A borágazat akkor maradhat életképes, ha képes az önigazgatásra
A Földművelésügyi Minisztérium a szőlő- és borágazat szakmaközi szervezeteként elismerte a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát (HNT) – jelentette be Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter újságírók előtt június 19-én, Budapesten.
Mekkora jelentőséget tulajdonít annak, hogy Közép-Európában elsőként Magyarországon valósult meg az ágazat képviseletére jogosult szakmaközi szervezeti elismerés, az Európai Parlament és Tanács a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelete, illetve a hazai jogszabályi háttér alapján? – kérdezem Tornai Tamástól, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elnökétől.
–Nem mindig jó elsőnek lenni, de ebben az esetben igen! Hét évvel ezelőtt született meg az az EU-s rendelet, amelyik biztosította azt a lehetőséget , hogy az egyes termékpályákon kialakuljanak olyan szakmaközi szervezetek, amelyeket a jogszabály különböző jogosítványokkal is felruház. A szabályozás szigorú feltételekhez köti, hogy milyen módon lehet szakmaközi szervezetet létrehozni, meghatározza miként lehet az így megszerzett jogokat gyakorolni, a szervezetet működtetni. Az EU-s szabályozás leképzése hazánkban is megtörtént. A szőlő- és borágazatban az alkalmazásra már 2008-ban elindult a kezdeményezés. Nem véletlenül! Azokban az ágazatokban, ahol a tevékenységben nagy számú gazdálkodó érdekelt, ahol jelentősek a vállakozások méretbeli eltérései, ahol a szereplők tevékenysége vertikálisan erősen összekapcsolódik, nagyon lényeges, hogy a szereplők a változásokhoz gyorsan alkalmazkodva tudják együttműködésük belső szabályait közösen megatározni. Ismert, hogy az egyensúlyt nagyvolumenű a gazdasági erőbeli egyenlőtlenség mellett, a jog eszközével lehet fenntartani. Esetünkben emellett is arról szó van, hogy a nagy termelő országok közelében belső és külső piacainkat csak erős együttműködéssel tudjuk megvédeni. Az is teljesen egyértelmű, hogy az évenkénti termésmennyiség a szőlőben jelentős ingadozásokat mutathat. Ennek következtében szabályozás nélkül nagy áringadozások is kialakulnak. A nagy áringadozásnak pedig mindig a termékpálya elejének szereplői, esetünkben a szőlőtermelők húzzák a rövidebbet, de végül az egész ágazat szétzilálódik, amin mindenki veszít! Ezt úgy lehet elkerülni, ha egyeztetés, majd egyezség alapján a szabályokat részletesen is meghatározhatjuk. Akár úgy, hogy a szőlőtermelők és a feldolgozók közti szerződést kötelezőként alkalmazandó formátumúra korlátozzuk Természetesen ezzel azt is szeretnénk elkerülni, hogy a tájképző, településfenntartó kisebb szereplők kiszolgáltatottakká váljanak a piacon.
Egyik tervük a piackutatás és piaci tanulmányok, informáviók közzététele. Bizonyára ez forrásigényes munka. Honnan tudnak a feladatok megvalósításához anyagi forrást rendelni?
Mit gondol, mely térségekben lehet keresni az új potenciális exportpiacokat?
Több helyen olvashatók olyan szarkasztikus megjegyzések, miszerint Magyarország borászati nagyhatalom, de erről csak mi tudunk. Mi erről a véleménye?
Medveczky Attila