Változtatni kell a munkavédelmen
Évente a világban több mint két millióan halnak meg munkavégzés közben bekövetkezett sérülés, vagy betegség miatt. Ezen felül 313 millió dolgozó szenved el kisebb sérülést. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, valamint az EU soros elnökségét ellátó Lettország a nemzetközi munkavédelmi szabályozás szigorítását sürgeti, főleg a kis- és középvállalkozásoknál (kkv). Elegendő-e a szabályok szigorítása, vagy másra is szükség van a munkahelyi balesetek számának csökkentéséhez? – kérdeztük Mandrik István bizottsági ügyvivőtől.
A nem megfelelő szabályok, vagy a meglévők be nem tartása okozza a munkahelyi baleseteket?
– Mindkettő, és emellett még több ok is. A szabályrendszer Magyarországon szinte ugyanolyan szigorú vagy megengedő – ez nézőpont kérdése –, mint amilyen a többi EU-s országban, hiszen ezen a téren is megtörtént a jogharmonizáció. Tehát az, hogy nálunk több a baleset a kis-és közepes vállalkozásoknál az nem a jogszabályok milyenségén múlik.
Hanem? És miért éppen a kisvállalkozóknál sürgetik nemzetközi szinten a szabályozás szigorítását?
– A statisztikákból kivehető, hogy Magyarországon, a 2014-es munkabaleseti adatok azonosak a hat évvel előttivel. Felvetődik a kérdés, hogy mi lehet ennek az oka. Ahogy fellendül az építőipar, megnő a munkabalesetek száma. Az igaz, hogy az építőiparban hatalmas multicégek működnek, s ők mindent megtesznek a munkavédelem érdekében. Csak azt sokan elfelejtik, hogy az építőiparban alvállalkozók sokasága dolgozik; például vízszerelő, villanyszerelő, specialista, számítógéphálózat-szerelő – mind kis- és közepes vállalkozók. Ők végzik el a specializálódott részmunkákat. A fővállalkozóhoz képest azonban nekik már alig jut vállalkozási díj, és így szinte nem is marad pénz számukra a munkavédelemre. Tehát az építőipari termelés volumene határozza meg a munkahelyi balesetek számát. 2014-ben a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága által végzett építőipari célvizsgálat megállapította, hogy a munkavállalók, a kis-és közepes vállalkozások jelentős része feleslegesnek és zaklatásnak ítélte meg a munkavédelmi ellenőrzést. Úgy vélték, az csak megnehezíti a munkájukat. S bizony hiába osztja ki a nagyon lelkiismeretes kkv-vezető vagy szakmai irányító a védőeszközöket, így a zuhanásgátlót, a védősisakot, azt a munkavállalók nem használták, mondván, az csak akadályozza a munkavégzést.
Ők talán nem látják a televízióban a munkahelyi balesetekről szóló híreket?
– Mindez a biztonságtudomány szocializációjának kérdése. Menjünk vissza az ’50-es évek elejére; akkor a szocialista vezetőréteg kimondta, hogy Magyarországon nincs szükség szociálpolitikára – addig a szociálpolitika része volt a munkavédelem is –, mert a kommunista állam minden cselekedete szociális tevékenység, hiszen az ember áll a középpontban. Mára eljutottunk odáig, hogy szigorú szabályrendszerrel kötelezzük a munkavállalókat arra, hogy viseljenek védőeszközöket, a munkáltatókat pedig arra, hogy tegyenek meg mindent az egészséges és biztonságos munkakörülmények megteremtése érdekében, mert kártérítési felelősséggel tartoznak. De ma még nem jutottunk el odáig, mint a nyugati államokban, ahol a szemlélet is megváltozott. Ha Magyarországon egy emelőgépben, targoncában benne marad egy kulcs, akkor ezért bírságot szab ki a munkavédelmi felügyelőség, mondván, hogy ez baleset okozója lehet. Svédországban ugyanezért senki nem szól semmit, mert elképzelhetetlen, hogy valaki beleül a másik munkaeszközébe. Tehát a tudati nevelést kell idehaza tovább folytatni. Az elmúlt években mindegyik szakmai képzésbe bekerült a munkahelyi egészség és biztonság tantárgy háromszor hat órában. Az 500 órán felüli képzéseknél ezt a tárgyat kötelező oktatni. Azonban ez a tudati nevelés, a munkavédelemre, a biztonságra vonatkozó képzés szinte meg sem jelenik a felsőoktatásban. A társadalomtudományokkal foglalkozó egyetemeken ezt nem oktatják. A műszaki egyetemeken már kénytelenek ezzel foglalkozni. Ezért nagyon helyes, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet felvetette, hogy a balesetek csökkentését csak minden országra vonatkozó egységes stratégia megalkotásával lehet elérni. Tavaly egészségvédelmi és munkahely-biztonsági stratégiai keretprogramot fogadott el az Európai Bizottság, ám Magyarországnak ma még nincs munkavédelmi stratégiája. A legutolsót, a Munkavédelem Országos Programját 2002. január 1-jei kezdettel fogadta el az országgyűlés. A program 2006-ban véget ért, de még nem értékelték ki az eredményeit, s nem került sor új kiadására. Most a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkársága támogatja, hogy létrejöjjön egy új program, a Magyarország Nemzeti Munkavédelmi Politikája 2016–2022, melyet a soron következő Országos Munkavédelmi Bizottság ülésén bemutatnak, és elfogadnak. Innentől már lesz egy olyan követendő irányvonal, melynek mentén szervezhető a munkavédelem, annak oktatása, s fel lehet készülni azokra a változásokra, melyek igen drasztikusak lehetnek Magyarországon és világszerte.
Milyen változásokra gondoljunk?
– Elsőként arra, ami az elöregedő társadalom következménye; egyre idősebb emberek dolgoznak, elöregedik Európa. Aztán gondoljunk a migrációra. Most nem az úgynevezett harmadik országból érkező bevándorlókra gondolok, hanem az EU-n belülire. Sokan úgy vállalnak munkát a piacon szabályosan és törvényesen, hogy nem is beszélik az adott ország nyelvét. Nekik külön rendszerben kéne megtanítani a munkavédelmet. Ezek az elemek a klímaváltozással együtt olyanok, melyekre választ kell adnunk. S a magyar dolgozók egészségi, kulturális állapota, szakmai kultúrája, biztonságtudata lesz az, ami pozitív irányban hozhat változásokat.
Szükséges-e szigorítani a munkavédelmi szabályokat?
– A kriminológusok szerint nem a várható büntetés mértéke riasztja el a bűnelkövetőket, hanem az, hogy milyen gyorsan tudja a hatóság felderíteni a bűnesetet, s arra hogyan reagál. Tehát esetünkben a munkafelügyelők számát kell növelni, és hatékonyabbá tenni a felügyeletet. Ezzel elsősorban a munkáltatókat lehet ellenőrizni. Emellett a munkavállaló is legyen bírságolható, ha őt megfelelően felkészítették a munkavédelemre, s ellátták védőeszközzel, mégsem használta azt, és ezért balesetet szenvedett. Az ilyen munkavállaló kárt okoz a vállalkozó számára, s az állam számára is, hiszen kórházi kezelésre lesz szüksége, és a jelenlegi szabályok szerint a munkáltatót vonják felelősségre. Arra is gondolni kell, hogy sokszor egyéni vállalkozók oldják meg a feladatokat, s rájuk nem terjed ki a munkavédelmi törvény. Ezen a helyzeten is változtatni kell.
A Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkárság kikéri az Országos Munkavédelmi Bizottság véleményét?
– Márciusban az Országos Munkavédelmi Bizottság ülésén Czomba Sándor államtitkár úr közölte velünk, hogy igényli, figyelembe veszi és támogatja grémiumunk munkáját. S kérte, segítsük őt abban a felelősségteljes munkában, amire nemzetközi egyezmények is kötelezik az országot. Nem véletlen, hogy éppen ez a kormányzat volt az, mely április 28-át a munkabalesetekben elhunytak és megsérültek napjává nyilvánította.
Medveczky Attila
