Eltűntek a fehér foltok a mentő-térképről
Igaz, hogy sztrájkolnának a mentősök? Valóban rossz a helyettesítési és a szabadságolási rendszer? – kérdeztük Győrfi Páltól, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs igazgatójától, aki elmondta, hogy szerencsére szó sincs sztrájkhangulatról, viszont még februárban is kevesebb bért utaltak az állomány egy részének. Az ok valószínűleg az, hogy a jogszabályváltozások, illetve a bérszámfejtő program jellegzetességei nehezen hozhatók összhangba a mentőszolgálat speciális működésével.
Valóban sztrájkhangulat uralkodik a mentőknél? Az egyik vidéki lap ugyanis azt írta: átlagosan 15-30 ezer forinttal kevesebbet utal a somogyi mentősöknek a Magyar Államkincstár.
– Miután a Somogyi Hírlapban olvastam erről, azonnal fölhívtam a helyi kollégákat, vezetőket. Közölték: szó sincs szerencsére sztrájkhangulatról, de az kétségtelen, hogy számos bajtársunkat negatívan érintette, hogy a bankszámlájukra átutalt illetményük nem a várt összeget tartalmazta, hanem kevesebbet. A mentőszolgálatnál dolgozók körülbelül 130 ezer forintos fizetésből élnek, ezért számukra 10-20 ezer forintos különbözet is problémákat okozhat akár a családi költségvetésben is. Az Országos Mentőszolgálat december óta folyamatosan egyeztet az Államkincstárral, hiszen ott decembertől új illetmény-számfejtési programot használnak (KIRA). A KIRA egy központi illetmény-számfejtési program. A folyamat menete, hogy a mentőszolgálat – s azon kívül még 1300 állami intézmény – leadja a munkaóra elszámolásokat az Államkincstárnak, ahol elvégzik a számfejtést, s utána gyakorlatilag a számfejtés végeredménye kerül vissza az Országos Mentőszolgálathoz, s az alapján történik a pénzek utalása. A KIRA-rendszer egészen másképpen működik, mint a korábbi. Tudomásul kell venni, hogy a mentőszolgálat egy speciális intézmény olyan szempontból, hogy nálunk a kollégák nem 8 órától 16 óráig dolgoznak ugyanazon a munkahelyen és ugyanazon munkanapokon. A mentők vegyes időbeosztásban dolgoznak, sokszor túlóráznak, és különböző pótlékokat kapnak. Ilyen pótlék jár azoknak, akik éjszaka, vagy ünnepnapon dolgoznak. Bonyolítja a helyzetet, ha valaki ne adj’ Isten táppénzre kényszerül, vagy ha gyermektartást vonnak le a fizetéséből. A mentőszolgálatnál a speciális feladatok miatt nem minden hónapban ugyanaz az összeg kerül a dolgozó számlájára. Egyrészt levonások vannak, másrészt különböző pótlékok. Már decemberben több dolgozónk jelezte, hogy eltérést tapasztalt a fizetésében. Mi ezt ellenőriztük, s ha valóban eltérés volt, azt azonnal jeleztük az Államkincstár felé, ahol igyekeznek a hibákat korrigálni. Ezek a jelzések a dolgozóinktól folyamatosan érkeznek – még februárban is – hozzánk. 7800 ember dolgozik az OMSZ-nél, és körülbelül százas nagyságrendben érintette ez a hiba a bajtársainkat. Azért beszélek hibáról, mert az első kérdés, hogy terhel-e valakit személyi felelősség. Tehát ki hibázott? Az Államkincstárnál rontják el ezeket a számfejtéseket, vagy a mentőszolgálat ad rossz adatokat a számfejtéshez? Ez volt az első lényegi kérdés, amit feltettünk. Azóta több egyeztetés is zajlott. Sőt február 5-én az Országos Mentőszolgálat főigazgatója személyesen is járt az Államkincstárnál, ahol találkozott az intézmény vezetőjével, és a szakértőkkel – szerette volna tisztázni azt, hogy mi az oka annak, hogy a mentők ilyen nehézséggel néznek szembe. Főigazgatónk minden fórumon azt hangoztatja, hogy dolgozóink elég áldozatos munkát végeznek ahhoz, hogy a legmagasabb szintű figyelemben részesítsék őket, ezért ne forduljon elő, hogy ne időben, s ne a nekik járó összeget kapják meg. Ezt fontos kimondani, viszont a helyzeten javítani nem olyan egyszerű, hiszen ahogy az Államkincstárnál is kiderült, a jogszabályváltozások, illetve a számfejtő program jellegzetességei nehezen tudják kezelni a mentőszolgálat dinamikus működését. Erre egy példa, hogy mi adott hónap 25-én nem tudjuk megmondani, hogy a hónap végére hány munkaórája lesz a dolgozónak, és milyen pótlékokra lesz jogosult.
Mégis miért?
– A sok változó elem miatt. Hiszen lehet, hogy a mentőápoló hétvégén is dolgozik, vagy be fogjuk hívni munkavégzésre. Az új rendszerben működő tárgyhavi illetményszámfejtés minket sokkal nehezebben tud kezelni, mint az utólagos elszámolás. Nem adjuk föl; a mentőszolgálat és az Államkincstár pénzügyesei folyamatosan azon dolgoznak, hogy az egyedi hibákat kijavítsák, és próbálják megszüntetni azt, amit csak lehet ebből a hibaforrásból. Reméljük, hogy a következő havi béreknél már nem lesz ilyen probléma. Kollégáinkat folyamatosan tájékoztatjuk a fejleményekről, az áthidaló pénzügyi támogatásra szorulókat az Országos Mentőszolgálat illetményelőleg folyósításával tudja segíteni. Előrelépés, hogy korábban csak nyomtatva kapták meg a mentők a bérjegyzéküket, februárban már nyomtatva és elektronikusan az e-mailjükre is megkapják, hogy azonnal ellenőrizhessék: megfelelő összeg érkezett-e a folyószámlájukra. Dolgozunk a megoldáson, de varázsütésre ez nem megy, hiszen nem egy ember hibáját kell kijavítani, hanem egy rendszert kell összehangolni a mentőszolgálat működésével.
Valóban annyira csapnivaló a helyettesíti rendszer, és a szabadságolás, ahogyan azt néhány újságban olvashatjuk?
– Erről is csak a Somogyi Hírlapban olvastam. A cikkben szóba került az utazási költségtérítés kérdése, hogy ha egy mentőnek nem a lakhelyén lévő mentőállomáson kell helyettesítenie, akkor a költségtérítés nem fedezi a valós költségeit. Nos nem mi szabjuk meg az összeget, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény foglalja magában, hogy kilométerenként milyen költségtérítésre jogosult a dolgozó. Mi annyit tudunk az ügyben segíteni, hogyha valaki két-három napon át helyettesít, ne kelljen naponta hazautaznia, hanem a mentőállomáson tudjon pihenni, aludni. Ezt még nyáron, a Balaton-parton, a sok helyettesítés idején is meg tudjuk oldani. Arról is cikkeztek, hogy nem engedik a mentők számára a műszakcserét és nem a dolgozó dönt arról, mikor megy szabadságra. Akikkel én beszéltem azt mondták, hogy engedélyezik a szolgálatcserét és a szabadságmódosítást is, csak ezeket előre kell egyeztetni, hiszen a mentőszolgálat működését veszélyeztetné, ha valaki szolgálatba lépés előtt 5 perccel telefonál, hogy mára inkább szabadságot vesz ki.
Szinte minden nap arról lehet hallani, hogy felújított mentőállomásokat adtak át. Ez mennyiben segíti a munkájukat?
– Tény, hogy az elmúlt években jelentősen fejlődött az infrastruktúra. Uniós projektben 22 új mentőállomást tudtunk építeni. Így olyan helyeken is létesült mentőállomás, ahol korábban az emberek, ha életveszélybe kerültek, csak 20-25 perc múlva juthattak hozzá a segítséghez. Már hét évvel ezelőtt elkészült egy térkép, amely jelölte a „fehér foltokat”. 2015 végére mind a 22 „fehér folt” eltűnt a mentőtérképről. Az új mentőállomások hasznát nagyon sok konkrét eset bizonyítja, amikor annak köszönheti az életét a beteg, hogy közelről indult a mentőautó. Összesen 253 mentőállomást működtetünk, s ezek között vannak olyanok is, melyek bár működnek, de évtizedek alatt nagyon lerobbant állapotba kerültek. Az összes ilyen mentőállomást nem tudtuk felújítani, ám a szakemberek hatvanat kiválasztottak, ahol az uniós projekt által kitűzött standard szerint korszerűsítési munkákat lehetett elvégezni. Ezeknek kettős célja volt. A gazdaságosabb üzemeltetés – a hőt napkollektorok termelik, az épületek hőszigetelést kaptak –, s amit ezáltal megtakarítunk, azt az életmentésre tudjuk fordítani. A másik: a mentőállomás infrastruktúrája jobban segítse a mentést. Például ne kelljen mindig kiszállni a kocsiból, mikor ki akarják nyitni a mentők a kaput. Egy motoros garázskapu is segíthet abban, hogy a mentők gyorsan kiérjenek a beteghez.
Medveczky Attila
