Csillag István minisztersége alatt a multik zsákszámra vitték ki a pénzt
Dr. Boros Imre közgazdász: a jegybank fékezhetetlen monetáris politikája következtében 2010-ig a kormánnyal egyetértve, majd utána annak ellenében az ország ezermilliárdos nagyságrendben veszített forrásokat.
Az Országgyűlés december közepén fogadta el az idei költségvetést. A kormány a 2015-ös büdzsé összeállításakor 2,5 százalékos GDP-növekedéssel számolt. Mindez mennyire tekinthető reálisnak?
– 2014 elején, amikor 2%-os GDP-növekedéssel számolt a kormány, az ellenzéki körökhöz tartozó közgazdászok, elemzők azt mondták, hogy ez egy túlzott, „kincstári” optimizmus. Majd 2014 közepén egyre inkább növekedett a GDP aránya, míg decemberben meghaladta a 3%-ot. A 2014-es év tapasztalatainak figyelembe vételével a 2,5% reálisnak tűnik – bár kétségtelen, hogy bizonyos rizikós tényezőkkel számolni kell. Ilyen az ukrán válság, ami éppen a keleti nyitás politikáját veszélyeztetheti. Ugyanakkor néhány tényező további optimizmusra ad okot. 2015-ben elmúlik annak a veszélye, hogy a rezsicsökkentést a piac megakadályozza, vagy visszavesse, mert az energiaárak nemcsak kormányzati, hanem piaci eszközökkel is csökkenhetnek. S mindezt még kiegészíti az üzemanyagárak fokozatos csökkenése. Minden bizonnyal a nemzetgazdaság belső faktorai erősödnek, a külsők kissé gyengülnek, aminek okai az orosz–ukrán válság és az is, hogy Németország felé sem tudunk olyan mértékben beszállítani, mint korábban. A belső faktor viszont azért is erősödik, mert megtörténnek az elszámolások a devizahitelügyben. Az elszámolások következtében tekintélyes vásárlóerő szabadul föl. Napi árfolyamon történik a devizahitelügyben a forintosítás és 20-25%-kal csökkenek a törlesztőrészletek és a tőketartozás is. Ezért is neveztem a 2,5%-ot reálisnak. Sőt ezt az arányt meg is lehet haladni, s ha a nemzetközi viszonyok nagyon kedvezőtlenül alakulnak, akkor is csak 1-2 tized százalékkal csökken a GDP a tervezetthez képest.
Sokan úgy vélekednek, hogy a banki elszámoltatás költségvetését szavazta meg az Országgyűlés. Osztja ezt az álláspontot?
– A banki elszámoltatás is része a költségvetésnek. Az Országgyűlés szeptember 24-én fogadta el a jogszabályt, amely alapján a bankoknak el kell számolniuk ügyfeleikkel az árfolyamrés semmissége és az egyoldalú szerződésmódosítások miatt keletkezett túlfizetések miatt. A július elején elfogadott első devizahiteles törvény után ez a második jogszabály, amelyet az Országgyűlés a Kúria pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatban megszavazott. Maga a devizahitelezés azért alakult ki, mert az akkori jegybank iszonyatos mértékben megdrágította a forintot. Azon a teherszinten a forinthitel nem térült volna meg sem a vállalatoknál, sem a háztartásoknál. Medgyessyék rájöttek arra, hogy miután leépítették a Széchenyi Terv lakástámogatási rendszerét, nagyon hiányzik majd a gazdaságnak az évi 40-50 ezer meg nem épülő lakás. Ekkor kezdődött el a devizahitelezés. Hatalmas erővel reklámozták ezt a lehetőséget, és az ügyfelek elhitték, hogy ez egy jó lehetőség, mert alacsony a kamat. Aztán megfordult a folyamat. A hitelintézeti törvényben volt egy kivétel, amely szerint a hitelezőnek joga van a kihelyezett hitel értékállóságának védelmében kamaton kívül egyéb feltételeket alkalmazni, így ebbe az egyéb kategóriába sorolták az árfolyamváltozást is. Üdvözlendő, hogy tavaly novemberben az Országgyűlés elfogadta azt a törvénymódosítást is, amely 2015 elejétől automatikusan forintosítja a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződéseket.
Az Alaptörvényben foglalt adósságcsökkentés 2015-ben is teljesíthető lesz?
– Természetesen az a cél, hogy a GDP-hez mért adósság folyamatosan csökkenjen. De ezt nem szabad túlzott ütemben végrehajtani, mert azzal több kárt okoz a kormány, mint amennyi hasznot. A túlzott ütemű végrehajtás forrásokat vonna el a gazdaságtól, persze emellett jól felfogott érdekünk, hogy 10-15 év múlva 50 százalék alá csökkenjen az államadósság aránya. Még egyszer nem engedhető meg, hogy Magyarországot teljesen eladósítsák.
Kiolvasható-e a költségvetési törvény számaiból, hogy a kormány a jövedelmeket terhelő adókat a költségvetési egyensúly megtartása mellett fokozatosan próbálja csökkenteni?
– Ön egy adófilozófiai témát érintett. A magyarokat a hazai liberális és már a nemzetközi média is adókerülő gazembereknek nevezi. Az igaz, hogy a magyarok nem szívesen fizetnek adót. De miért? Azért, mert nagyon sokáig azt tapasztaltuk, hogy az az összeg, amit adó formájában befizetünk az államnak, az olyan, mintha a kukába kerülne. Hiszen annak még egy kis része sem került vissza hozzánk, mert egy idegen hatalom mindig elvette tőlünk. Így tett korábban a török, az osztrák, a szovjet birodalom, most pedig a globális pénzpiac irányító szervezete. Azért, hogy az adóelkerülés mértékét csökkentse az állam, a forgalmi típusú adóztatás került előtérbe, míg a jövedelmi típusú háttérbe szorult. Az utóbbit ellenőrizni is nagyon nehéz. A forgalmi adót viszont – amelyet a világban szinte mindenütt bevezettek – nem lehet kikerülni. Az viszont várható, hogy a vállalati jövedelemadóztatás százaléka csökken, ahogy a személyi jövedelemadó mértéke is.
Csillag István a Medgyessy-kormány gazdasági és közlekedési minisztere a „diktatúra új bőrének” nevezte a 2015-ös költségvetést. Arról írt, „a költségvetés bevételeit megalapozó adók és különféle elvonások egyre jobban emlékeztetnek a boldogult reformált szocializmus szabályozórendszerére, amikor a vállalatokra szabott pofapénz formájában állították be az akkori rendszer urai, meddig terjedhet egy-egy cég takarója, s csak szavakban létezett általános, mindenkire érvényes normatív jellegű közteherviselés.” Mi erről a véleménye?
– Csillag István mindezt nagyon jól tudhatja, hiszen annak idején, a pártállamban, a Pénzügyminisztérium Pénzügykutatási Intézetében éppen ezeken a szabályokon dolgozott. Akkor a „jó elvtárs” által vezetett cég kevesebbet fizetett, s most azokat a nagy, alapvetően nemzetközi szereplőket, akik eddig „elfelejtettek” adót fizetni, valamilyen módszerrel az adókasszához kell vezetni. Ennek viszont nincsenek kialakult normatív szabályai, hiszen az adóhatóság eddig a nagy nemzetközi cégeknél alig végzett vizsgálatokat. Sőt éppen Csillag István minisztersége alatt történt meg az, hogy a multik Magyarországról zsákszámra vitték ki a pénzt. Ironikusan fogalmazva: Csillag Istvánhoz fordulni adóügyben a legkellemesebb, mert ismeri a szocialista gyakorlatot, ahogy azt a liberálist is, amit most a magyar kormány megváltoztatott.
Csillag és elvbarátai mindemellett nem győzik hangsúlyozni a jegybank kormánytól való függőségét. Miért támadják a jegybankot és annak elnökét?
– Úgy tűnik, hogy a jegybanknak csak akkor kell függetlennek lennie, ha az országnak nemzeti kormánya van. Ha a kormány balliberális, és a jegybank összejátszik vele, akkor nem törődik a liberális sajtó a pénzérték stabilizálásával. Emlékezzünk vissza, hogy Simor András a 2008-as válság kitörésekor a jegybanki vezető kamatot tizenegy és fél százalékra, messze az infláció fölé emelte. Simor, ahogy 2010-ben megalakult az Orbán-kormány, ismét kamatot emelt. Tehát a jegybank fékezhetetlen monetáris politikája következtében 2010-ig a kormánnyal egyetértve, majd utána annak ellenében az ország ezermilliárdos nagyságrendben veszített forrásokat. Tehát a Simor vezette jegybank a pénztőke iránymutatását követte. Még akkor is támadták a nemzeti erőket, mikor szóvá tették, hogy Simor 800 millió forintot tartott off-shore-számlán. Most viszont a jegybank a Simor-féle metódust megváltoztatva visszatért az eredeti és a törvényben rögzített hivatásához, a stabil pénz megteremtéséhez. Megszűnt az infláció, létrejött egy a lakosság számára elviselhető kamatszint – ezért mondják róla az ellenzékiek, hogy a kormány irányítása alatt áll. Pedig a jegybanki függetlenséget már 1991-től törvénybe iktatták azzal a kitétellel, hogy a független jegybank sajátos eszközeivel a kormány gazdaságpolitikáját is köteles támogatni, ha a kormány nem folytat inflációs politikát. A jelenlegi kormány ilyet nem tesz, s ezért alakult ki a pozitív együttműködés a jegybank és a kabinet között. Azt sem szabad elfelejteni, hogy volt már együttműködés, igaz számunkra az nem volt pozitívnak nevezhető, mikor neoliberális személyek vezették a jegybankot, és a kormány is külföldi befektetőket kiszolgáló politikát folytatott. A Surányi–Bokros duó idején talán nem szolgálta ki a jegybank a kormány politikáját? 2010-től kevesebb mint két év alatt előállt az értékálló forint, és a kormány gazdaságpolitikájának monetáris eszközökkel történő támogatására is van elég erő. Ez az, ami nem tetszik sokaknak, ahogy az sem, hogy a jegybank oktatási épületet vásárol, és nem bérli azt, és alapítványokat hoz létre. Pedig ezt mint független intézmény teszi.
Az európai gazdasági színtéren pedig az orosz embargó szükségességéről vitatkoznak. Az európai és a magyarországi gazdaságot miként befolyásolják a szankciók?
– A kelet- és közép-európai EU-s tagállamokat sokkal drasztikusabban érintik ezek a szankciók, mint a nyugatabbra fekvőket. S azt is tudjuk, hogy a Magyarország számára kifejezetten előnyös orosz kapcsolatok létrejöttét, ahol csak tudják, megakadályozzák. Hazánknak nem engedik, hogy Oroszországból jusson hozzá földgázhoz. Így azt a földgázt, amelyet Oroszország eredetileg a Déli Áramlat gázvezetékbe szánt volna, teljes egészében Törökországba szállítják majd, és egy nagy regionális gázelosztó központ létesítését tervezik a török–görög határ közelében.
Kik azok, akik akadályozzák az orosz gáz Magyarországra szállítását?
– Főleg az USA és a kétarcú Európai Unió. Hiszen az EU-nak évente körülbelül 500 milliárd eurós tételű a kereskedelme az oroszokkal, míg az USA-nak 30 milliárd. Ezért is szeretné egyre több nyugati európai politikus a szankciók enyhítését vagy megszüntetését.
Medveczky Attila
