Alapvető célunk, hogy ne az elvándorlás erősödjön a szomszédos országok magyar lakossága körében, hanem a szülőföldön való boldogulás. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy megfelelő életminőséget tudjunk kínálni számukra
2012-t az óvodások, 2013-at a kisiskolások, 2014-et pedig a felsősök évévé nyilvánították. E tematikus évek keretében pedig olyan programokat hirdettek meg, amelyek a megjelölt terület fejlesztését segítették. A szülőföldön való boldogulást pedig az szolgálhatja a legjobban, ha az emberek olyan szakmát tanulhatnak, amellyel képesek biztosítani a megélhetést családjaik számára. Potápi Árpád János, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára: Sajnos a szomszédos országokban alig 30 000 diák tanulhat magyar nyelven szakmát, összesen 178 intézményben, ahol részben vagy egészében magyarul folyik a szakoktatás.
Miért tartják lényegesnek, hogy a szakképzés területén meglévő Kárpát-medencei együttműködést még jobban összehangolják, s a kapcsolatrendszert megerősítsék?
– Ahhoz, hogy magyar nemzetünk gyarapodjon, szükséges, hogy a határon túli közösségek szülőföldjükön boldoguljanak, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy gazdasági szempontból is gyarapodjanak. Magyarország és a külhoni magyar régiók megerősítése szempontjából a magyar kormány számára prioritás a gazdaságfejlesztés. A magyar gazdaság fejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy rendelkezésre álljon a jól képzett, felkészült magyar munkaerő. Ennek érdekében meg kell erősíteni a Kárpát-medencei magyar szakképzést, hisz a fő cél egy magyar gazdasági kapcsolaton alapuló egységes gazdasági tér kialakítása.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett egyeztetésen feltárták a külhoni magyar szakképzés problémáit. Melyek ezek a problémák?
BŐVEBBEN
– A határon túli régiókban a szakképzés presztízse a közösség szemében alacsony, ezért több intézményben alacsony a diáklétszám. Magyarország sikereket ér el a duális szakképzés terén, de az ilyen típusú oktatásnak nincs minden régióban tisztázva a jogszabályi háttere. Több országban a szakképzés befejeztével nincs lehetősége a fiataloknak vállalkozás indítására. Sok régióban nem felelnek meg az intézmények a szakindítás feltételeinek: hiányoznak a felszerelt szaktantermek, a megfelelő minősítésű szakoktatók.
Államtitkár úr erről a kérdésről nemrég Kolozsváron beszélt. Gondolom, ez nem azt jelenti, hogy a Felvidék vagy Kárpátalja kimarad ebből a programból.
– Természetesen nem, hiszen minden magyarok által lakott régióban létezik magyar nyelvű szakképzés. A Nemzetpolitikai Államtitkárság tematikus programjai minden évben a Kárpát-medence valamennyi külhoni magyar régiójában élő magyarra vonatkoznak.
A szakképzés megújítása összefüggésben áll a tehetséggondozással is?
– Minden oktatási terülten van lehetőség tehetséggondozásra. Idei tematikus évünk során is hangsúlyoztuk, hogy nem csupán a köztudatban szereplő, a művészetekhez vagy a sporthoz kapcsolódó kiemelkedő képességek esetében beszélhetünk tehetséggondozásról. A következő tematikus év során például kiemelten figyelünk majd a vállalkozói készségek fejlesztésére.
Azt is felmérték, hogy az egyes határon túli országokban a magyarság körében milyen tematikájú szakképzés szükséges?
– A magyar nyelvű szakképzés kiterjedtsége a külhoni magyar nyelvű képzések más típusaival összevetve nagyon szűkös. A szomszédos országokban alig 30 000 diák tanulhat magyar nyelven szakmát, összesen 178 intézményben, ahol részben vagy egészében magyarul folyik a szakoktatás. Feltérképeztük, hogy milyen szakok népszerűek a külhoni magyar diákok számára és érdekes volt számomra, hogy például Erdély, Felvidék és Kárpátalja esetében a legtöbb diák a turizmus és a vendéglátás területét választotta. Erdélyben ezt az autószerelés, a gépészet, a közgazdaság, az elektrotechnika, az élelmiszeripar, a faipar és az erdészet követte. De a többi területen is hasonló szakválasztásokat láthatunk. Természetesen ezeket az igényeket és felméréseket figyelembe véve, valamint természetesen a társszervekkel, pedagógus szervezetekkel egyeztetve kell kialakítanunk az adott régióra vonatkozó tematikát.
Miért döntöttek úgy, hogy a külhoni magyar szakképzésről a végső döntést a Magyar Állandó Értekezletnek (MÁÉRT) kell meghoznia?
– Ahogy a korábbi tematikus programok kapcsán is, úgy ennél a programnál sem lehetett kérdés, hogy a Magyar Állandó Értekezlet mint a legmagasabb szintű külhoni magyar egyeztető fórum hozza meg a döntést a programmal kapcsolatban.
A szakképzés megújításakor figyelembe vették a helyi vállalkozások igényeit? Azt, hogy piacképes szakmát oktassanak a fiataloknak?
– Ahogy azt minden fórumon elmondtam, a szakképzést megújítani egy év alatt nem lehetséges. A következő tematikus évben letesszük az alapokat, felméréseket végzünk, összegyűjtünk minden olyan adatot, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megalapozott lépéseinkkel hosszú távon eredményeket érjünk el.
Államtitkár urat idézem: „ahol nincsenek ilyen szakiskolák, ott létre kell ezeket hozni, ahol vannak, ott fejleszteni kell”. Milyen forrás áll erre rendelkezésre, és kik végzik majd el az építkezéseket, a fejlesztéseket?
– Jelenleg a magyar nyelvű szakképző intézmények nem minden esetben érik el a többségi nyelven oktató iskolák színvonalát. Fontosnak tartjuk ezért a magyar nyelvű intézmények felszerelését, az eszközök beszerzését, karbantartását, a pedagógusok szakmai fejlesztését.
Lesz elég szakoktató a külhoni szakiskolákban?
– Kulcskérdés a szakoktatók kérdése. A bázis kiépítése, az alapok letétele a következő év célkitűzése. Ezért szaknyelvi szemináriumokat tervezünk, tervezzük szaknyelvi szótárak elkészítését, valamint a szakoktatók továbbképzését, támogatását is.
Terveik szerint lesz-e arra mód, hogy Magyarországon határon túli gyakornokokat foglalkoztassanak a cégek?
– Szeretnénk úgy foglalkozni a külhoni magyar szakképzéssel, mint az egységes Kárpát-medencei oktatási és gazdasági tér egyik szegmensével. Ehhez át kell tekintenünk a jogszabályi alapokat, de elsősorban az iskolák közötti cserekapcsolatokra koncentrálunk majd.
Ebben a munkában határon túli civil és társadalmi szervezetekre, egyházakra is számítanak?
– Természetesen a civil, a társadalmi szervezetekre és az egyházakra is számítunk. Ezt jól példázza a közelmúltban Kolozsvárott megnyitott szakképző intézmény, amelynek fenntartója a református egyház.
Az nem jelent-e problémát, hogy a szakképzésben általában a többségi nyelven lehet részt venni?
– Számos régióban a szakképzésben oktatók többségi nyelven végezték tanulmányaikat, emiatt gondjaik vannak a magyar nyelvű óravezetéssel, a magyar szaknyelv ismeretével. Ezért elengedhetetlennek tartjuk a magyar nyelvű tananyagok fejlesztését, a magyar szaknyelv elsajátítását. Ezekhez kívánunk eszközöket biztosítani az elkövetkezőkben, például magyar szaknyelvi szemináriumok szervezése, szaknyelvi szótárak elkészítése.
A határon túli kis- és közepes vállalkozások megerősítését is célul tűzték ki?
– Mivel a kis- és középvállalkozások szintén szereplői a gazdaságfejlesztésnek, így azok megerősítése is szerepel hosszú távú terveinkben. Ebben több tárcának és háttérintézménynek is szerepe van. Számos régióban elkészültek a gazdaságfejlesztési tervek, lépéseinket azokkal összhangban kívánjuk majd megtenni.
Amennyiben javaslatuk a gyakorlatban célhoz ér, elérik azt is, hogy a külhoni magyarok szülőföldjükön tudjanak érvényesülni?
– Alapvető célunk, hogy ne az elvándorlás erősödjön a szomszédos országok magyar lakossága körében, hanem a szülőföldön való boldogulás. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy megfelelő életminőséget tudjunk kínálni számukra. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy egy év a szakképzés megújítására, fellendítésére kevés. Ezért feltett szándékunk, hogy a jövő évben – letéve az alapokat, a szakképzésre irányítva a figyelmet – egy hosszú távon eredményeket hozó munkát kezdjünk meg.
Medveczky Attila
