A segítésre minden ember figyelmét föl kell hívnunk, hiszen a jótett, az adományozás felekezettől független
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a tavaszi ülésén úgy határozott, hogy Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója további öt évig, 2019. május 1-jéig tisztségében marad. Écsy Gábor atya elmondta: A keresztény embernek mindig van tennivalója, és ügyelnie kell arra, hogy ne kísértse meg a világ javai megszerzésének vágya. Ha a kísértésnek engedünk, akkor eltérünk arról az útról, amit számunkra Jézus urunk kijelölt.
Igazgató atya miként fogadta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia azon határozatát, hogy a Katolikus Karitász országos igazgatói posztját 2019-éig töltheti be?
–Nagy megtiszteltetést jelent számomra, hogy ötéves munkámat elismerte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, s tevékenységemet megköszönve bizalmat szavaztak számomra. De be kell vallanom, hogy kissé félek a következő öt év kihívásaitól, hiszen nagyon nagy leterheltséggel jár és rengeteg feladatot jelent az országos igazgatói poszt. A plébániám vezetését immár 17 éve végzem, és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Karitász szervezetének is vezetője vagyok 1997 óta. Így vannak teendőim, de bízom benne, hogy jó, és áldozatkész segítőinkkel továbbra is megfelelünk, megfelelek az MKPK és a társadalom elvárásának.
2008 óta vezeti a Katolikus Karitász országos központját. Mi az, ami az intézmény struktúrájában öt év alatt megváltozott?
–Történt változás; az egyházmegyei karitász szervezése közbeni tapasztalataimat próbáltam az országos központ vezetésében hasznosítani. Fontosnak tartottam, hogy az egyházmegyei karitász szervezetek megjelenésben, gondolkodásban, feladatellátásban egységes formára törekedjenek. E cél eléréséhez igyekeztem az országos központon keresztül minden lehetséges segítséget megadni. Sikerült egységessé tenni a Katolikus Karitász logóját is. Lényeges még, hogy segítettünk a karitász munkatársak képzésében is. Tudjuk, az ország különböző területein más és más problémákkal szembesülünk, de egy dologban egységet kell felmutatnunk, abban, hogy a karitász munkatársai miként álljanak a segítés kérdéséhez. Konkrétan a lelkületre gondolok; s azért szervezünk rendszeresen képzéseket, lelki napokat, lelkigyakorlatokat, hogy a karitász-lelkület minél mélyebben beívódjon a munkatársakba, és így felszínre kerüljön a segítő munkában.
Tehát 2008-ig az egyházmegyei karitászközpontok autonóm módon, saját elképzelésük szerint végezték el feladataikat?
Több százmillió forinttal tudja segíteni a segélyszervezet a rászorulókat. Ki az a személy, vagy központ, aki megvizsgálja azt, hogy valóban ki a rászoruló, és ki az, aki abban a hiszemben él, hogy a Magyar Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete a direkt munkakerülőknek is adományoz a befolyt összegből?
Tapasztalata szerint mennyivel nőtt az utóbbi években a támogatók és a támogatottak száma?
Létezik egy olyan vélemény, miszerint a Katolikus Karitász csak a hívő katolikusokon segít. Ez megfelel a valóságnak?
–Még kérdésként sem vetődik föl az, hogy a hozzánk betérő, segítséget kérő embertársunk hívő-e, s ha igen, akkor melyik felekezet tagja. Lehet, hogy az illető magatartásából erre következtetni tudunk, de mindez nem befolyásolja azt, hogy mi őt, s milyen mértékben támogassuk, hiszen a karitász fajra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül segít abban, amiben tud.
A többi történelmi egyház segítő szervezetivel milyen a kapcsolatuk?
–Természetesen, s ezekkel a szervezetekkel az évek során többször is együtt dolgoztunk, így a természeti katasztrófák helyszínein is. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma kezdeményezésére létrejött a Karitatív Tanács, amelyben az öt nagy segélyszervezet vesz részt. A testületben megbeszéljük a lényeges teendőket, és a Tanács irányítja azokat. Az is lényeges, hogy egységesen lépjünk föl a különböző segélyezési területeken. Ez azért fontos, hogy az egyik terület ne legyen túlsegélyezve, míg a másik háttérbe szorul.
Az Újszövetségben olvashatjuk: „add el mindenedet, amid van, jöjj, és kövess engem.” Mindez elvárható-e a mai kor emberétől?
–Ez a mondat nem szó szerint értendő, s a bibliai történet folytatása rávilágít arra, hogy mennyire nehéz a földi, az anyagi javaktól függetlenné válni. Jézus nem azt mondja, hogy nélkülözésben éljünk, de azt igen, hogy amink van, ahhoz ne kötődjünk szorosan. S hogy ne legyünk a pénz rabjai. A pénz csupán eszköz, s arra szolgál, hogy megéljünk belőle, s ha módunkban áll, akkor jóra fordítsuk, segítsünk másokon. A keresztény embernek mindig van tennivalója, és ügyelnie kell arra, hogy ne kísértse meg a világ javai megszerzésének vágya. Ha a kísértésnek engedünk, akkor eltérünk arról az útról, amit számunkra Jézus urunk kijelölt. De mindig van lehetőségünk a visszatérésre, s ha arra, hogy jót tegyünk. Ezt nem muszáj látványosan, nagy médianyilvánosság előtt megtennünk, s az sem szükséges ehhez, hogy gazdagok legyünk. Hiszen ha a másikkal törődünk, meglátogatjuk, elbeszélgetünk vele, azok mind olyan alapvető emberi gesztusok, amik csak belső késztetésből származnak.
Több önkéntessel is dolgoznak. Ma sokan arra panaszkodnak, hogy a munkájuk mellett semmire sem jut idejük. Mi az, ami motiválja az önkénteseket a munkájukban?
Sikerült –e ráirányítani arra a figyelmet, hogy a társadalom peremére szorult ember is értékes?
Milyen segélyakcióik váltak országos szintűvé?
–Olyan segélyezési rendszert alakítottunk ki, amely az év különböző szakaiban és a társadalom adott rétegeinek szól. Az év elején tüzelők, kályhák adományozásával segítünk a rászorulókon, s a hajléktalanoknak meleg ruhákat, takarókat adunk át. Tavasszal pedig a kisgyermekes családokhoz fordulunk, és konkrétan több ezer csomag pelenkát osztunk szét közöttük. Ez anyagilag jelentős segítség, hiszen, akinek gyermeke van, tudja, milyen kiadással jár a pelenkák megvásárlása. Szintén tavaszra tehető a vetőmag program megvalósítása; olyan konyhakerti növényekhez biztosítunk vetőmagokat, melyeket a rászorulók kertjükben elültethetnek. Szükséges esetén szerszámokat, szakszerű tanácsokat is adunk. Idén a tavalyi árvízkárosultak felé is fordultunk az akcióval; 116 szigetközi családnak adtunk át vetőmagcsomagot. Ezen felül több mint 1500 családnak segítettünk az akcióban. Nyáron a gyermekek számára szervezünk táborokat. Tavaly 4000 gyermek ingyenes nyaralását tettük lehetővé. Olyan gyermekek kerültek bele ezekbe a táborozásba, akik a nyári szünidőt minden bizonnyal az utcán töltötték volna el. Ősszel a rászoruló családoknak nyújtunk a beiskolázásához támogatást, 15 millió forint értékben. A téli és karácsonyi akciókat minden egyházmegye maga szervezi.
Mi ad erőt önöknek ahhoz, hogy ne fásuljanak bele a munkába, másrészt hogy ne veszítsék el a reményt abban, hogy azoknak, akiknek segítenek, jobb sorsuk lesz?
Medveczky Attila