Egyre nagyobb a kereslet a magyar termékek iránt
A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. a Hortobágyi Nemzeti Park egyötödén végez kiemelten fontos ökológiai feladatokat. A száz százalékban állami tulajdonban lévő cég ügyvezetőjét, Dr. Szabó Csabát tevékenységük bemutatása mellett a magyar puszta értékeinek védelméről és az ősi, magyar állatfajták reneszánszáról is megkérdeztük.
Elsőként arra kérem, hogy röviden mutassa be a cég működését.
– A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. a nemzeti park területének mintegy ötödén, hozzávetőleg 16 ezer hektáron végez természetvédelmi fenntartási feladatokat, mindezt úgy, hogy azok megfelelnek az ökológiai gazdálkodás feltételeinek is. Napjainkra kialakult Magyarország és Európa legnagyobb, összefüggő átállt bioterülete. A cég e lebilincselő, egyedi szépségű tájat, a tiszta vizet, a tiszta levegőt és a puszta természeti értékeit megőrizve mostanra a kiinduláshoz képest többszörösére növelte a régi magyar haszonállatok – a szürke marha, a nóniusz ló, a fürtös, sodrósszarvú juh, a mangalica és a házi bivaly – hortobágyi állományait. A fejlesztések eredményeként itt található a magyar természetvédelem génbanki állatállományának több mint fele. A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. 100%-os részesedése a Magyar Állam tulajdonában van. Felette a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság gyakorolja a tulajdonosi jogokat, biztosítva a gazdálkodás folyamatos ellenőrzését, ezáltal a nemzeti vagyon társaságunkban megtestesülő részének épségét, gyarapodását. A társaság tartós, állami tulajdonban maradásának oka pedig az, hogy közhasznú feladatokat lát el a Világörökség részét képező Hortobágyon.
Melyek tartoznak a cég közhasznú feladatai közé?
– Több kiemelten közhasznú tevékenységet is ki tudok emelni. Ilyen a kincstári tulajdonú védett természeti értékek és műemlékek megőrzése, szükség szerinti helyreállítása, fenntartása, fejlődésük biztosítása, a tájra jellemző természeti rendszerek megóvása, a tájképi elemek fennmaradásának biztosítása, a kipusztulás által veszélyeztetett, védett őshonos háziállatok génbankjának megőrzése, a kulturális örökség, a pásztorhagyományok óvása, feltárása, megőrzése, valamint a természetvédelemmel harmonizáló gazdálkodási módok kialakítása, népszerűsítése, az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése. Ugyanígy kiemelendő a turizmus, amelynek jelentőségét sokan hajlamosak alábecsülni. Szerintünk a turizmus létfontosságú dolog, mert ha valaki turistaként hozzánk ellátogat és jól érzi itt magát, akkor egész biztosan jó hírét viszi a magyar pusztának, miközben a maga módján és lehetőségei révén a pártfogója is lesz annak. Ezért mi kiemelten kezeljük ezt a területet. Egész évben kínálunk hagyományos, a naptárhoz igazodó programokat, kezdve a tavaszi kihajtási ünneptől a nyári pásztorünnepeken át az őszi behajtási ünnepig. Örömmel mondhatom, hogy egyre többen vesznek ezeken részt.
Számos területet felsorolt az imént. Ezek közül melyek azok, ahol mostanság a leglátványosabb fejlesztések zajlanak?
– Mindenképpen kiemelném az egykor volt legelőtavak helyreállítási munkálatait, amelyek a LIFE-Project keretén belül már régóta zajlanak. Ezek egykor kiemelt szerepet töltöttek be a Hortobágy élővilágában, ám a terület korábbi, nem megfelelő kezelése miatt tönkrementek. Felélesztésük létszükséglet a tájegység élővilágának helyreállításához, ezért komoly jelentőségű programról van szó. Folyamatban van a legeltetéssel hasznosított területek növelése is, amely szintén a tájra jellemző természeti értékek helyreállítása keretén belül történik. Ezek azért számítanak kiemelten fontos folyamatoknak, mert a végcél a Hortobágy eredeti arculatának visszaállítása és eredeti formában való hosszú távú megőrzése. A lovasturizmus, lovaskultúra fejlesztése szintén kiemelt szerepet élvez. Egy újszerű program előkészületeit is megkezdtük, egy lovasszínházi bemutató kapcsán. Terveink szerint jövő év őszén az Attila hun király életét bemutató rockopera lovas változatát szeretnénk színpadra állítani a Hortobágyon.
A cég nevéből kiindulva vélelmezem, hogy tevékenységük egyik legfontosabb profilját a génmegőrzés jelenti. Milyen eredményeket tudna kiemelni ezen a területen?
– Szerencsére kiváló eredményekkel büszkélkedhetünk. Mostanra elmondható, hogy életben maradtak, megőrződtek a legféltettebb magyar állatfajok, állományuk átvészelte a mélypontot. Immár a növekedés, a bővülés időszaka zajlik. Amint azt már korábban felsoroltam, számos ritka emlős- és baromfifajtát tartunk, és tenyésztünk a Hortobágyon. Ezek a fajok genetikájukban, ellenálló-képességükben, és sok más tekintetben is különböznek a külföldi eredetű fajtáktól. A különbség pedig többnyire pozitív értelemben jelenik meg. Közismert például, hogy a magyar szürke marha mennyivel jobban viseli a rideg tartást, vagy az, hogy több, veszedelmes betegséggel szemben teljesen érzéketlen. Terveink között szerepel a már meglévő fajták állományának további növelése, illetve új fajták tartásának és szaporításának megkezdése is.
A génmegőrzéssel az őshonos állatfajok hosszú távú fenn-tartása csupán a cél, vagy a szaporítás és a minél szélesebb körben történő elterjesztés is szerepel a távlati tervek között?
– Természetesen távlati értelemben a minél szélesebb körű elterjesztés a cél. Függetlenül attól, hogy számunkra, magyar emberek számára az eszmei- és a kulturális értékük is nagy ezeknek az állatfajtáknak, azért nem szabad elfelejteni, hogy esetükben is haszonállatokról beszélünk. Éppen ezért így is kell rájuk tekinteni, vagyis a szó jó értelmében használni kell őket. Már most is zajlik ezeknek az állatfajoknak a gazdákhoz történő kihelyezése. Ezt a jövőben mindenképpen ki kell szélesíteni. Ehhez komoly segítséget nyújthat az állami földprogram, amely a pályázó gazdák számára biztosít termőföldet, illetve segíti az állattartás elkezdését, vagy éppen fellendítését is. Számunkra a pályázatokon győztes gazdák komoly felvevőpiacot jelenthetnek majd. Bízunk abban, hogy közülük is egyre többen lesznek, akik megbízható helyről származó, ősi magyar fajokkal kezdenek neki az állattartásnak.
Összességében egyébként milyennek látja az őshonos magyar állatok, valamint a belőlük készült termékek iránti keresletet? Csak azért kérdezem, mert külső szemlélőként úgy tűnik, mintha növekedést mutatna a hagyományos magyar állatok és a belőlük előállított termékek respektje.
– A legteljesebb mértékben alá tudom támasztani az észrevételét. Szerződéses kapcsolatban állunk az egyik magyar tulajdonú áruházlánccal, amely forgalmazza a termékeinket. Akár az élőállatokról, akár ősi magyar fajtákból készült élelmiszertermékekről beszélünk, gyakorlatilag az a helyzet, hogy nincs az a mennyiség, amelyet el ne tudnánk adni. A kereslet bizony sokszorosan meghaladja a jelenleg rendelkezésre álló kínálatot. Ugyanezt el tudom mondani a különféle kézműves-termékekről is. Egyértelműen látható, hogy forradalmi változás zajlik a hazai fogyasztási szokások terén. Egyre csökken a nagy bevásárlóközpontok polcairól élelmiszert vásárlók aránya, miközben ezzel egyenes arányban érzékelhetően növekszik a megbízható, magyar eredetű termékek iránt érdeklődő vásárlók száma. Ez roppant örömteli folyamat, és a jelentősen növekvő kereslet is azt indokolja, hogy minél többen, minél szélesebb körben foglalkozzanak az ősi magyar fajták tartásával.
Örömmel hallottam a Szent Dömötör-napi Behajtási ünnepen, hogy immár 300 fölött van a Hortobágyon pásztorként, juhászként főállásban dolgozók száma. Ha valóra válnak az eltervezett fejlesztések, elképzelhető, hogy ismét sokak életformájává válhat a pusztai lét?
– Hiszem, hogy ez így lesz, igen! A pásztorhagyományok éledőben vannak, maga a mesterség és annak megbecsültsége, elismertsége egyértelműen túl van a mélypontján. A további fejlődésben mi is igyekszünk részt vállalni. Cégünk közel hatvanfős pásztorsággal büszkélkedhet. A csikósok, gulyások, juhászok, kondások állattenyésztési ismerete, viselete és főzési tudománya a szürkemarha-pásztorok gulyásversenyén, valamint az azt követő lovasnapokon és az őszi bikaárverésen válik közkinccsé. Az állattenyésztési és a biogazdálkodási ismeretek megszerzésében cégünk a régió gazdáit mintagazdaságként segíti, integrátori tevékenysége a nemzeti parkban tucatnyi szürkemarha-tenyészet kialakulását, míg a védőzónában több száz hektár szántó biogazdálkodásra való áttérését tette lehetővé. Van azonban egy ennél is nagyobb szabású tervünk, ez pedig a hivatalos, államilag elismert képzés elindítása. A Mátai Ménes területén tervezzük a középfokú képesítést adó oktatás elindítását. Ha ez megvalósul, az óriási jelentőségű lesz, hiszen amíg eddig jórészt az apáról-fiúra való átöröklés eredményeként válhatott valakiből pásztor, mostantól választhatja ezt a szakmát bárki más is, akinek felmenői között nincsen ugyan pusztai ember, ám érdeklődése folytán ő maga azzá kíván válni. Mindez már középtávon is tovább növelheti a pásztori munka respektjét Magyarországon.
Kovács Attila
