Prof. em. Prof.h.c.Dr. Bangó Jenő 1934-ben született Szombathelyen. Szociológiából szerzett diplomát a leuveni egyetemen, ahol doktorált is. Belga állampolgár. Tanított Svájcban, a Kongói Köztársaságban, Düsseldorfban, illetve az Aacheni Technikai Egyetemen és Katolikus Szociális Főiskolán. Kutatómunkát végzett Liége-ben a Provinciális Iparfejlesztő Társaságnál. Magyarországon tanított az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán, a Szegedi Tudományegyetemen. A Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia Doktori Iskolájának vendégprofesszora.
Még 2012-ben a La Libre Belgique című francia nyelvű belga napilapban öt Belgiumban élő magyar professzor – köztük ön is – cikket jelentetett meg ezzel a címmel: Az Orbán elleni támadások túlméretezettek? Miniszterelnök urat és kormányát azóta is nemtelen módon ócsárolják belföldön, külföldön egyaránt. Mi állhat a támadások mögött?
Tehát professzor úr szerint Magyarországon nem sérült a demokrácia intézménye. A magyar demokrácia követhető példát mutat a térség többi államának?
Igaz, hogy a vallonok többsége szívesebben élne Franciaországban?
–Ezt így általánosságban nem lehet kijelenteni. Természetesen, ahogy a flamandok közül is vannak, akik szeretnének Hollandiához tartozni, úgy a vallonok egy része is szeretné, ha francia fennhatóság alatt élne. Ráadásul a vallonok külön dialektusban beszélnek, ahogyan a Brüsszelben élők is. Föderális államról beszélünk, így a kulturális életben is felfedezhetők a különbségek. A német nyelvterületen a német mentalitás erősen befolyásolja a kulturális életet. Erre egy példa: a Rajna-vidéki karnevál egyik meghatározó helyszíne Eupen, a belgiumi német nyelvi közösség 17 ezer lakosú székhelye. Karácsony után kezdetét veszi az „ötödik évszak”, a karnevál ünnepségsorozata, amelyik Hamvazószerdáig tart. Az ország lakósainak hatvan százaléka katolikus vallású. A nagyhét előtti csütörtökön felgyorsulnak az események. Általában félhivatalos ünnepnap, az üzletek délutánra bezárnak, ez az asszonyok napja. Ekkor az asszonyok átveszik polgármestertől a város kulcsát, és kihirdetik az egy napig tartó asszonyuralmat. Tehát, ahogy vannak hungarikumok, hogy lehet beszélni belgikumokról is.
Lehet belgikumról beszélni akkor, mikor az ország egy mesterséges alakulat?
–Ez az én külön kifejezésem; s valóban Belgium föderális királyság. Lakói kifelé mind belgának mondják magukat, de az országon belül megkülönböztetik magukat egymástól. Amiben egyezségre jutottak, az a futball világa.
Valóban beszélhetünk-e flamand gazdasági csodáról?
–Természetesen, mert a flamandok nagyon ügyesen, a II. világháborút követően átálltak a modern termelésre. Erre azért volt szükség, mert a flandriai bányák kiürültek, elfogyott a szén. Ezért a ’60-as években nagyok sok japán és külföldi céget telepítettek le, akik elektronikával, vegyi anyagok, gyógyszerek előállításával foglalkoznak. A vallonok pedig ragaszkodtak a nehéziparukhoz – helytelenül, mert az indiaiak sokkal olcsóbban adják az acélt. Ráadásul a nagy belga acélöntödéket éppen egy indiai milliomos vette meg. Érdekesség: az indiai acélt, Liége-ben dél-afrikai szénnel állítják elő. Olcsóbb idehozni Dél-Afrikából a szenet, mintha itt bányásznák ki. Amíg nem volt Belgium föderális állam, addig nagy gondot okozott, hogy a fejlettebb flamandok adóiból tartották fönn a vallonokat. Most már ennek az időszaknak vége, mert a vallonok is kezdenek „ébredezni”.
Létezik flamand-vallon ellenségeskedés?
–Ellenségeskedés nincs, de ellentétek azért még felfedezhetők. Néha rendeznek békés tüntetéseket, főleg a régiós határvidékeken, ahol nem deklarálták pontosan, hogy egy bizonyos község vallon vagy flamand nyelvű. Belgium a kompromisszumok országa. Ezért nem hullik darabjaira, hiszen jobb vitatkozva együtt élni, mint gyűlölködve szétválni.
Mennyire érdekli Belgium lakosságát a politika?
–A lakosok csak akkor vonulnak ki nagy számban tüntetni, ha olyan intézkedést akar a kormány bevezetni, ami kiveszi az emberek zsebéből a pénzt. Egyébként a parlamenti csatározásokra nem igazán figyelnek. Pedig az állam mindent megtett annak érdekében, hogy a politikát népszerűsítse, érdekessé tegye. Így olyan törvényt hoztak, hogy kötelező részt venni a választásokon. Aki nem megy el, azt elvileg pénzbírságra büntetik. De csak elvileg, mert gyakorlatban erre alig volt példa.
Ön ifjan papnövendék volt, ezért is vetődik föl a kérdés: mi jellemzi az ország vallási életét?
–A polgárok nagy többségben katolikusok, a többiek – főleg a németek –evangélikusok, reformátusok és anglikánok. A lakóság 5%-a muzulmán. Mégis a belga eutanázia-törvény talán a legliberálisabb a világon. Két szakorvos véleménye elegendő ahhoz, hogy a betegnek be lehessen adni halálos injekciót. Ráadásul életkori korlátozás nélkül kiterjesztette a törvényhozás az eutanázia lehetőségét kiskorúakra is. Ez azért abszurdum, mert a gyermekeknek törvényileg nincs joguk gazdasági vagy érzelmi kérdésekben komoly döntéseket hozni, de arról mégis képesek lehetnek dönteni, szülői hozzájárulással, hogy valaki a halálhoz segítse őket. Évente 2-3 ilyen eset fordul elő.
Professzor úr több külföldi egyetemen oktatott, sőt Kongóban is. A diákok, a munkatársai érdeklődtek Magyarország felől?
–Nagyon sok helyen érdeklődtek a magyarság múltja felől. A legkellemetlenebb esetem éppen Kongóban volt, amikor elmagyaráztam a diákoknak az 1956-os forradalmat, és akkor az egyik diák azt kérdezte: miért volt szükség forradalomra, amikor Magyarországon az emberek kőházakban laktak, míg mi viskókban élünk. Majd beszéltem egy kongói miniszterrel, aki elmondta, ismerek egy nagy magyar embert. Arra gondoltam Szent Istvánra vagy Mátyás királyra gondol. De nem: Kun Bélát nevezte meg. Így kénytelen voltam neki elmagyarázni, hogy valójában ki is volt Kun Béla.
Talán éppen ezért kéne minél több hiteles magyar történelmi munkát lefordítva eljuttatni külföldre?
–Erre hatalmas szükség lenne! A brüsszeli Balassi Intézet munkássága kiemelkedő, mert szinte minden héten rendez magyar kulturális eseményt. Talán szerénytelenségnek hangzik, de nagyon örülök neki, hogy a Belgiumban írt könyveim nagyon sok magyarhoz eljutottak, és még most is meg lehet vásárolni azokat. Jó lenne, ha a magyar iskolásoknak azt is oktatnák, hogy Belgiumban németek is élnek. Tehát a külföldieknek jobban meg kéne ismerniük hazánk történelmét, de a magyaroknak is tanítani kéne a kisebb államok, mint például Belgium múltját, társadalmi berendezkedését.
Tartja a környezetében élő magyar tudósokkal, professzorokkal a kapcsolatot?
–Szerencsés helyzetben vagyok, mert bár Belgiumban lakom, de Aachentől 10 kilométerre élek. Aachenben jelenleg is nagyon sok magyar kutató, mérnök, vegyész, diák él. Megszervezték a magyar kört, és vasárnaponként beszélgetésekre gyűlünk össze. Rendezvényeket is szervezünk; februárra Tőkés László képviselő urat hívtuk meg.
Medveczky Attila