják számításaikat a magyarországi munkaerőpiacon?
–Elkezdődött ez a folyamat. Erre egy példa: a Debreceni Egyetem együttműködik az iparral, komoly nagyvállalatokkal. Ezek a nagyvállalatok megrendelői bizonyos kutatási területeknek, gyakorlati, és diploma után munkalehetőséget is kínálnak a hallgatóknak. Célunk, hogy olyan magas tudású szakembereket képezzünk, akikre a munkaerőpiac igényt tart, s ez tartós egzisztenciát jelent számukra.
Medveczky Attila