Lőrincz Éva keramikus Székelyudvarhelyen született és Székelyszentkirályon nevelkedett. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd 1995-ben Újpesten végezte el a fazekasiskolát. Mestere: Pallagi Tünde. Ezt követően népi játszóház-vezetői és -oktatói tanfolyamot végzett. Jelenleg Budakeszin lévő műhelyében dolgozik, kerámia szakköröket vezet. Több közös kiállításon vett részt, így a Budai Várban és Budakeszin is.
Már kislány korában is kerámiával, fazekassággal szeretett volna foglalkozni?
– Nem, akkor a kerámiaművészet még nem érintett meg. Mindig is csodálkoztam azokon, akik már nagyon fiatalon eldöntötték azt, hogy mivel foglalkozzanak a későbbiekben. Nagyon nehéz megtalálni azt a hivatást, ami igazán közel áll hozzánk. Nem is beszélve a pályaválasztásról, hiszen lehet, hogy elvégez valaki 1-2 egyetemet, mégsem a szakmájában, a diplomájának megfelelő állásban helyezkedik el. Tehát amikor az Udvarhelyhez közeli gyönyörű falucskában, Székelyszentkirályon tanultam, föl sem vetődött bennem az, hogy valamikor is fazekas leszek.
Mi jellemzi a székelyföldi fazekasságot?
– Nagyon híres az udvarhelyi, a székelyföldi fazekasság. Elég csak Korondot megemlíteni, de Makkfalván, Csíkdánfalván és még más helyeken is működtek fazekas és kerámiaműhelyek. Utólag jöttem csak rá, hogy talán Székelyföldön kellett volna elsajátítanom a keramikus mesterséget.
Székelyföldön az asszony vetett, szántott, aratott, szőtt, font, varrt, tehát szinte mindenhez értett
A családi házban voltak nagy nevű mesterektől kerámiák?
A fazekasiskolában csak gyakorlati képzés folyt, vagy megismertették a tanulókkal a Kárpát-medencei kerámiaművészet történetét is?
– Természetesen a mesterség, a magyar kerámia múltját is meg kellett ismernünk. Mindenkinek ki kellett választani egy tájegységet – én Székelyföldet választottam –, abból szakdolgozatot írni, s egy úgynevezett remeket, tehát vizsgaművet készíteni.
Voltak példaképei a magyar keramikusok körében?
– Nagyon nagy mestereket ismertem meg a magyar kerámia világából, de nem szeretnék egyetlenegy nevet sem megemlíteni, nehogy kihagyjak valakit a sorból. Példaképeim voltak, de senkit sem utánzok. Arra törekszem, hogyha egy munkát készítek, akkor közben a tudásom és kreativitásom legjavát használjam fel, és megfeleljen a népi forma követelményeinek. A kis növendékeimnek is azt mondom: az még nem baj, ha valami nem tökéletes, de a legtöbbet adjuk ki magunkból. S az is nagyon lényeges, hogy az egyéniségünket tükrözze az adott munka.
A műhelyéből kikerült alkotásokon vannak konkrét tájegységhez köthető motívumok?
– Népi formákat készítek, de arra direkt nem törekszem, hogy azok csak egy tájegységre legyenek jellemzőek. A székelyföldi kerámiaművészet áll legközelebb hozzám, s amikor vásárokon árulom a portékáimat többen megkérdezik: ön ugye erdélyi? Tehát a génjeimben benne van, hogy ilyen műveket készítsek, akár akaratlanul is. Nagyon örülök neki, hogy rögtön felismerik alkotásaimból, honnan származom, s ez számomra szinte a legnagyobb dicséret. Olyan motívumokat használok, melyek azért föllelhetők bizonyos tájegységeken. De az alkotások egyediségét az adja, hogy a motívumokhoz saját elképzeléseim szerint teszek hozzá valami mást is, olyat, ami a személyiségemből adódik. És az sem mindegy, hogy a tárgyon hol helyezem el ezeket a motívumokat.
Mi vagy ki határozza meg azt, hogy éppen milyen tárgyakat készít?
Vannak visszatérő megrendelői?
– A legnagyobb sikerélményt az jelenti számomra, amikor 10-15 év után is visszatér hozzám valaki, s azt mondja: sajnos eltört a tányér, amit öntől vásároltam, és szeretnék egy újat. Egyszer egy kertészeti virágkiállításon az egyik vevő kuglófsütőt vett tőlem, majd megkérdezte, hol dolgozom, mondtam neki, Budakeszin. A következő évben visszajött, s közölte velem, hogy próbált azóta fölkeresni, de sikertelenül, mert az interneten nem találta meg az elérhetőségemet, s azon izgult, hogy megint áruljak a vásáron, mert újabb munkát szeretne tőlem venni.
A dísztárgyakra vonatkozóan is érkeznek megrendelések? Mondjuk angyalkákra?
– Ezek a tárgyak nem csupán díszítenek valamit, hanem szolgálnak is. Az angyal egyben gyertyatartó is. A szenteltvíz tartót is használják, amellett, hogy majdnem liturgikus tárgy.
Esetünkben olyan alkotói tevékenységről van szó, mely egyszerre kíván szellemi és fizikai munkát is.
– Természetesen, hiszen a fejünkben dől el az, hogy mit miért csinálunk. Ugyanakkor nagyon kemény fizikai munkáról van szó. Azt is ki merem jelenteni, hogy mindenki képes az agyagozásra és a korongozásra. Csak vannak, akik tehetséggel születnek, s azt tudják fejleszteni, míg mások kicsit ügyetlenebbek, s ezért a korongozást jóval lassabban tanulják meg, ha kellőképpen szorgalmasak.
Pályafutására visszatérve: ahogy elvégezte a szakmai iskolát rögtön elkezdett kerámiákat készíteni?
– A fazekasiskola elvégzése után nem vetettem bele magam azonnal a kerámiakészítésbe, hanem három gyermekem mellett voltam otthon. Majd elvégeztem a népi játszóház-vezetői és -oktatói tanfolyamot. Az ország különböző helyeire hívtak népi játszóház-foglalkozásokat tartani. Rendszeresen eljártunk például a Győri Barokk Fesztiválra, a szombathelyi Savaria Fesztiválra, és a salföldi programokra. A legtöbbször a rendezvények szervezői hívnak el. Ezt követően, ezzel párhuzamosan szakköröket vezetek óvodákban, általános- és középiskolákban nem csak Budakeszin. Rendszeres foglalkozásokat tartok a Hild József Általános Iskolában, a Máriaremetei Ökumenikus Iskolában, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban, és a Mezei Mária Művészeti Iskolában. Ennek egyik oka, hogy nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, hatalmas lelki ajándékot kapok tőlük, míg a másik, hogy úgy érzem: még sok tanulnivalóm van a kerámiaszakmában.
A természetes anyagokat fölcserélte a polár, a műanyag
Mit is jelent maga a népi játszóház?
– A népi játszóház mint fogalom elég széles tevékenységet rejt. Benne foglaltatik a nevében a játék. Feladatunk, hogy újra megtaláljuk egymást, és élni tudjunk a természet adta lehetőségekkel, hogy rácsodálkozzunk az egyszerű dolgok értékeire és használjuk képzeletünk kiaknázatlan területeit. Csak egy-egy kezdő ötlet szükséges a többit nyugodtan bízhatjuk a fantáziánkra és az időre. A népi játszóház magában foglalja a régi kézművesek jó néhány munkafolyamatát, ilyen a szövés, az agyagozás, a nemezelés, a bőrözés, a gyöngyfűzés, a csuhézás és a gyékényezés. Tehát a cél a népi hagyományok továbbéltetése, népszerűsítése, a mindennapi kultúrában betöltött szerepének erősítése és az utánpótlás-nevelés. Lényeges, hogy a játékokat és a tárgyakat természetes anyagból készítjük, így csuhéból, agyagból, vesszőből, gyékényből, szalmából, gyapjúból. Sokszor népi hangszereket is készítünk. A három-négy napos fesztiválokra azért hívtak le, hogy a rendezvény ideje alatt a gyerekeket úgy kössük le, hogy közben bemutassuk nekik a népi hagyományokat. A gyerekek nagyon fogékonyak ezekre a foglalkozásokra, s ha rajtam múlna, akkor minél hamarabb adnék természetes anyagokat a kezükbe, mert ebben a művi világban később alig találkoznak velük. Hiszen a természetes anyagokat fölcserélte a polár, a műanyag.
Meddig tart egy játszóházban a foglalkozás?
A szakköröket mely korcsoportnak tartja?
– Főleg alsósoknak, de gimnáziumokba is eljárok szakköröket tartani. Az idősebbeknek viszont már konkrét feladatokat adok. Nagyon örülök annak, és büszkeséggel tölt el, hogy három tanítványom elvégezte a fazekas szakot, és egyikük a szakdolgozatában írt egy oldalt azokról a csuprokról, amit én készítek. A kicsik számára pedig a finom motorikus mozgás szükséges, és a koncentrációra való nevelés.
Előfordul, hogy karácsony előtt a szakkörökön a gyerekek ajándékot készítenek szüleiknek?
Lényeges tehát, hogy a gyerekekben felébredjen az alkotói ösztön, főleg a mai korban, mikor már az általános iskolások abban versenyeznek, kinek van jobb okostelefonja?
– Szükség van a technika vívmányaira is, hisz munkánk, tanulmányaink során nap mint nap érintve vagyunk általa. De a számítógépes játék legtöbbször csak egyszemélyes. Az emberek – akár felnőttek, akár gyermekek – egymás közötti kapcsolata minimális. Ezért is lényeges, hogy a gyerekek alkossanak minél többet a saját fantáziájukra hagyatkozva. Emellett az is, hogy ne hagyatkozzanak arra, hogy más majd elvégzi helyettük a feladatokat. Nekem otthon azt tanították: ha valamid elromlott, azt csináld meg. Most viszont sok gyerek kétségbeesik, mert nem tudja megoldani a problémáját. Már az is nagy dolog, ha megfogalmazza a problémát. Ezért is kell a kreativitásukat fejleszteni. A gyerekeket pedig a sikerélménnyel lehet a legjobban motiválni, és sokat kell őket dicsérni.
Medveczky Attila