Magyar Igazság és élet pártja

Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke

Erdélyi sikertörténet

Hiánypótló előadásainkat több szak diákja hallgatja

Idén Külhoni Magyarságért Díjat kapott a 23 éve az erdélyi és moldvai magyar közösségek néprajzi jelentőségű tárgyi emlékeinek gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozó kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság. A díjat azok a szervezetek kapják, akik helyi közösségüket szolgálva sokat tettek az egyetemes magyarság megmaradásáért. Jakab Albert Zsolttal, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökével Kolozsvár legpatinásabb helyén, Mátyás király szülőháza előtt beszélgettünk.

23 évvel ezelőtt kik hozták létre ezt a társaságot, és miért Kriza Jánost választották névadónak?

–Társaságunk 1990. március 18-án alakult, abban az időben, és olyan légkörben, amikor Marosvásárhelyen súlyos tettlegességig fajuló magyar–román konfliktus zajlott. Kolozsváron akkor egy értékeket felmutató és érdekvédelmi társaságot próbáltak létrehozni. Összesen huszonhét alapító tagja volt a Kriza János Néprajzi Társaságnak, s köztük ki kell emelni Gazda Klára, Imreh István, Kallós Zoltán, Keszeg Vilmos, dr. Kós Károly, Könczei Csilla, Nagy Jenő, Nagy Olga, Péntek János, Szenik Ilona, Vöő Gabriella és Zakariás Erzsébet, nevét. Az alapító elnök pedig dr. Pozsony Ferenc lett. Azért választották Kriza Jánost névadónak, mert unitárus püspökként a XIX. században az első székely népköltési gyűjteményt ő rendezte sajtó alá. S azért is egy arra érdemes személy nevét vették föl, mert nem akarták a társaság nevébe befoglalni azt, hogy „romániai magyar.” Az alapításkor hármas célkitűzést fogalmaztak meg: a társaság az erdélyi néprajzkutatók érdekképviseleti szervezetként felvállalja a tagság törekvéseinek képviseletét; a kutatási programok elindítását és végzését, illetve az újrainduló egyetemi néprajzos képzés támogatását. Kezdetben nagyon sok gyűjtőpályázat indult el, s később, amikor intézményesedett, és dr. Péntek Jánosnak köszönhetően a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) újra beindult a néprajzoktatás, akkor a társaság ennek a tanszéknek, ami kezdetben Magyar Nyelv és Kultúra, majd Magyar Néprajz és Antropológia nevet vette föl, a háttérintézményévé vált. Társaságunk vendégelőadókat hívott meg, olyan szakembereket, akik intézményes keretek között az egyetemen nem taníthattak, így kiegészítettük az egyetemi képzést. Jelenleg oktatási háttérintézményként a Babes–Bolyai Tudományegyetem néprajzi intézete által fel nem vállalt feladatokat látjuk el, így a Kriza János Néprajzi Társaság székházában működő könyvtárat és dokumentációs tárat nem csak néprajzos, hanem irodalmár, nyelvész, történész és szociológus hallgatók is rendszeresen felkeresik, és hiánypótló előadásokat is több szak diákja hallgatja. A későbbiek során az oktatás mellett a kutatási tevékenység lett a legmeghatározóbb feladatunk. Különböző projektek indultak el az erdélyi és moldvai népi kultúra kutatására, összegyűjtésére, vizsgálatára és elemzésére. Az összegyűjtött anyagokat pedig dokumentálták, s azok Évkönyveinkben jelentek meg. A Kriza Könyvtár sorozatba azok az anyagok kerültek be, melyeket az erdélyi és a moldvai folklór témájában gyűjtöttek össze a szakemberek. A Kriza Könyvek sorozatban pedig már tanulmányokat, elemzéseket, konferencia-anyagokat, doktori disszertációkat jelentetünk meg. Emellett nyolc éve adjuk ki a Néprajzi Egyetemi Jegyzeteket, amibe azoknak a kurzusoknak az anyagai találhatók, melyeket tanáraink tartanak az egyetemen. Tehát igazi tankönyv-sorozatról van szó. Nem csak sorozatokat jelentetünk meg, hanem különálló értékes néprajzi vonatkozású könyveket is.

1990-ben az indulást a nulláról kellett kezdeni, vagy voltak olyan elődök, akiknek a munkáit folytatni tudták?

–A Kriza János Néprajzi Társaság, mint intézmény, jogelőd nélkül kezdte el a működését. A BBTE –n az 1989 előtti évtizedekben dr. Péntek János professzor úr néprajz kurzust tartott, de többről akkor nem lehetett szó. A professzor úr sokat lobbizott a néprajztudomány önállósodása érdekében, hiszen anno a magyar nyelvterületen az első néprajzi tanszék éppen Kolozsváron valósult meg Hermann Antalnak köszönhetően. Az egyetemi képzésnek tehát volt intézményes gyökere, de a társaságunknak nem. Felvetődhet a kérdés, hogy voltak-e a pártállam idején lelkes magángyűjtők; s mi azt tapasztaltuk, hogy nem került ki tömérdek néprajzi vonatkozású anyag az asztalfiókokból. A mi tanáraink nem végeztek néprajz szakot, hanem idővel, a kutatásaik alapján váltak néprajzosokká. Ennek ellenére ők már a ’70-es években gyűjtöttek, s Péntek János tanár úr őket számon tartotta, s velük alapította meg a tanszékét is. A KJNT alapítói közt ott volt ifj. Kós Károly, aki az egyik doyenje lett a néprajzi társaságnak, és Balassa Iván is, aki haláláig tiszteletbeli elnökünk volt. Emellett több kutató végezte munkáját múzeumokban és szabadúszóként. Őket fogta egybe a Kriza János Néprajzi Társaság, és azokat a vidéken élőket, főleg népművelőket, akiknek munkájuk kapcsolódott a néprajztudományhoz. Idővel az vált jellemzővé, hogy az egyetemet végzett kollégák, magiszteri fokozaton tanulók, doktoranduszok iratkoznak be a társaságunkba.

Társaságuknak magyarországi tagjai is vannak?

–Már a kezdetekkor több magyarországi kutató, neves akadémikus csatlakozott a munkánkhoz, s a mai napig részt vesznek lehetőségeik szerint a programjainkban, tehát élénk szakmai kapcsolatot ápolunk velük.

Ön igen fiatalember, s azt az az előítélet él a társadalomban, hogy etnográfiával főleg az idősebbekfoglalkoznak. Jakab Albert Zsolt hogyan került a néprajzi körbe?

–A középiskola elvégzése után magyar tanár szerettem volna lenni. A BBTE Magyar Nyelv és Kultúra tanszékén akkoriban indult el a magyar nyelv és irodalom–néprajz szakpár, s már harmadévben eldöntöttem azt, hogy néprajzzal szeretnék foglalkozni. Akkor harminc ketten végeztünk magyar–néprajz szakon, ami ékes bizonyítéka annak, hogy sok hallgatót érdekelt ez a téma. 2002-ben lettem a társaság tagja, illetve munkatársa. Eleinte bibliográfiai munkákat végeztem az Előmunkálatok a romániai magyarság néprajzához projekten belül, s azóta folyamatosan dolgozom a Kriza János Néprajzi Társaság különféle projektjeiben.

Járnak még mindig gyűjteni erdélyi és moldvai falvakba?

–A társaság a tanszék háttérintézményeként megszervezi a diákok éves gyűjtő terepmunkáit. A kollégák és a diákok is rendszeresen járnak ki terepre. S ezeket a terepmunkákat előbb-utóbb tanulmányokban, kötetekben összegzik, melyeket többek között a mi általunk szervezett konferenciákon, fórumokon mutatnak be, majd meg is jelentetjük ezeket a műveket.

Jelenleg hány tagból áll a társaság?

–Hozzávetőlegesen 280 főből áll a társaságunk, pontos adatot azért nem tudok mondani, mert vannak néhányan, akik nem vesznek részt tevőlegesen a munkánkban, de számon tartjuk őket is.

A könyvkiadás, a kutatás nem csak humán erőforrást feltételez, hanem anyagiakat is. Elindították például a Néprajzi Egyetemi Jegyzetek sorozatot.  Honnan van erre forrásuk?

–Két éve meghatározott normatívát kapunk a magyar államtól. A román államis juttat működési költségeink fedezéséhez egy minimális összeget. Emellett kutatási projektekre, könyvkiadásra és konferenciákra külön pályázatok útján szerezzük be a támogatást főleg magyarországi alapítványoktól, például a Bethlen Gábor Alapból, a Nemzeti Kulturális Alapból. Ugyanakkor az MTA-hoz is pályázunk. Emellett próbálkozunk a romániai célintézményeknél is.

A kutatási eredményeik a magyarországi olvasók számára is elérhetők?

–Társaságunk nonprofit szervezetként működik, ami azt jelenti, hogy például könyvkiadásból nem származhat bevételünk. A konferenciák, a gyűjtési publikációk anyagát megjelentetjük, s azokat eljuttatjuk a legfontosabb hazai, magyarországi, külföldi szakintézmények, egyetemek, könyvtárak számára. Sőt, amikor külföldi kollégák jöttek Csángóföldre kutatni, annak eredményeit angol és magyar nyelvű kiadványban jelentettük meg.

Azzal, hogy a diákokat is bevonják a különböző projektekbe el lehet azt érni, hogy a Társasághoz minél nagyobb számban csatlakozzanak a fiatalok?

–Az elmúlt öt évben főleg fiatalok léptek be a társaságba. Az alapítók, az idősebbek mára a jelentős munkában elfáradtak, többeket magához szólított az Úr, így most a középgeneráció tagjai és a fiatalok azok, akik a Kriza János Néprajzi Társaság mozgatórugói.

Egyik projektjük az erdélyi falvak gazdasági modelljeinek elemzésére irányult. Többen nyilatkozták lapunknak, hogy azért költöztek át Magyarországra, mert szülőföldjük gazdaságilag elmaradott. Kérem, szóljon erről a kutatásról.

–Ezt a projektet Szabó Árpád Töhötöm kollégám irányította. A program eredményeként a Kis-Küküllő menti települések agrárszerkezetéről kiadványt jelentettünk meg. Nevezett kollégám jelenlegi és volt tanítványaival azóta is kutatja azt, hogy miként működnek a különböző agrárstratégiák az erdélyi régióban, s milyen megélhetési modellek mentén szerveződnek a különböző gazdaságok.

Milyen lényeges most futó programot emelne ki?

–A közelmúltban mutattuk be Kolozsváron, az unitárius püspökségen az Erdélyi és moldvai népballadák megjelentetése és digitalizálása c. projekt eredményeit, amelyet dr. Pozsony Ferenc tiszteletbeli elnökünk álmodott meg. Ennek történelmi előzménye, hogy 1863-ban jelent meg Kriza János Vadrózsák. Székely népköltési gyűjtemény I. kötete. Kriza János ezt a gyűjteményt kétkötetesre tervezte, de a vállalkozásába anyagilag belebukott. A megálmodott második kötet anyaga szétszóródott, és csak egy része jelent meg az újságok hasábjain, néhány tudományos szakközlésben. Kollégánk, Olosz Katalin időt, fáradtságot nem kímélve összegyűjtötte az anyagot, s így jött létre a Vadrózsák II., –ami balladákat, , népdalokat, táncszókat gyűjt egybe – és bízunk benne, hogy kiadhatjuk a harmadik kötetet is – ami a meséket és a mondákat tartalmazná –, ha arra elegendő forrást tudunk találni. Szakál Anna kolleganőm a Kriza Jánosnak gyűjtőtevékenységével kapcsolatos levelezését rendezte sajtó alá. Szintén ide tartozik az Erdélyi és moldvai online balladatár elindítása. Már elkészült az oldal, s több mint ezer balladát vittük föl eddig az adatbázisba. Az érdeklődő így megtalálja az adott ballada kottáját, szövegét, gyűjtője nevét, elmondásának idejét és helyét, illetve a szöveg közlésének adatait. Mindezt egységes adatsorba szerveztük, s így a honlapon a balladákra dátum, település, és a gyűjtő neve alapján lehet rákeresni. A projekt magyarországi bemutatója november 18-án lesz a Magyar Tudományos Akadémián. Lehet, hogy szerénytelennek tűnik: de arra nagyon büszkék vagyunk, hogy a Kriza János Néprajzi Társaság a szak-háttérintézmények között egyedülálló; eddigi működése sikertörténet.

A hasonló küldetésű határon túli szervezetekkel tartják-e a kapcsolatot?

–Oly’ annyira, hogy ezeknek a szervezeteknek a vezetői, munkatársai a mi tagjaink is. Több fórumot tartottunk a határon túli magyar néprajzi társaságok, intézmények vezetői számára, és most érkezett el a közös kutatás ideje.

Medveczky Attila